„Remélem nem hoztok szégyent a nevemre” (Damjanich) Minden város illetve kistérség életében meghatározó a tizenéves korosztály képzésében, nevelésében szerepet játszó alma mater, egy domináns középiskola jelenléte, működése. A térség vezetői, közéletének meghatározó személyiségei, a diplomás értelmiségiek sokszor mint osztály-, évfolyam-, iskolatársak alkotnak az együtt töltött évek alapján egy láthatatlan közösséget, gyakorolnak befolyást a település és régió életére.               Basa László írása

Egri Zsolt és Juhász László százszor többet tett a magyar borok megkedveltetéséért itt a Tápió-vidéken, mint a környékbeli borlovagok összessége! Szívós munkával szervezték meg a nagykátai borvacsorakát, évről-évre zseniális borászokat hívtak meg. Minden alkalommal elegánsan, hivalkodás nélkül, szerényen, a háttérbe húzódva látták vendégül a barátaikat. De most, most igazán feltették az „i”-re a pontot! Kaló Imre – háromévi kapacitálás után – elfogadta a meghívást. A szomolyai borász, a magyar kézműves borkészítők karizmatikus „jelkép-embere” lehengerelt bennünket!

A vidékfejlesztési miniszter javaslatára a Magyar Köztársaság Elnöke az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából kitüntetéseket adományozott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét mások mellett megkapta Tóth János, Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata polgármestere is. A kitüntetést Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter adta át. Gratulálunk!

A kitüntetettek – Képgaléria a minisztérium honlapjáról

altA Bácsik csendesen, öregurasan, derék vizslájuk társaságában üldögéltek a padon. Látható elégedettséggel ölelték át tekintetükkel a tápiószelei Simonffy Kálmán Művelődési Ház több mint kétszáz fős közösségét. Nem kértek szót, csak csendesen nyugtázták: jó kezekben van a Birtok, a Blaskovichok szellemi és tárgyi öröksége.

 

2010. november 6-án, 25. ünnepi Közgyűlését tartotta a Blaskovich Múzeum Baráti Kör. Az elmúlt negyedszázadhoz méltóan, megadva a módját.

Képek a nagykátai 1956-os városi megemlékezésről.

Ez az alapvetően angol-szász ünnep egyre jobban szorítja háttérbe a Luca-napi szokásainkat, a farsangi maskarázásokat. A sápiak is nagy kedvvel vettek részt abban a november 6-i programban, amelyet Pálinkásné Petik Éva ötlete alapján, számos civilszervezet, közösség lelkesedésével valósult meg a szebb sorsra érdemes Sőtér-kastélyban. A filmes beszámolót Herceghné Kocsis Katalintól, a sülysápi Önkéntes Tűzoltós és Polgárőr Egyesület tagjától kaptuk. Köszönjük. (A film a „Bővebbenben”!)

alt

Kicsit futtában – egy sülysápi és egy nagykátai program közé beszorítva – érkezetem a tápiószelei Viczián-villához, de a levegőt mégsem a vasútállomástól sietősen szaporázott lépteim miatt kapkodtam.

 

Mert valahogy időszerűtlen, szokatlan történet ez!

„Három nap a tettek mezején! 2010. október 15-17. Fiatalokat megmozgató, egész Magyarország területét lefedő szociális akció, amely felekezeteken átívelve szeretné meghívni Magyarország fiatalságát, hogy tegyünk együtt másokért!” Ez volt a célja az Ökumenikus Ifjúsági Iroda által szervezett 72 óra kompromisszum nélkül c. programsorozatnak, amelybe a sülysápi fiatalok mellett gyömrőiek és nagykátaiak is bekapcsolódtak a Tápió-vidékről. Antalicz Csaba és Cseri Sára sulysap.hu –n megjelent beszámolója előtt néhány KÉP és egy köszönetnyilvánítás:

 Október 9!!! Eldőlt, ekkor megyünk kirándulni. Izgalmas várakozási hónap kezdődött, mivel akkortájt gyakoriak voltak az esőzések.
Eljött a nagy nap, és az égiek kegyesek voltak hozzánk!