Berzsényi Mihály feleségével és az olajos gépezetek szerelmeseivel együtt szervezte meg a veterán autók és motorkerékpárok tápiószelei találkozóját. Mi már csak egy kis házi videóról nézhettük meg azt a május 19-i felvonulást, amelyben a zsaru-Zsiguli és a legkülönbözőbb régi-járgányok hajtottak végig az utcákon.
Még így, a vasárnapi összepakolás pillanataiban is érdemes volt elővennünk a fényképező masináinkat a táskáinkból. A kétkerekűekre, és az öreg Opelre is alaposan rácsodálkoztunk, de a Tiszaújvárosból érkező Polgári László Csajkája minden képzeletet felülmúlt! Vetési János meg is spékelte a KÉPEIT ennek a pazar járműnek a kedvéért, de azért egyet-kettőt én is KATTINTOTTAM.(Köszönet a szervezőknek a türelemért és a baráti beszélgetésért!)

Bár idén a nagykátai majális április 29-re esett (hiszen a valódi május 1. keddje után máris munkanap következett), ismét sokezres látogatósereg vett részt a Nagykátai Városi Gyógyfürdő melletti ligetes területen. Az önkormányzat jelentős anyagi támogatása mellett, az utóbbi években megteremtette ehhez a nagyrendezvényhez szükséges személyi -, és infrastrukturális feltételeket (áramvételezési lehetőségek, a hulladékgyűjtésről való gondoskodás, tereprendezés, a büfék üzemeltetéshez szükséges tárgyi- és személyi feltételek kialakítása, a Városgazdálkodási Szervezet szállítási kapacitásnak megerősítése).

Czeglédi Gizella és Kocsiné Szabó Ágnes kiállításának megnyitójára április 5-én, 16 órakor a Városi Könyvtárban, majd 17 órától a Tájházban került sor. Aki Marton László KÉPES beszámolója láttán kedvet kap a festmények megtekintésre, annak mind a két épületbe el kell mennie. Május 5-ig tekinthetők meg a tárlatok.

A Blaskovich Múzeum „konyhájában” egyre nagyobb a sürgés-forgás mostanában. Persze, a lendületes „gazdasszony”, Gócsáné Móró Csilla eddig sem arról volt híres, hogy vendégeit hideg maradékokkal traktálja! A Múzeum Baráti Körrel együtt mindig kisütnek valami ínyencséget.

Legutóbb egy olyan képzőművészeti kiállítást hoztak el a Tápió-vidékre, amelyben Kossuth-, és Munkácsy-díjas alkotók műveit is megtekinthette a közönség. E kiállítás mögöttes tartalmáról Kultúra – a Tápión túlról! és Márairól és másokról – egy varázslatos baráttól, Tápiószelén címmel már hírt adtam, de a lényeg, röviden: A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum megmentéséért fogtak össze azok a művészek, akik meghatározó időt tölthettek el a valamikori alkotótáborokban.

A kiállításmegnyitó elegáns és egyben családias volt, csak éppen a hab hiányzott a tortáról. Egy váratlan betegség miatt Szőnyi István lánya, Szőnyi Zsuzsa nem tudott eljönni. Muszatics Péter szép életrajzi filmjéből – Az aventinusi tündér – egy varázslatos személyiségű hölgyet ismertünk meg. A film olyan jó volt, hogy nem hogy pótolta volna a vendég hiányát, hanem egyenesen felerősített azt!

(Egri-Juhász Borvacsora. Egy tucatnyi oka van, hogy ott legyünk!) Ott is voltunk! Úgy, ahogy mindig, most is tele volt a nagykátai művelődési központ nagyterme. Éppen csak annyian, ahányan elfértünk. Sokadalmunk bukéját az adja, hogy Egri Zsolt és Juhász László most is nagyot legyintett a modern marketing szent könyveiben szereplő törvényekre, és nem sokat bíbelődött holmi plakátozással, újsághirdetéssel, molinóval és egyebekkel. A barátoknak jó szóval, egy-egy sms-sel, a közösségi oldalakon néhány üzenettel elküldték a meghívókat, aztán szépen, magától is szétterült a borkortyolók világában az esemény híre.

A Lantos-Uitz-Tóth-Rácz-csapat, és a mellettük álló családok, barátok idén egy kis pihenőt szántak maguknak Kikelet-ügyben. Az az igazság, hogy bár népszerű, és sokunk számára fontos esemény ez az egyedi hangulatú, tavaszi kulturális program, de a szervezőknek okosan kell beosztaniuk energiájukat és a családi kassza sem bír mindent el. Nem álltak, nem állnak le, hiszen a Tóth Pincénél mennek a táncházak, a boros-pálinkás események, lassan felnőnek az Uitz-Rácz oktatói páros Dányi Ördöngösei is, a Lantos-féle bokszversenyek sem maradtak el (már kialakulóban van a TÖE és a sülysápi WAMK június 9-i közös, igazán ütősnek ígérkező sportos napja is), lesz az ősszel Fecskehajtó is, de a Kikeletet most pihentetni kívánták.

Gyuricza Anita, kókai kolléganőm azonban elszántan úgy gondolta, hogy azért a 2012. esztendőben is legyen tavasz! Dicséretes és szimpatikus a szándéka, amely csupán annyi, hogy maradjon töretlen a lendület addig, ameddig az ötletgazdák újra – remélhetőleg már jövőre – csatasorba nem állnak.

A márciusi hosszú hétvégén 140 résztvevővel zajlott Sülysápon az ún. hétrégiós találkozó, ahová az egyházmegyében működő hét ifjúsági régióból érkeztek a szervezők. Az ifjúsági munka összehangolása mellett a nyári táborok témájáról és a kapcsolódó gyakorlati feladatokról beszélgettek.

A Magyar Katolikus Egyházban szinte egyedülálló ifjúsági munka zajlik a Váci Egyházmegyében. Szegedi László plébános még az egyházmegye korábbi ifjúsági referenseként, Sülysáp központtal kezdte el szervezni azt a regionális alapokra épülő szervezetet, ami mára a hivatalos ifjúsági munka kereteit adja.

Ifjúsági vezetők találkoztak Sülysápon címmel közöltük már azt a beszámolót, amely az egyik legnagyobb létszámú Tápió-vidéki ifjúsági közösség legutóbbi eseményéről szólt. A Gödöllői Római Katolikus Egyházközség és Régiójának Ifjúsági portáljának TVShoeShine elnevezésű „házi csatornája" itt is forgatott egy kis videót. Az alig 3 és fél perces filmecske végén – ebben dr. Farkas László, a Váci Egyházmegye ifjúsági referense nyilatkozik – van egy kis humor is, amelyről eszembe jutott a híres gördeszkás plébános.  „Laci atya”egyelőre csak focizik, de nem tudjuk, hogy mit hoz még a jövő!

{vimeo width="288" height="162"}40356829{/vimeo}

Nem a kishitűség, inkább a tapasztalat adja a tanácsot a Tápió-vidéki népművelőnek, amikor az esti rendezvényre „szellősen” székezi be a művelődési háza nagytermét. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a kultúra falusi napszámosai kivétel nélkül különleges, semmihez nem fogható lelkiállapotba kerülnek az üres ülőalkalmatosságokat kereső, és egyre csak érkező vendégek látványától.

Csoda történt március 17-én, Tóalmáson, hiszen Püspökné Horváth Gizella kolléganőm számára még a tavaszi este csillagos égboltja is szivárványossá vált attól a szeretetteljes érdeklődéstől, amelyet falubelijeitől kapott két, születésnapot ünneplő csoportja számára.

A Gerlice Néptáncegyüttes 15, a Tóalmási Titánok színjátszó közössége 5 esztendős lett. A nekik szervezett gálaműsor alkalmával nem véletlenül telt meg a művelődési ház nézőtere.