2013. október 6-án, az aradi vértanúk kivégzése 164. évfordulóján Tápiószelén a Viczián-villa kertjében tápiószelei civil szervezetek által állított kopjafát avattak. Az emlékjelet a magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László leplezte le beszédével, elsőként elhelyezett koszorújával. A Tápió mente legújabb 1848/49-es vonatkozású emlékművének története szinte napra pontosan egy éve kezdődött.KÉPEK

Turák Julianna Borbálára, egy legendás pedagógusra emlékezik az a kiállítás, amelyet október 19-én nyitott meg a Lugosiné Urbán Erzsébet, a kiállítóteret, a könyvtárat is működtető Városi Művelődési Központ igazgatója a nagykátai Tájházban.
A vendégeket a Tájházat vezető Czakó Erika fogadta, aki a modern, minden igényt kielégítő, sokoldalú létesítmény programjainak szervezője.
Turák Julianna Borbáláráról, Ervina nővérről rövidesen Basa László tanár úr fog itt, a honlapukon közölni egy személyes hangvételű méltatást.

A tpkTLképek most felvillantják a strandfürdő melletti Tájház érdekes állandó-, és időszaki kiállításait, abban reményben, hogy minél több olvasónk kap kedvet majd az őszi, téli napokon is ezek megtekintéséhez. A Tájház programjairól, nyitva tartásáról, elérhetőségeiről a honlapon Nagykáta Városi Könyvtár és Művelődési Központ honlapján találnak információkat.

 

 

Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek személyében valószínűleg először járt a Tápió-vidéken a magyar katolikusegyház regnáló vezetője. Meghívására a tápiószecsői Szent Miklós templom tetősisakjának közadakozásból történő megújítását követő újraszentelés adott alkalmat. A település búcsúnapján több mint kétezer hívő vett részt a bíboros úr által főcelebrált és többek között dr. Beer Miklós váci megyéspüspök által koncelebrált ünnepi szentmisén. Szőke Attila (TTA) fényképei

 

Idén hatodik alkalommal rendezte meg a nagykátai Mátray Gábor Általános Iskola tanári kara és szülői munkaközössége a „Tök jó napot”. tpkTKképek

Helyszín az Epresi iskola tágas, ligetes udvara volt, ahol bőven akadt hely a kilátogatóknak, akik a nap folyamán legalább félezren voltak. A gyereknek, felnőttnek, tanárnak, diáknak és szülőnek egyaránt nagyszabású rendezvényt az égiek is a kegyükbe fogadtak, mert verőfényes kora őszi délután, nyári meleg fogadta a helyszínre érkezőket. A délutáni órákban le is kerültek a kiskabátok, mellények és tréning felsők, a résztvevők vígan sütkéreztek a kellemes napsütésben.

„Háborúban hallgatnak a múzsák”. Cicerónak már majd’ kétezer éve volt igaza akkor, amikor a II. világháború frontja elérte Tápiószele határát. Aki tehette, menekült. Volt, aki a vagyonát, volt, aki szerettei, saját életét, felesége, lánya, anyja becsületét féltette. A szovjet-oroszoktól kétszeresen is tarthatott mindenki, aki az „uralkodó osztályhoz” tartozott. A magyar arisztokrácia el is hagyta – mert el kellett, hogy hagyja –, az országot.

Csak alig néhányan voltak oly bátrak, mint a tápiószelei kis kúria nemes testvérpárja, Blaskovich György és Blaskovich János. Szorgos, szerény hatvan esztendejük alatt tudós kutatóivá váltak a magyar múltnak. A családi tradícióból fakadó elkötelezettségükkel gyarapították, feldolgozták gyűjteményüket, azt az értő érdeklődők számára közkinccsé tették. KÉPEK

Az úri nyugdíjasok sűrűn járnak a sülysápi művelődési házunk tájékán is, talán ezért tisztelt meg engem Szabó Imréné, Jolika azzal, hogy október 6-ai rendezvényükre kedves szóval meginvitált. Magam mindig szívesen megyek Úriba, hiszen Shmidt Zoltánék és TTA-sok Libaterelő Túráján, vagy Szörfi Józsefné Erzsike Bab-Uska tájházában is barátsággal szoktak fogadni. tpkTLképek
Tisztességes vendéglátásban volt részem most is, de a jó falatok mellett megható és vidám kis program is kikerekedett ezen a napon.

Ha nyár, akkor táborozás. Nem lehetett ez másképp az Esély Ifjúsági Iroda életében sem. 2013. július 22-27 között 30 fiatallal kíséreltük meg Balatonalmádi és környékének meghódítását. Az időjárás kegyes volt hozzánk, és a közel 35 fokban mindenki számára megváltás volt a Balaton vizének hűvössége. A mindennapi tevékenységet szoros időkeretbe helyeztük, hogy minél több és gazdagabb élményhez juttassuk a gyerekeket.

{youtube width="320" height="247"}fs35HunpByo&feature=c4-overview&list=UULfRgJ-CZU3O1U5u28UdgCQ{/youtube}

 

Életének 85. évében, 2013. augusztus 8-án elhunyt Vancsik Gyula nyugalmazott középiskolai tanár. Gyuszi bácsi az 1950-ben alakult nagykátai Damjanich János Gimnázium első tanári nemzedékének tagja volt.

Amikor egy tanáremberről valaki nekrológot ír, azt többnyire vagy a tanítvány, vagy pedig a kolléga jogcímén teszi. Én egyik sem voltam, élete utolsó szakaszában mint helytörténész kerültem vele kapcsolatba. A legendás 1957-es néma tüntetés 50. évfordulójára szánt írásomhoz kértem tőle dokumentumokat, információt. Készségesen segített, s megajándékozott az általa 2000-ben szerkesztett iskolatörténeti füzete egy példányával. Elmentem műveinek kiállításaira, nagyra becsültem közéleti szerepvállalását, sokoldalú tehetségét. Közel laktunk egymáshoz, szinte naponta mentem el a Csonka közben levő háza előtt. Az utóbbi években a megszokott kiállításai elmaradtak, az őt közelebbről ismerők mondták: Gyuszi bácsi betegeskedik. KÉPEK