Május utolsó vasárnapján szép számmal gyűltünk össze az esőcseppek, a hűvös szél és a vihar előtt gyülekező felhők ellenére hőseinkre emlékezni.


A délelőtti szentmisét hősi halottainkért ajánlottuk fel.

altKatus Norbert sülysápi helytörténeti honlapját ajánlottam már a tapiokultura.hu olvasóinak figyelmébe. Most a honlap a Tápióvidék helytörténészeinek, néprajzzal foglalkozó amatőr- és hivatásos szakembereinek érdeklődésére is számot tartó anyaggal bővült. „Kormány Sándorné 1989-es, a Néprajzi Múzeum gyűjtőpályázatára készült írását ajánlom kedves Olvasóim figyelmébe. A második helyen végzett dolgozat egy részét fogom csak publikálni, tematikusan. A XX. századeleji Tápiósülyről szóló néprajzi munka lényege és érdekessége, hogy a szerző saját emlékeit a régi nyelvezetet fonetikusan leírva adja közre.” ITT olvasható az anyag.

 


 A tápióbicskei Hagyományőrző Házból kaptunk néhány program-beharangozót.

alt

KÉPEK a tavalyi megemlékezésről. Még KÉPEK. Még néhány sor a tavalyi nagykátai Hősök Napjáról, filmmel.

A nagykátai hagyományőrzők még akkor kezdték el megszervezni a magyar katonahősökre emlékező ünnepüket, amikor ezért ellenérzés, értetlenkedés, és sokszor gúnyos mosoly volt az osztályrészük. Nem csak lelkileg felemelő a baráti közösségekkel együtt megszervezett főhajtásuk, de a népviseletbe ötözött táncosok, a korhű ruházatban, alakiasan megjelenő tisztelgő alakulatok révén egyedülálló látványosság is ez az alkalom az érdeklődő közönség számára.


Basa László tanár úr alábbi cikkében önkényesen döntöttem meg a Sülysápra vonatkozó sorokat. „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”, engedtessék meg hát a sülysápi művelődésszervezőnek is, hogy a nagykátai helytörténész több településről szóló írásával sülysáp gazdag kulturális-, építészeti-, és természeti értékeire kölön is felhívja a „szomszédok” figyelmét. /A szerkesztő./