A szabadságharc gyermekhőseinek emléke a tavaszi emlékhadjáratban
A magyar szabadságküzdelmek két évszázados történetében két esetben kerültek gyermekkorú hősök a harcok első soraiba: 1848-49-ben és 1956-ban. E két szabadságharc során –kijátszva az akkor érvényben levő sorozási, bekerülési előírásokat- tizenéves gyermekhonvédek, szabadságharcos pesti srácok viseltek fegyvert, s küzdöttek együtt felnőtt bajtársaikkal. A Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet tevékenysége középpontjába állította a hős fiúk emlékének ápolását. KÉPEK
A szövetség 1993-as nagykátai megjelenését is egy gyermekhős emléke inspirálta. Amikor 1993. április 3-án Jászberényben a városháza falán felavatták a tápióbicskei ütközetben résztvevő gyermekkatonák emléktábláját, ennek folytatásaként került sor másnap Nagykátán az egyik hős ifjú, Pilszanovich Béla 17 éves huszárhadnagy kopjafájának leleplezésére. Ekkor született meg az a mindmáig élő hagyomány, hogy a legifjabb kátai felfedezők az abonyi hadicsel kiagyalójának, Pilaszanovich Béla Hunyadi-huszárhadnagynak a kopjafája előtt tesznek szövetségi fogadalmat. A jövőre húszéves avatások helyszínén már jelen voltak a Fülöp Tibor vezette katonai hagyományőrző huszárok, a mai tavaszi emlékhadjárat kezdetét jelentő, a jelenleginél jóval szerényebb létszámú előőrsei. Ekkor a felnőttek és gyerekek mozgalma még csak érzelmi alapon érintkezett, kapcsolat és együttműködés a két szervezet között nem volt.
Miként valósult meg a gyakorlatban ez az emlékápolás a felfedező csapatoknál, a központi szövetségi programokban ? A kiválasztott gyermekhősök : Szabó József honvéd, Koroknay Dániel és Than Károly diáktüzér, Pilaszanovich Béla huszárhadnagy születési helyén emlékjelet állítottak. Sírjuknál, hősi haláluk színhelyén rendszeresek voltak a koszorúzások, a hősi helytállások helyszínén gyermekcsaták, játékok idézték fel a példaképpé vált elődök alakját. A szövetség kitüntetéseket alapított a gyermekkatonák nevével, rendszeresek voltak a csapatok számára kiírt pályázatok a példaképek alakjának felidézésére. Szövetségi expedíciók keresték fel a helyszíneket, bensőséges és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki Nagykinizs, Mád, Nagykáta, Tápióbicske, Ács települések önkormányzataival és az ott élő gyermekközösségekkel.
Mit tudtak hozzátenni ehhez a hagyományrendszerhez a nagykátai csapatok ? Miután a négy központi példakép közül hárman az 1849-es történelmi tápióbicskei ütközet előtt jártak Nagykátán, magától értetődő volt az erre épülő helyi emlékápolás. A Damjanich-és a Kossuth-csapatok bázisán, a Mátray iskola helyén levő egykori vásártéren tartotta utolsó pihenőjét Szabó Jóska, Pilaszanovich Béla, Koroknay Dániel. A Keglevich-kastélyban berendezett hadikórházban halt meg a huszárhadnagy, sírja a városi temetőben található. Kevés település mondhat el ilyen történelmi hátteret egy kibontakozó emlékápoláshoz.
Az első akció egy gyermekdarab, Jankó Károlyné „Gyász és dicsőség” c. kétfelvonásos színművének felújítása volt. A darab főszereplői a nagykátai temetőben nyugvó hadnagyok: Farkas Miklós és Pilaszanovich Béla voltak. A darab bemutatására a hagyományőrzők hathatós közreműködésével 1996-ban és 99-ben került sor.
A katonai hagyományőrzés is e darab amolyan járulékos „következménye” volt. A színdarab hat honvédjelmezét vették fel azok a fiúk, akik 1999-ben megtöltötték a szabadságharc hatfontos ágyúját. A Koroknay Dániel Diáktüzércsapat létrejöttével kezdődött a szabadságharc 150. évfordulóján a szövetségen belül az egyenruhás katonai hagyományőrzés A pontosság kedvéért: a hagyományőrzők első egyenruhás szolgálata városi rendezvényen 1997. március 15-én volt, míg az első honvédruhás „propatriások” 1997. április 4-én vettek részt szövetségi rendezvényen. A Kossuth Szövetség első olyan programja, melyet egyenruhás küldöttségünk közreműködésével támogatott: a szövetség 1997. január 18-án Szentendrén megtartott közgyűlése volt.
Amikor egy hagyományőrző gyerek felveszi a szabadságharc katonáinak egyenruháját, amikor a korabeli vezényszavakra rendezi sorait, amikor a felnőttekkel együtt a történelmi csatatereken megszervezett hadijátékban vesz részt, akkor minden eddigi tevékenységnél hathatósabban tud azonosulni a szabadságharc gyermekhőseivel. Ezek a fiúk és lányok korhű ruhában, fegyverzettel és környezetben tudják átélni példaképeik helytállását. Amikor valaki hivatalosan is katonai hagyományőrző őrmester vagy hadnagy lesz, érzései hasonlatosak lehetnek elődeik elismerése során tapasztaltakhoz.
Miután a katonai hagyományőrzés igencsak költséges „mulatság”, a szövetségen belül az úttörő nagykátaiak mellett Békésszentandráson, Kecskeméten alakultak eddig egyenruhás csapatok. Ezt ellensúlyozandó jött létre 2000-től a Kossuth-csapat szervezésében a szövetségi diáktüzér próba, melynek eredményeként április 4-én több éven keresztül valósult meg egy-egy vendégcsapat számára a próba teljesítése. A próba feladata: a hatfontos ágyú imitált tűzkészültségbe helyezése. Ehhez a próbázóknak a korhű egyenruhát, a csapatjelvényt, a délutáni tápióbicskei ütközetben való részvételt biztosítottuk. Ez a próba 6-7 évig szolgálta ki a csapatok igényét: a nagykátai Földváry Károly csapat, a békésszentandrási, mádi, pápai hagyományőrzők jelentkezését. Ezek az április 4-iki délelőtti ünnepségek már a tavaszi emlékhadjárat programja részeként zajlottak.
Egyenruhában városi és szövetségi rendezvényen 1997-től szerepeltek a Kossuth-csapat tagjai. A tavaszi emlékhadjárat első hadijátékában való közreműködés 2000. április 4-én a tápióbicskei ütközet megjelenítése során történt, ahol a saját hat honvédegyenruha mellett a csapat többi tagja kölcsönbe kapott osztrák uniformist viselt. A hadijáték a szegediek vezetésével ekkor még az aszfaltozott úton, a betonhídon és környékén zajlott, s hiányzott a huszárság és a tüzérség. Az első Nagykátán kívüli hadjáratos közreműködés 2001. április 3-án Jászberényben a Város Napja ünnepség felvonulásán való részvételünk volt.
Az ismerkedés a felnőtt katonai hagyományőrzőkkel azután elvezetett 2002-höz, amikor csapatunk névadója, Kossuth Lajos születése 200. évfordulója tiszteletére felajánlást és fogadalmat tettünk: ettől az évtől kezdve a hadjárat állandó résztvevői leszünk. Fogadalmunkat a nem kis nehézségek ellenére ez ideig minden évben megtartottuk, s elmondhatjuk, hogy a nagykátai gyerekek ma már a hadjárat állandó színfoltját, annak szinte nélkülözhetetlen részét képezik .
Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvénye évről évre változik, ugyanakkor megőrzi az alapításkor rögzített elveket, megtartja a napi és helyszíni tagozódás évek óta bevett szokását és hagyományos rendezvényeit. A nagykátai Kossuth-zászlóalj közreműködésének köszönhetően kapcsolódott be a hadjáratba Szentmártonkáta, Tura, Dány, Hort, Jászdózsa település. A kátai gyerekek sokszor a rendezvény legtöbb helyszínen közreműködő és legnagyobb létszámú egységét képezték. A sokszínűséget gyarapította a Kossuth-csapat kezdeményezése nyomán létrejött, a hadjárat elemét képező Kossuth-zászlóalj, Kossuth-toborzó, diáktüzér-próba, népfelkelő sorozás, gyermekhősök emléke és emléknapja, Kossuth emlékápolás és emléknap, a 65. Jászkun honvédzászlóalj megalakítása.
A csapat arra törekszik, hogy a jól kipróbált eszközökkel minél nagyobb számú érdeklődő fiatalt vonjon be a játékba. Elmondhatjuk, hogy 2000 óta több száz hasonló korú gyerek számára tudtunk maradandó élményt nyújtani azzal, hogy a toborzó játékok segítségével be tudtuk őket vonni a hadjárat rendezvényeibe, csataimitációiba. A Kossuth-csapat a gyermekhősök emléke ápolásában élenjáró katonai hagyományőrzők jutalmazására alapította „A hős fiúk örököse” érem katonai változata elismerés arany, ezüst, bronz fokozatát. 2012-ben Tinka Ádám kat.hő. káplár részesült ebben a rangos elismerésben.
A 24. Tavaszi Emlékhadjárat eseményeinek bemutatását ezideig már sokféle szempont alapján tettük meg. Ezúttal a gyermekhősök emlékének ápolását szeretném megmutatni a hadjárat menetében. Természetesen maga az egész folyamat azzal, hogy a Szabó Jóska korú gyerekek gyermekhonvédként vesznek részt a hadijátékokban, a nézők számára egyfajta jelzéssel bír: annak idején is harcoltak gyerekek a felnőttek háborújában.
Március 10-én a Kossuth-zászlóalj zászlóbontására került sor a Kossuth-mauzóleum mellvédjén. Az ezt követő szövetségi zarándokúton elsőként Karsa Ferencnek, Szabó József 12 éves gyermekhonvéd felnőtt védelmezőjének a sírját kerestük fel. Jelképes ez a sorrend, ez a gesztus. Jelezni szeretnénk vele, hogy a gyermekek koruknál fogva is igényelték a felnőttek támogatását, segítségét E téren Karsa hadnagy valóban ennek a magatartásnak egyfajta példaképe lehet. Ezen a napon a gyermekhősök közül Than Károlynak, Bem diáktüzérének a sírját kerestük fel, s mutattunk be ott katonai tiszteletadást.
Amikor április 3-án a Jászdózsán megalakult 65. Jászkun honvédzászlóalj bevonult Jászberénybe, ezzel a gyermekhősök emléke ápolásának egyik őrvárosába érkeztünk. A kecskeméti gyerekek –akik három napig voltak a hadjárat közreműködői- megtekintették a Jász Múzeum állandó kiállítását, a gyermekhősök tárlatát. Az 1993-ban avatott emléktáblánál szokás szerint gyermekkorú honvédek álltak díszőrséget, s magának a koszorúzásnak a felsorakozott és fegyverrel tisztelgő diákzászlóalj adott méltó keretet.
Április 4-én a koradélutáni órákban az egykori hadikórház előtt sorakozott fel a zászlóalj. Itt megtartott emlékező beszédemben szóltam arról, hogy ebben az épületben szenvedett és halt meg hazájáért Pilaszanovich Béla huszárhadnagy. Amikor az egység díszmenetben elvonult az emléktábla, az elnökség előtt, ez a tisztelgés Kossuth és Görgei mellett szólt a felfedezők példaképe, Béla hadnagy emlékének is.
A temetőben Farkas Miklós és Pilaszanovich Béla, valamint a hadikórházban elhunyt honvédek sírjánál mutattak be katonai tiszteletadást a hadjárat gyalogos egységei. Az ezt követő Tápió mindkét oldalán zajló hadijátékban egy 150 fős gyermekcsapat vett részt. A tavaszi hadjárat során ebben az ütközetben vett részt annak idején a legtöbb, a szövetség által példaképnek tekintett gyermekhős. Közülük ketten itt áldozták életüket illetve szereztek végzetes sérülést.
Április 7-én második alkalommal tartottuk meg a hadjárat hivatalos programja részeként egy gyermekhős emléknapját. 2011-ben Pilaszanovich Bélának, az idén Szabó Jóskának szenteltünk kerek születési évfordulója kapcsán emlékévet, illetve emléknapot. Az emléknap a Pilaszanovich Béla kopjafa előtt kezdődött, ahol szövetségi fogadalmat tettek a Bede Molnár Mihály és a Kossuth csapatok új tagjai. A fogadalom letétele után minden hagyományőrző egy - egy szál virágot helyezett az emlékmű tövéhez. Ekkor került átadásra korunk „gyermekhőse”, a 18 éves korában elhunyt Simon Imre Antal hagyományőrző emlékét őrző kitüntetés.
A Szabó József Emléknap keretében rögtönzött hadijátékra került sor az egykori csatamezőn, majd a 12 éves honvéd feltételezett nyughelyeit: a Tápió partján álló, 1910-ben avatott honvédemlékművet, illetve az 1882-ben létesült tömegsír fölé állított Fehér-keresztet kerestük fel. Az emléknap a Harcmező utca elején álló kopjafánál, Szabó József hősi halálának feltételezett helyét jelölő emlékjelnél megtartott kis ünnepséggel ért véget. Az emlékév programja részeként a nyári sárospataki vezetőképző tábor tagjai ellátogattak a Hernád parti Nagykinizsre, Szabó Jóska szülőfalujába.
Május 19-én, az idei hadjárat utolsó napján is lehetőségünk volt a hős fiúk emléke előtt tisztelegni. A Déli-rondella tövében az 1990-es évek elején Katona Tamás történész avatta fel a szövetség által felállított gyermekhősök kopjafáját. Az itt megtartott szövetségi ünnepségen tették le katonai hagyományőrző esküjüket –utalva a hely szellemére- az új gyermekhonvédek. Az eskü előfeltétele volt a kiképzésben való részvétel, az egyéves próbaidő kitöltése, a hadjárat rendezvényeiben való közreműködés. Ez a fogadalomtétel is bizonyította, hogy a nagykátai gyerekek nem hoztak szégyent Szabó Jóska, Pilaszanovich Béla és társai emlékére, méltókká váltak a gyermekhonvédek egyenruhájának viselésére.
Basa László
