A cikk a Tápiógyörgyei Faluújság XXI. évfolyam 5. (2012. december) számából származik.
Ő felmérte az óriási veszteséget, tisztelte, becsülte azokat az államférfiakat, akik igazságos módon szerették volna véghez vinni a békekötést, de a bekövetkezett tragédia után kiutat, megoldást kerestek a magyar progresszió erőinek összefogására, a magyar élet folytatásának lehetőségeire, az óriási veszteség ellentételezésére. S mindezt magyar módra, a rendelkezésre álló természeti adottságok mellett, a kor technikai fejlettsége, az ország rendelkezésére álló energiai, technikai adottságainak felhasználásával, a magyar föld, a magyar falu felértékelésével, nagyarányú fejlesztésével. Huszonnyolc éves volt a Trianon megtörténte idején és jogi abszolutóriummal a zsebében, elkezdte jegyzői tevékenységét s rá három évre Tápiógyörgyére került segédjegyzőnek, 1924-től volt a község nagytekintélyű főjegyzője. Az a virágzó, rendezett, a földjéből megélni tudó, gazdag állattartással rendelkező magyar falu képe lebegett előtte, melynek népe éppen a falu rendezettségével, gazdagodásával tud magasabb művelődési szintre jutni, a széchenyi elképzeléseket valóra tudja váltani. Történelemben való gondolkodásának szép példája az 193o. augusztus 30-án a község képviselő-testületének ülésén elmondott beszéde és javaslata: „Immár tíz éve múlott a kegyetlen békekötésnek, s az elmúlt évtized bebizonyította a csonka ország lakosságának életrevalóságát, szorgalmát, bizonyította a környező, természetellenes megnagyobbodott országokkal szembeni kultúrfölényét. Bebizonyította azt is, hogy a csonka ország mai határai között népének minden igyekezete dacára életképtelen s halálra van itélve. Ez elkerülhetetlenül arra kényszeríti az országot, hogy minden eszközt megragadjon a határok megváltoztatására. Maga a határvonal is természetellenes, s ez a második legnagyobb érv, amely a határok revízióját elkerülhetetlenné teszi. Csak a rosszakarat, csak az írígység, az emberi gonoszság képes arra, hogy ilyen határok fenntartását erőszakolja.” Javasolta, hogy a község közönsége nevében üdvözlő táviratban köszöntsék az elévülhetetlen érdemeket szerzett Lord Rothemere-t, aki, élharcosa volt a trianoni békeszerződés revíziójának. Ez folytatása volt annak gesztusnak, amivel 1921. május 22-én a községi képviselő-testület Tápiógyörgye Díszpolgárává fogadta a béketárgyalás delegációjának elnökét, Gróf Apponyi Albertet. A keresztre feszített ország képe, a revízió elkerülhetetlensége és a tovább élni akarás lehetőség keskeny mezsgyéjének megtalálása lebegett szeme előtt, ezért revelációként élte meg a bécsi döntést. „1938. december 2. A főjegyző megemlékezik a Felvidék egy részének visszacsatolásáról. Jelenti ezzel kapcsolatosan, hogy a két bíróval történt megállapodás alapján a Komárom megyei Nagymegyer visszatérő községnek a visszacsatolás emlékére zászlót vett. Felolvassa a Nagymegyer községnek írt kisérősorokat majd Nagymegyer község elöljáróságának a válaszát. 1939. június 5. Főjegyző jelenti, hogy a Tápiógyörgyei Levente Egyesület a Nagymegyeri Levente Egyesületnek leventezászló ad, amellyel kapcsolatosan az országzászló felállítása is időszerűvé válhat. Az elöljáróság a két zászló költségeire 550-600 Pengőig terjedő összeget szavaz meg. Az ügy előkészítésével a levente főoktatót s a törvénybírót, valamint a főjegyzőt bízza meg….” „…1939. augusztus 24. Főjegyző jelenti, hogy Kárpátalja visszatérésével kapcsolatosan keletkezett testvérközség mozgalomban a községnek részt kell vennie. A Községi Jegyzők Országos Egyesülete Testvérközségül Zsófiafalva Bereg vármegyei községet ajánlja amelynek 350 lakosa van, akikből 6 ruthén.”…” 1940. október 21. Főjegyző jelenti, hogy az országzászló felállítása időszerűvé vált. Javasolja, hogy az országzászlót a vásártéri (később TÜZÉP telep!) iskola helyen állítsa fel a község, s hogy a felállítás költségeit a hősi szobor költségeire tartalékolt összegből fedezze. Javasolja ezzel kapcsolatosan, hogy a felállítandó országzászlónak testvérzászlaját az oláh rabságból felszabadult Székelyföld egyik kis községének Csíkrákosnak adományozza a község, s, hogy ennek költségeit is a fenti pénzből fedezze.” Turák főjegyző mindezt a Trianonnal összefüggő tennivalókat lelkesedéssel végezte annak ellenére, hogy „ a Pest vármegye törvényhatóságának kisgyűlése 459/kgy.- 1941. számú véghatározatával Turák István vezetőjegyző nyugdíját 1941. február 1-től kezdődőleg állapította meg.” Nem akart nyugdíjba vonulni, hisz negyvenkilenc éves volt de rosszakarói irigykedve látták kiemelkedő teljesítményét és azt sem látták szívesen, hogy Dr. Matolcsy Mátyással, Miló Tóth Jánossal, a terület országgyűlési képviselőivel szívélyes, baráti kapcsolatot tartott. Magam szégyenkezve olvasgattam azt a fogalmazvány piszkozatot, amelyben feljelentették a kormányzóhoz, azzal, hogy a mezőgazdasági szakiskola részére felajánlott 3.200 négyszögöles telket 11.000,- pengőért akarta eladni a községnek. Valóságban személyi igények, kérdések álltak a háttérben,- ez az új főjegyző választásnál egyértelműen igazolódott.
Százhúsz évvel ezelőtt, 1892-ben született Nagykátán. Középiskoláit Vácott, a jegyzői tanfolyamot Budapesten végezte. Oklevelének megszerzése után Kiskunmajsán anyakönyvvezető-helyettesként dolgozott, majd bevonult katonának. A 4. honvéd gyalogezrednél szolgált, kikerült a frontra, fogságba esett és 1919-ben zászlósként szerelt le, mert közben a jogi egyetemen abszolutóriumot szerzett. 1920-tól 1923-ig Nagykátán volt segédjegyző, majd 1923-ban Tápiógyörgyén helyettes vezetőjegyző, 1924-ben pályázat útján az elnöklő Ney Géza főszolgabíró kihirdette, hogy a leadott 46 szavazatból 41 Turák Istvánra esett, ezért Turák Istvánt Tápiógyörgye község megválasztott főjegyzőjének jelentette ki. Megválasztása után nagy lelkesedéssel, ambícióval fogott hozzá a község több évtizede húzódó gondjainak megoldásához. Intellektuális adottságait, szakmai felkészültségét bizonyítandó mindazt, amit Trianon után, egy alföldi magyar faluban meg tudott valósítani, a Községi Jegyzők Országos Egyesülete kérésére: „Városi és falusi kultúra” címen egy harminc lapos füzetecskében összegezte és megjelentette 1937-ben. Ebben lényegében összegezte mindazt, amit megválasztása után a Képviselő-testülettel egyetértésben sikerült a községben megvalósítania, hangsúlyozva a teendők közötti fontossági sorrendet. Ebben volt vitája hivatalosságokkal, amikor az állami támogatások iránti kérelmeket fogalmazta. Mélységesen meg volt győződve arról, hogy a sáros, sokszor járhatatlan agyagos, nyáron poros utakat kell megépíteni, hisz ez a mindennapi teendők elvégzéséhez nélkülözhetetlen. Ez a mezőgazdasági munka elvégzésének, az állattartásnak elengedhetetlen feltétele. A termelés, értékesítés, a falusi pénzcsinálás előfeltétele a kulturált piactér, vásártér kialakítása, rendben tartása, vidéki piacozók, vásározók kedvező feltételek melletti fogadása. Községének múltbéli hagyományaira, szociológiai feltételeire hivatkozva rendkívül fontosnak tartotta az állattenyésztés intenzitásának növelését, új fajták meghonosítását és az állattartás példaszerű bemutatását. Ezért tartatott rendszeresen állatbemutatókat, ezért hívott gödöllői, keszthelyi, mosonmagyaróvári agrár szakembereket előadások tartására, ezért tartotta fontosnak a mezőgazdasági szakképzés megreformálását, a községben való megszervezését, „aranykalászos„ tanfolyamok rendszerének kialakítását. A Gazdakör megalapításával, okszerű legelőgazdálkodással, Legeltetési Társulat létrehozásával, kiváló apaállatok vásárlásával, a „ bikaistálló „, a „ csődörök palotájá „-nak megvalósításával példát adott, ezért kapta a legigazságtalanabb támadást. A Duna-Tisza közén ez az állattartási épület elrendezettségével, felszereltségével példamutató volt,- sokan megnézték belföldről is, külföldről is szakemberek. Elhelyezkedésével nem volt a legszerencsésebb a plébánia, iskola, kisgazdakör, artézi kút közelségében de a másik lehetőség meg kiesett a nagy távolság miatt. A tejszövetkezet rövid idő alatti felfutása, a tejes gazdák 273.000 pengős évi forgalma, a hitelszövetkezet hitelezési hajlandósága, a betétek nagyarányú növekedése, a Hangya forgalmának megsokszorozódása, hiteles mérlegek működtetése, a baromfi tartás iránti kedv fokozása, hatósági hentes kimérőszék működtetése a turáki koncepciók eredményességét bizonyították.
Földvásárlás, telekigénylés, házépítési szándék, a falu csinosításának, szépítésének igénye hozta magával a falu rendezési tervének kidolgoztatását, vízelvezetési árkok legtermészetesebb kialakítását, és a termelésre alkalmatlan területek erdősítését, a falu utcáinak fásítását, gyermekjátszóterek kialakítását. A kiserdő közel kilencven éves mocsári tölgyei ennek a szándéknak élő, sajnos ritkuló bizonyságai. Közösségi egyletek, körök, klubok, könyvtárak, kaszinó, kulturális lehetőségek megteremtését legalább annyira fontosnak tartotta, mint a gazdasági tényezőket, ezért vállalta ezek elnöklését, vezetését, ezekről való anyagi gondoskodást. Nem értett egyet az iskolák központosításával, azt vallotta, hogy az iskolás gyermeknek minél közelebb és minél gyorsabban kell elérniök az iskolát. Életének és munkájának summázataként ideidézem írásban megőrzött gondolatait: „Végre elérkeztünk a városi emberek szemüvegén keresztül legelsőnek tartott kultúrtényezőjéhez a villanyhoz. Kell ez is. Szeretjük mi falusiak is, mert világosságot jelent de csak akkor gyujtsuk meg, amikor már van mit a világosságra vinnünk, amikor nem pocsolyákat és sarat, hanem fásított, szép helyet, kiépített utakat, nem gazos, rendetlen zugokat és viskókat, hanem rendezett, tiszta utcákat, takaros, rangos gazdaházakat, udvarokat, istállókat tudunk fényében megmutatni. Ha a falusi kultúra fejlesztésénél ezt a sorrendet tartjuk be, hiszem, hogy boldog falvakat teremtünk, melyeknek lakói elégedettek lesznek, ahol gyermekkacagás veri fel az utca csendjét, amely kacagás, lárma, pajkoskodás az egyedüli záloga Magyarország feltámadásának.”
Hetven esztendeje, hogy itt hagyta a falut, de főjegyzői tevékenysége, tanácsai, meglátásai, közgazdasági, közigazgatási elgondolásai ma is érvényesek, munkájának ma is van hitele, jövőbe mutató, jövőt egyengető aktualitása. Emléke megmaradt Tápiógyörgye legendáriumában.
