Eredményes évet zárt a húsz éve, 1993. április 4-én zászlót bontott nagykátai gyermekkorú hagyományőrző mozgalom két csapata. Az elsőnek alakult Bede Molnár Mihály Hagyományőrző Csapat –vezetője Illés Zsuzsanna- június 12-én, az egy évvel később, tevékenységét 1994-ben elkezdő Kossuth Lajos csapat –vezetője Basa László- június 13-án tartotta tanévzáró csapatgyűlését. KÉPEK

Mielőtt rátérnék a huszadik mozgalmi év legfontosabb eseményeinek, jellemzőinek bemutatására, engedjenek meg nekem egy tágabb értelmű eszmefuttatást. Ha számba vesszük Nagykáta gyermekmozgalmi történelmét, akkor az első cserkészcsapat megjelenésétől a mindent átfogó úttörőmozgalom működésén keresztül jutottunk el a rendszerváltozásig. Az ekkor ismét megjelenő, sajnos rövid ideig tartó gyermekcserkészettel párhuzamosan bővült a paletta színválasztéka a felfedezők 1993-as megjelenésével. Ismerve az országos trendet, más települések gyermekmozgalmi választékát, nyugodtam állíthatom, hogy Nagykáta az ezredforduló éveiben a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet egyik központja lett. Sehol az országban nem volt arra példa, hogy egyidejűleg négy csapat működjön egy városon belül. Különböző okok miatt ez a szám mára két közösségre redukálódott. A fennmaradt két csapat a korábbi évek rossz emlékű, egymással történő rivalizálás és ellenségeskedés helyett az együttműködést választotta. Ha a 2012-13-as mozgalmi év legfontosabb jellemzőjét kell kiemelnem, akkor a két csapat szoros barátsága és együttműködése volt a legfőbb sajátosság.

A két hagyományőrző csapat tagsága, hatása és befolyása 30-40 gyerekre terjed ki, s ez a szám a gyermekmozgalmak több évtizedes kátai működése során soha nem volt ilyen alacsony. Az iskolai módszerektől eltérő, az életkori sajátosságokat figyelembevevő, a romantikus és a mindenkinek sikert és elismerést hozó gyermekmozgalom jelenlegi helyzete igazán nem megnyugtató. Az egyetlen működő szervezet példája azért nem vonzó a szervezésben, vezetésben meghatározó pedagógusok, felnőttek számára, mert nem látják a helyi társadalom, az önkormányzat támogatását, megbecsülését. A felfedezők országos sikereket elért két csapata ebben az évben sem kapott önkormányzati támogatást, a sokat idézett „tűrt” kategóriából a jubileum kapcsán sem tudott kitörni. Annak ellenére érthetetlen ez a helyzet, hogy a két helyi csapatot a felfedezők legjobb közösségei között tartják számon, hogy ezek a gyerekek országos szervezetekben, szövetségekben felnőttek között tevékenykedve öregbítik évek óta Nagykáta hírnevét. A mozgalmi év során, saját költségükön utazva 19 település zömmel 1848-as vonatkozású programjában működtek közre. Húsz éve kezdődött…

Miután mindkét csapat 48-as vonatkozású történelmi személyiség nevét viseli, magától értetődő, hogy tevékenységük gerincét az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékápolásában való részvételünk jelentette. 2012. szeptember 22-én immáron hatodik alkalommal kaptak meghívást az országos Kossuth-emlékápolásban kiemelkedő jelentőségű ceglédi Kossuth-toborzóra. A kátai hagyományőrzők sorszáma szerint IV. Kossuth-emlékéve rangos eseményei zajlottak ezen a napon, ugyanis négy településen szerveztek tisztelgést, főhajtást a Nagykátán is járt nagy magyar szobrai, emlékművei előtt. Cegléd volt az egyetlen település ebben az évben, mely kifizette a gyerekek utazási költségét. A Ceglédi Kossuth Toborzóval kezdték 20. mozgalmi évüket a nagykátai hagyományőrzők

Kossuth O-ra vagy 5-re végződő születési évfordulója alapján emlékévvé nyilvánított esztendőben Cegléden, Tápiószentmártonban, Nagykátán, Jászberényben, Szentmártonkátán, Kókán, a Budai Várban szerveztünk a forradalom és szabadságharc vezére emlékhelyén megemlékezést. Szeptember 22-én és 2013. április 5-én tartottunk Kossuth-emléknapot, amikor az egész nap programja a nagy magyar emlékápolását volt hivatva szolgálni. Jól sikerült a hadjárat keretében a Kossuth-zászlóalj által szervezett Kossuth-toborzó, a Kossuth mauzóleumnál megtartott szövetségi ünnepség, a Kossuth halála helyszínén, Torinóban megszervezett koszorúzás. November 8-án Nagykáta Kossuth-emlékhelyeit felkereső Kossuth-toborzó próbát szerveztünk. IV. Kossuth-emlékév a nagykátai hagyományőrzők rendezésében Mindezen eseményekről beszámolhattam a 20. születésnapját ünneplő Kossuth Szövetség jubileumi közgyűlésén, mely országos szervezetnek a Kossuth nevét viselő csapat 1996 óta tevékeny tagja. A szövetség örökös tiszteletbeli elnöke, Gavlik István a nagykátai hagyományőrzők több programján vett részt ebben az évben. 20 éves a Kossuth Szövetség

1848 emlékét leginkább a katonai hagyományőrzésen keresztül tudtuk ápolni. Mindkét csapatban jelentős azok száma, akik rendelkeznek 48-as honvédegyenruhával. A Kossuth csapat minden tagja, a Bede Molnár Mihály nevét viselő közösség egyre több hagyományőrzője választotta ebben az évben a katonai hagyományőrzésben való részvételt. Miután egyik alapítói voltunk a Magyar Hagyományőr Világszövetségnek, ebben a szervezetben tudtuk leginkább érvényre juttatni a katonai hagyományőrzés terén végbement fejlődésünket. Hét esetben szerveztünk kiképzést, ahol Tinka Ádám és Tóth Péter szakszerű és lelkiismeretes irányító tevékenységének köszönhetően nagymértékben javult a két csapatból létrehozott Kossuth-zászlóalj alaki fegyelme. Ebben az évben jelentek meg az egységben a tűzképes lőfegyverek, melynek eredményeként a díszsortüzek, a lövészeti fegyverbemutatók tovább színesítették az alaki bemutatókat. Az egység kiképzésében, vezénylésében meghatározó volt Tinka Ádám kat.hő. őrmester tevékenysége.

A Kossuth csapat társrendezője volt a 25. Tavaszi emlékhadjáratnak. Ez a program 2002 óta az adott mozgalmi év mindenkor legjelentősebb eseménye, s így volt ez a negyedszázados jubileumot ünneplő hadjárat évében is. A hadjárat legnagyobb gyermeklétszámú egysége, a Kossuth-zászlóalj hét napon keresztül tevékenykedett, szerepelve Boldogon, Jászfényszarun, Jászdózsán, Jászjákóhalmán, Jászberényben, Nagykátán, Tápióbicskén, Szentmártonkátán, Kókán, Dányon, Isaszegen, Vácott, a Budai Várban. A Váci Mihály Katolikus Általános iskolában működő, Illés Zsuzsanna tanítónő által vezetett csapat minden eddiginél több helyszínen és nagyobb létszámban vett részt a hadjáratban. Nagykátai hagyományőrzők az isaszegi emlékcsatában

A gyermekekből álló egység kivívta a felnőtt bajtársak elismerését. Különösen megtisztelőnek érezzük a legrégebbi honvédgyalogsági egység parancsnokának, a szegedi 3-asok vezetőjének, dr. Vass László kat.hő. alezredesnek az isaszegi csata után az egység előtt kinyilvánított dicséretét. Április 4-én Nagykátán Vitkó Egon, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnöke „Kiváló hagyományőrző egység” címmel tüntette ki a Kossuth-zászlóaljat. A zászlóaljból hárman – Kármán László, Tinka Ádám, Tóth Péter- részesültek a világszövetség „Kiváló hagyományőr” kitüntetésében. 23-an kapták meg a zászlóaljból a jubileumi hadjárat emlékérmét.

Az idei év fontos jellemzője volt a csapat tevékenységébe most bekapcsolódó ifjú huszonéves felnőttek tevékenysége. Bajdik Zita, Gilányi Zoltán, Tóth Péter saját költségén készített korhű öltözéket, illetve egyenruhát. Igen jó kapcsolatot tudtak kialakítani a sokszor tíz évvel is fiatalabb gyerekekkel, pedagógusokat megszégyenítő érzékkel és szakértelemmel vettek részt a „kicsik” nevelésében, kiképzésében. Az ő munkájuknak is köszönhetően jelentős mértékben bővült a csapat tevékenységi köre, tehermentesíteni tudták belépésükkel a csapatvezetőt. Elsősorban nekik köszönhető a felszerelés bővítése – ruházat, dob, lőfegyver, stb.-, más katonai hagyományőrző egységekkel való kapcsolat bővítése. Ebben az évben közreműködő egységgel vettünk részt a kápolnai, szolnoki, boldogi, tápióbicskei, isaszegi, váci hadijátékokban, emlékcsatákban, a Ludovika udvarán megtartott csataimitációban.

Az idén minden korábbinál több alkalommal tartottunk felkérés alapján gyerekek előtt alaki bemutatót. Ilyen volt többek között a Jászdózsán, Nagykátán, Isaszegen, Tápiószentmártonban, Sülysápon megtartott „vendégszereplésünk”.

A katonai hagyományőrzés anyagilag meglehetősen költséges „passzió”. Ennek az évnek volt külön sajátossága az, hogy mikor látva a csapatok pénztelenségét, támogatásának hiányát, a szülők maguk siettek a gyerekek segítségére. Bérelhető autóbusz helyett mindkét csapatból számos szülő saját gépkocsiját ajánlotta fel, aminek eredményeként esetenként a hadjáratban 5-6 gépkocsiból álló konvoj fuvarozta a csatamezőre a honvédeket. Különlegesség volt az is - melyet jó érzéssel nyugtáztunk-, hogy a kiképzések, fellépések, kirándulások során a szülők soha nem tapasztalt számban és arányban voltak jelen. Ez a tény a legfontosabb bizonyítéka volt annak, hogy amit csinálunk, arra van igény, azt az érintettek a maguk módján támogatni is hajlandók.

A történelmi hagyományok sorában szólnunk kell a Rákóczi-szabadságharc emlékápolásáról is. Két éve fejeztük be a nagysikerű „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalmunkat, s máris a 310. évfordulónak kellett hasonló keretet teremteni. Május 25-én Gyömrőn hirdettük meg a második, 2013-2021 között zajló „Rákóczi-évek…” sorozatunkat. Áprilisban tizedik alkalommal működtünk közre a szentmártonkátai Rákóczi-ünnepség lebonyolításában.

Nagykáta két jelentős várostörténeti évfordulójának megünneplését iktattuk programunkba. A tornai egyezmény 350. évfordulóját, Nagykáta mezővárosi kiváltságainak megszületése 270 éve történt eseményét a tapiokultura-ban közölt tanulmányok, a Tornára szervezett autóbuszos emlékút, a Keglevich-kápolnában megtartott emlékünnepség keretében tettük élővé. E téren a városi önkormányzatnál kezdeményezett együttműködési szándékunkat még válaszra sem méltatták. A VI. Barátság emlékút Tornára vezetett

A magyar-lengyel barátságra emlékeztünk a szövetségi zarándokúton a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, Jászberényben Wysocki tábornok emléktáblája előtt, Tápiógyörgyén megtartott emléktábla avatás során elmondott beszédemben, Isaszegen a hadjárat során a városháza falán elhelyezett Wysocki emléktáblánál.

Újkori történelmünk egyik fejezetét, a holokauszt és a nagykátai munkaszolgálatos bevonulási központ története feldolgozását és emlékőrzését is hagyományaink között tudhatjuk. A doni áttörés 70. évfordulójára emlékező városi rendezvényen egyetlen gyermekközösségként vettünk részt. A hivatalos program után idéztük fel a Nagykátáról a halálba vezényelt munkaszolgálatosok, Rejtő Jenő író és Petschauer Attila olimpiai bajnok emlékét. Rejtő Jenő Nagykátáról ment a halálba

Az 1956-os forradalomra a nagykátai temetőben a forradalom helyi eseményeinek szervezői és mártírjának sírjánál szerveztünk a velünk hozott lyukas ereklyezászló segítségével megemlékezést.

A csapatok jelképesen a Tápió mentét amolyan kishazának tekintik már évek óta. A közös történelem, a kapcsolatok, a kedvező közlekedési lehetőségek is indokolják, hogy otthon legyünk, szerepet vállaljunk a régióban. Ebben az évben különböző rendezvényeken vettünk részt Tápiógyörgyén, Tápiószelén, Tápiószentmártonban, Tápióbicskén, Szentmártonkátán, Kókán, Sülysápon. Kiválónak minősítjük kapcsolatunkat a tápiószelei Természetbarát Klubbal, mellyel ebben az évben két közös „akciónk” volt.

A hagyományőrzés szerves részét képező helytörténetírás már korántsem csapatmunka. E téren a Tápió mente történelmét érintő tanulmányaim –benne minden esetben jelezve azt, hogy a történelmi esemény miként tehető élővé a hagyományőrzés által- a tapiokultura.hu online újságban kaptak nyilvánosságot. A 2012. szeptember 29-én megjelent helytörténeti folyóirat, a THAPEU első száma egyik írása foglalkozott a Kossuth hagyományok bemutatása kapcsán a hagyományőrző csapatok tevékenységével.

Tovább fejlődtek, bővültek jászsági kapcsolataink. Jászfényszarun, Jászberényben, Jászjákóhalmán, Jászdózsán vettünk részt –zömmel 48-as vonatkozású- helyi és országos sorozat programjain. Ebben az évben is fogadtuk Nagykátán a jászdózsai népfelkelőket. Írásaimat rendszeresen közli a Redemptió, kapjuk a meghívókat rendszeresen a jászsági programokra. Jó kapcsolatot alakítottunk ki Bolla János regnáló és Bollók György emeritus jászkapitánnyal. A jászberényi városi könyvtárban megrendezett hadjáratos fotókiállítás megrendezésében, megnyitója programjában közreműködhettünk. Köszönjük Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató, Papp Izabella levéltáros, Besenyi Vendel helytörténész, Móczár Béla nyugállományú alezredes, dr. Tőzsér Gábor fotóművésznek a jászok részéről és képviseletében megnyilvánuló gyümölcsöző együttműködési készségét. Jászok a 25. Tavaszi Emlékhadjáratban Szűkítve a kört érkeztünk el Nagykátára. Mint a város egyetlen gyermekmozgalmi szervezete kötelességünknek éreztük a városi rendezvényeken való részvételünket. Az aradi vértanúk emlékünnepségén, a doni áttörés évfordulóján, a Város Napja rendezvényein, a Hősök napja tiszteletadásán egyenruhában vettünk részt. Március 15-ét ebben az évben külön ünnepeltük.

Kegyeleti tevékenységünk igen sokrétű volt. Gondoztuk a nagykátai temető katonasírjait, ápoltuk a Jakab testvérek végső nyughelyét. Az ősz folyamán több esetben végeztünk a temetőben ilyen munkát, s október 27-én a két csapat közösen hajtott fejet, mutatott be katonai tiszteletadást a védnökségünk alatt levő síroknál. A hagyományőrző gyerekek a temetőben A védnökségünk alatt levő sírokban nyugvók évfordulói közül ebben az évben Rácskay Ferenc plébánossal, Csákós Mihály honvédszázadossal foglalkoztunk kiemelten. Az ő életrajzukat közzétettük a tapiokultura.hu-ban, ünnepség keretében koszorúztunk, hajtottunk végre a síroknál katonai tiszteletadást. Vörösmárvány sírkereszt a Hősök kertjében Március 9-én a Fiumei úti temetőben Kossuth Lajos, Karsa Ferenc, Mieczyslaw Woroniecki, Klapka György, Görgey Artúr, Than Károly, a Petőfi család, Horváth Mihály, Mátray Gábor, Pécsi Márton sírjánál szerveztünk főhajtást és katonai tiszteletadást. A 81 éves korában elhunyt Katona Tamás történész, politikus tiszteletére csapatszintű megemlékezést szerveztünk. 2013. április 5-én Kókán a Margit-hegyen a hadjárat programja részeként szerveztük meg az egy éve elhunyt Tóth József sírjánál a katonai hagyományőrzők tiszteletadását.

Kapcsolataink sorában első helyen kell szólni a Magyarország Felfedezői Szövetségről. A gyermekszövetség központi programjain a nagykátai hagyományőrzők minden esetben a legnagyobb létszámú küldöttséggel vettek részt. Különösen jelentős volt szerepünk a szövetségi zarándokúton és a május 25-iki „Fel, Budára !” várfelderítő játékon. A szövetség programjából eredményesen teljesítettük vállalásunkat a szabadságharc gyermekhősei emlékápolásában. Sajnáljuk, hogy a katonai hagyományőrzésbe, a tavaszi emlékhadjárat rendezvényeibe ebben az évben sem tudtunk új tagokat más csapatokból beszervezni. Sajnáljuk, hogy kecskeméti barátaink felől nem kapunk híreket. (Tavaly három napig velünk voltak a hadjáratban.) A nagykátai katonai hagyományőrzők közül többen ebben az évben a „Nemzeti Hagyományőrző” és a „Than Károly Díszjel” szövetségi kitüntetésben részesültek.

A nagykátai hagyományőrző mozgalom 20. évfordulóját igen sokszínű formában ünnepeltük meg. Március 27-én a Bede Molnár Mihály csapat a Zárda utcai iskola tornatermében szervezett bemutatkozó műsort. Április 4-én a hadjárat hivatalos programjaként került sor a Pilaszanovich kopjafa előtt „Születésnapi köszöntő”-re, melyet megtisztelt jelenlétével három országos szövetség elnöke is. Születésnapi köszöntő

A 20. mozgalmi év jeles eseménye volt a január 19-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a 20. születésnapját ünneplő Bede Molnár Mihály Hagyományőrző Csapatnak átadott rangos elismerés, az Örökség-serleg átvétele. Gratulálunk testvércsapatunknak ! Születésnapi köszöntő és kitüntetés. A huszadik Örökség serleg a húszéves nagykátai csapatnak

A Nagykátai Híradó júniusi száma 4. oldalán rövid híradást jelent meg a hungarikumok és nemzeti értékek védelméről, számbavételéről. Történelmi múltunk megismerése, a megteremtett hagyományok révén élővé tétele a húsz esztendős nagykátai hagyományőrző mozgalom legfontosabb önként vállalt feladata volt. A Megyei Értéktár Bizottságnak, a később létrejövő Városi Értéktár Bizottságnak üzenjük: a nagykátai hagyományőrzőkre számíthatnak ebben a nemes és tiszteletreméltó törekvésben. Ha a hagyományőrzők által felfedezett, tevékenységük révén hagyománnyá erősödött históriai elemek bekerülnek majd az értéktárba, akkor elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló ez a 20 esztendős munka.

Basa László