Tápiógyörgye bel- és külterülete számos változáson ment át az elmúlt évtizedekben. A Faluújság hasábjain elindított cikksorozat célja továbbra is a község építészeti emlékeinek megőrzése írott és képi formában. Ezért is örömmel vesszük a megkeresésünket azok részéről, akik régi fényképekkel rendelkeznek egykori, mára lebontott épületekről, jelentősen átalakult vagy megszűnt utcarészletekről, korabeli közterekről.
A most bemutatott fénykép megjelent a Györgyei Kalendárium 1993. évi számában, ahol illusztrációként szolgált Dr. Ódor László „Tápiógyörgye Kalendáriumába” című írásához. A felvétel a templomtoronyból készült, mintegy madártávlatból bemutatva a település központi részének a 2. világháborút követő elrendezését. A datáláshoz nagy segítséget nyújt a villamos hálózat látványa, mely 1949-ben lett kiépítve a községben. Előterében, részben lombozatok takarásában, a község 1898-ban épült iskolája látható, mely előbb az elemi, majd az általános iskolai oktatás számára szolgált öt tanteremmel, illetve igazgatói irodával. Az épület 1988-ig működött eredeti funkciójában, majd a rendszerváltozást követően lebontották, ma játszótér található a helyén. Az iskola mögött, vele párhuzamosan, előbb a máig létező közellátási iroda, majd a községháza tetőszerkezete húzódik. Végül, egészen a háttérben, az állami iskola, jelenleg zeneiskolaként funkcionáló szecessziós épületének, alpesi stílusban emelt tetőzete tornyosodik. A környezetben történt legnagyobb változást a mai Szent István tér parkjának helyén állt egykori épületegyüttes látványa nyújtja. Az apró házak szorosan illeszkedve egymáshoz körkörösen lehatárolták a területet, középen zárt udvart alkotva. A hozzánk legközelebb eső épületrészben, egy időben Izsold Tibor zöldséges üzlete működött, a túloldalon, bejáratával az artézi kútra tekintve László Jenő kereskedése üzemelt, mely később a Hangya Szövetkezet tulajdonába ment át. Az itt talált építményeket a hatvanas években lebontották, a jelenlegi térelrendezést kialakítva. A zárt tömb és az iskola között a korábban bemutatott Kis köz bejárata figyelhető meg, mely a Községháza környezetében végződött. A kép jobb felső sarkában a Braun testvérek boltja mutatkozik, amely nagytermével népművelési, szórakozási, táncmulatsági összejövetelek rendezésére is alkalmas volt. Később a Reichmann Miksa tulajdonába került, a világháború után Dühöngő néven vált közismertté. Napjainkban az ún. Siska-féle ház áll a helyén. Messze a háttérben, nehezen észrevehető módon a téglagyár kéménye magasodik. A kép jobb alsó sarkában az egykori tornakert fasorral szegélyezett, kerítéssel lehatárolt részébe tekinthetünk be, manapság a plébánia kertje található itt fenyőfákkal övezve.