Ha este bekapcsoljuk a televíziót, a kedvenc sorozatunkból már ránk is köszön az ismerõs sztárszereplõ, a hírmûsorban a sztár-mûsorvezetõ. Reggel meg a sztár-allûrökkel feszítõ politikusaink riogatnak minket a képernyõrõl. Sztárok.
Sztárok?
Nem tudom, hogy az a fiatalember, aki tehetségével, szorgalmával, húszévnyi kitartó munkája után az egyik legkiválóbb magyar népzenei együttes tagja lett, sztárnak mondható-e?
Tarnavölgyi
Az elmúlt idõben, két alkalomban is volt szerencsém jelen lenni annak a Dûvõ együttesnek a nagykátai mûsorán, amelynek immáron több éve oszlopos tagja a tápiószelei és nagykátai kötõdésû Terék József is. Két fergeteges elõadáson – elõbb egy önálló koncerteteken, majd a közelmúltban, a Citura együttes táncosainak gálamûsorán is hallhattalak benneteket. Én elfogultan had mondjam, hogy két fantasztikus koncerten, remek hangulatot varázsolva – az autentikus népzenét improvizatív elemekkel megspékelve – szereztetek emlékezetes perceket a mûfaj nagykátai híveinek.Arra gondoltam hát, hogy egy kicsit beszéljünk arról, hogyan is indult el az a szép karrier. Én ugyanis úgy érzem: azt, hogy az ország egyik legjobb, szakmai díjak sorával elismert, közismert, lassan harminc éve mûködõ, a népzenei rádiómûsorokban, lemezeken rendszeresen megjelenõ, nagy hagyományú együttesének a tagja vagy, az bizony siker.
Igen, talán, ezt a mostani Dûvõ béli helyemet egy folyamat részének vagy állomásának is lehet mondani. Úgy látom, hogy végállomás, mivel a Dûvõ együttes nem csak Magyarország egyik sikeres népzenei együttese, de talán az elsõ háromban is benne van. Nagyon nagy tudású zenészekkel vagyok itt körülvéve. És bizony ez év decemberében öt éve lesz annak, hogy a Dûvõ tagja lettem.
Az én utam innen, a Tápió-vidékrõl indult el, hiszen tápiószelei vagyok, ott kezdtem meg a zenei tanulmányaimat az akkor még szelei kihelyezett tagozattal is rendelkezõ nagykátai – a ma már Liszt Ferenc Alapfokú Mûvészetoktatási Intézménynek nevezendõ – zeneiskolában. Itt Szótér Béla tanár úrnál kezdtem el az elsõ tanulmányokat. Mint, ahogy sokan másoknak, nekem is Béla bácsi segített az alapok elsajátításában. Én is az õ segítségével indultam el. Öt-hat év után õ átkerült Nagykátátra, én pedig automatikusan követtem a tanár urat. Itt a zeneiskolában elsõsorban a klasszikus zenével foglalkoztunk…
Bocsánat, ugye elsõ lépésben még a klarinétról van szó, azután majd „fokozod” a hangszerek számát?
Igen, bár próbálkoztam közben zongorával, furulyával is, de zongorám nem volt, a furulya meg „könnyûnek találtatott”, ezért, az alapvetõen klarinétos tanárom javaslatára, maradtam a klarinétnál.
Nagybátyám Szívós István néptánc oktató…
A Citura együttes vezetõje, néptáncoktató
Igen. Feleségével együtt számos helyen oktatnak és lépnek fel. Az õ révükön kerültem a népzene közelébe, álltaluk, a népdalokat éneklõ Marika és a többek között citerázó István által, szinte gyerek fejjel kerültem be a népzenészek, néptáncosok világába. Elsõ citera leckéimet is nagybátyámtól kaptam. Klarinétoztam, furulyáztam, sõt még énekeltem is. Itt szerettem meg igazán a népzenét. Rengeteg felé utaztam velük, gyakorlatilag fél Európát bejártam tizenöt éves koromra. Meghatározó élmény volt számomra, ilyen fiatalon, a legjobb korban, világot járni, embereket megismerni, tapasztalatokat szerezni.
És, itt had említsek meg még néhány nevet: id. Molnár Tibor, Tóth János, Horgos József. Nekik is nagyon sokat köszönhetek.
A zeneiskolai inspiráció, tanárod, inkább a klasszikus zene felé irányított, nagybátyád a népzene örömeit mutatta meg neked.
Tudom, hogy még most is kikacsintasz néha a jazz világába is.
Mikor döntöttél a népzene mellett?
Ez véletlenek sorozata. Kicsit messzebbrõl: én egy idõben asztaliteniszezõ akartam lenni. Egész magas osztályban is játszottam, és ekkor a zenét is abbahagytam. Sajnos, még a középiskolát is. Úgy éreztem, hogy a sport a jövõm, de minden rosszban van valami jó. Megéreztem, hogy mit is jelent számomra a muzsikálás hiánya. Ezért visszakerültem a középiskolába, és újra elkezdtem a népzenével foglalkozni. Különféle zenekarokban még lakodalmas zenét is játszottam.
De érezted, hogy ez így nem az igazi.
Éreztem, így érettségi után jelentkeztem a Kõbányai Zenei Stúdióba, ahová szintén a nagykátai zenetanáraimnak köszönhetõen felvételt nyertem.
Bocsáss meg! Míg középiskolás voltál, itt nagykátán, párhuzamosan végezted a zeneiskolai tanulmányaidat is?
Természetesen. Bár az utolsó évben már önállóan képeztem magam, de volt tanáraim még akkor is segítettek a felkészülésben. Nagyon jó nevû iskola a Kõbányai Stúdió. Itt alapvetõen könnyûzenei elõadó mûvészi pályára készítik fel a hallgatókat. A klasszikus zene mellett tehát nagy hangsúlyt helyeztek a jazz-zenére is, amit igazán meg is kedveltem. Meg kell említenem Tûzkõ Csabának a nevét, aki a jazzmuzsikálást közelebb hozta hozzám és a szaxofonnal is megismertetett. Ekkor már folyamatosan tagja voltam különbözõ népzenei együtteseknek.
1999 szeptemberétõl tagja lettem a Gulyás Ferenc vezette nagykátai Mente zenekarnak. Ez a zenekar kísérete azt a Tápiómente Táncegyüttest is, amely 40 év alatt, az egész világot bejárta. Az együttest vezetõ Domján Lajos mellett (többek között a Magyar Kultúra Lovagja) mindent meg kellet tanulnom a táncosok és hangszerek együttmûködésérõl.
A jazz-, a lakodalmas-, a klasszikus zene a népzenével küzdött bennem. Részben a rengeteg program, fellépés, részben, pedig annak a belátása, hogy egyszerre ennyi lovat nem lehet megülni, döntenem kellett. A népzenét választottam. A népzene még is csak a miénk. Még is csak magyar. Ezen nevelkedtem gyermekkorom óta. Meg szeretem!
És ennyi elég! Ez nyomós érv!
De nem tettem le arról, hogy saját ötleteimet is megvalósítsam. Erre a Dûvõben elég sok teret kapok. Természetesen, a népzenének a keretein belül. 2004-ben meg is írtam egy olyan anyagot, amiben ötvöztem a klasszikus zenét a latin zenével, a roma zenét a flamand stílussal, és az ír dallamokkal. Jelenleg, szerencsére annyi programunk, felkérésünk van, hogy lemezre még nem került fel, de szeretném kiadni valamikor.
{google}8703030411332680362{/google}
Tehát, akkor még ne keressük a CD-t. Közbe szúrom azért, hogy a harminc év alatt jó néhány lemezt kiadott mér az együttes. Ezekrõl, és általában a zenekarról a www.duvo.hu címû honlapotokon is tájékozódhatnak az olvasók.
De térjünk vissza a Mentéhez. Innen egyesen jött a Düvõ?
Igazából a Dûvõrõl azóta tudok, amióta a Mentéhez kerültem. Tudtam, - ahogyan õk mondják – „paalóc”emberek…
Salgótarjáni illetõségû ugye a zenekar?
Igen! Tehát a véletlen. A Bíró zenekarral léptem fel egy zenei fesztiválon. Velük a Mente és a Dûvõ között muzsikáltam, egyik lemezükön közre is mûködtem. Örökös brácsás gondokkal küzdöttek Bíróék, és a Dûvõ brácsását, Tóth Gergõt kérték fel a beugrásra. Szó szerint összeugrasztottak bennünket! Nekem mondta Molnár László barátom, hogy figyeljek Gergelyre, milyen jól játszik. A Gergõnek meg ugyanezt mondta rólam. Két napon keresztül gyûrtük egymást, azután megegyeztünk egy döntetlenben. Két nap alatt a brácsa és a bõgõ úgy összecsiszolódott, hogy minden különösebb megbeszélés, jegyzetelés nélkül tudtunk együtt játszani. Kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkozunk a népzenérõl. Az ember ritkán találja meg azokat a muzsikus társakat, akikkel elég egy fejbólintás, egy biccentés és már össze is forr a variáció, a motívum.
Had térjek vissza a „Citurás elõadásotokra”. Közvetlenül a zenekar mellet ülve, láttam az arcotokat is. A népzenében különösen fontos, hogy az improvizáció, a saját hangszer szólója inspirálja a muzsikus társat, ne pedig legyõzze, maga alá gyûrje. Amikor – és én ezt figyeltem az arcotokon – látható a zenészen, hogy igazán akkor csillan meg a szeme, amikor a másik elkapja az õ motívumát, és ez már tovább díszítve, cifrázva, az egész zenekar együttes hangját erõsíti.
Nagyon szimpatikus és élményszerû volt a cimbalommal való együtt muzsikálásod. Egészen finoman dobtátok át a szinte már a jazzmuzsikálásra jellemzõ témavariációkat.Mindezt azon a vékony határon egyensúlyozva tettétek, ami a jazz és a népzene között húzódik. Végig megõriztétek a népzenei alapokat. Kreativitás, szellemesség, ötletesség párosult az egymás és a mûfaj iránti feltétlen zenei alázattal. Ez az önzetlenség – talán barátság – úgy látom, az egész zenekar sajátja.
A Dûvõben a sok program miatt, sok idõt töltünk egymással. Többet, mint a családunkkal. Egyébként, Hrúz Dénes, a zenekar vezetõje nagyon is figyel arra, hogy a népzene sokoldalúsága megjelenjen a lemezeken, fellépéseken. Dénes adatközlõi szinten, tehát a gyûjtött anyag pontos felidézésével képes játszani. Ez elvárás a zenekar minden tagja felé. Az õ irányítása alatt, nagyon sok elismerést, díjat kapott a zenekar. Például Nógrád megyétõl a Madách-díjat, vagy tavaly a százhalombattai szakmai közösségtõl kaptunk elismerést.
A Summerfest az ország egyik legrangosabb néptánc és népzenei fesztiválja, ahol idén is vagy húsz ország együttese lépett fel.
Igen és itt kértek fel minket, hogy a fesztivál zárásaként mi adjunk koncertet.
Ti voltatok a „csattanó”!
Igen. De birtokosa a csapat a Népmûvészet Ifjú Mestere címnek és a Fehér Rózsa díjnak is. Többszörös Kiváló Együttes vagyunk. Salgótarján Pro Urbe díjasai…nem sorolom.
Ha már Hrúz Dénest említetted, itt az idõ, hogy a zenekar jelenlegi felállását is mondd el nekünk.
Tehát az együttes vezetõje Hrúz Dénes, prímás, másodhegedûs Hrúz Szabolcs, brácsásunk Tóth Gergely, újdonsült cimbalmosunk – akinek a játéka neked is tetszett – a zólyomi születésû és ott is élõ Oláh Ferenc. Õ egyébként a betegsége miatt nem régiben az együttesbõl kivált, meghatározó, alapítótagunk, Andrási Ferenc helyére érkezett.
Felvidéki tagotok is van. Milyen jó ez! Ma már nem okoz problémát, szabadon jöhet-mehet a határon a szlovákiai magyar muzsikus.
Léptetek fel a környékünkön mostanában?
Igen. Augusztus végén Tápiószelén jártunk.
Tehát a két kátai koncerttel együtt háromszor is jártatok felénk. Csak azért forszírozom ezt a kérdést, mert szeretném, ha minél többször jönnétek a Tápió-vidékre, hiszen rajtad keresztül kicsit ez a vidék is „hazai pálya” az együttesnek. Nagyon megtisztelnétek minket, a www.tapiokultura.hu szerkesztõit is, ha mi is hirdethetnénk az együttes következõ itteni fellépéseit. Érdemes annak, aki még nem látott benneteket, azért, aki meg látott, annak meg azért, elmenni a remek hangulatú elõadásaitokra. Én nagyon jól éreztem magam a koncertjeiteken. Gratulálok.
No, de lépjünk túl a Tápió vidékén.
Rengeteget utazunk, csak példákat mondok. Sokat voltunk a csapattal az Egyesült Államokban. Kanadában saját népzenei táborunk van, ahová napokon belül indulunk, közel egy hónapra. Csak az elsõ fellépéseken kell jól muzsikálni, azután már „csak” tartani kell a színvonalat, és sorban jönnek a meghívások.
Nem panaszkodhatunk. Kanadába tizenegyedik alkalommal megy vissza a zenekar. A zene nyelve nemzetközi. Amerikaiak, kanadaiak, amerikai és kanadai magyarok, egyaránt jelen vannak a programjainkon.
Lemez?
A nyolcadik lemez tegnapelõtt jött ki a gyárból. Az autentikus népzenei alapokat megõrizve, sok újszerû ötletet, hangzást is bevetettünk.
A lemez egyik fele teljesen hagyományos népzene, ez az alapja a Dûvõ-muzsikának és a név kötelez. Ha valaki huszonöt-harminc éve ezt a vonalat követi, annak ehhez ragaszkodnia kell. De az eredeti hangzás mellett mi is szeretnénk megmutatni valamit magunkból. Ez is ott lesz a lemezen.
Zömmel saját terjesztésben, koncerteken, postai úton juthatnak hozzá a lemezhez az érdeklõdõk. Ha a zenekar honlapján, az e-mail címünkön keresztül jön a kérés, azt teljesíteni fogjuk.
Hazai fellépések?
A zenekar lassan egy éve lehet arra büszke, hogy Sebestyén Márta fellépésein kísérheti a mûvésznõt. Az, hogy a muzsikás együttes után mi kaptuk meg Mártától ezt a megtisztelõ feladatot, igazi elismerés. Legutóbb Berlinben, egy rendkívül látványos produkcióban léptünk fel együtt.
Megleptél! A jó hangulatú, az örömöt, vidámságot tükrözõ honlapotokon láttam a Sebestyén Mártával való közös fotódat. Összefutni vele, alkalmi kísérõ zenészként is, megtisztelõ, de azt nem is gondoltam, hogy ebben az igazi kitüntetésben van a Dûvõnek és személyesen neked is részed. Sorolhattuk volna még a díjaitokat, de ha valahol csak annyit írtok a bemutatkozó anyagotokra, hogy Sebestyén Mártát kísértük 2007-ben, akkor sehol a világban nem kérnek több referenciát tõletek.
Mártával õsszel, Szegeden, egy ünnepi koncerten veszünk részt. Jövõre Salgótarjánban a harmincéves Dûvõ gáláján is ott lesz Márta.
Személyes programok?
Van egy régi tervem. Szeretném elkezdeni a Tápió-vidék dalainak, muzsikájának a gyûjtését.
Haza húz a szíved!
Természetesen. Készülök egy olyan népzenei lemezre, ami teljes egészében errõl a vidékrõl szól.
Köszönjük az interjút. Gratulálunk a sikereidhez. Had kérjünk meg arra, hogy adjál hírt magadról az együttesrõl, programjaitokról, lemezeidrõl is a jövõben.
Nagyon szívesen. És maradjunk annyiban, hogy a kanadai út után találkozunk.
Köszönjük szépen a lehetõséget.
