Ünnepietlen gondolatok a Magyar Kultúra Napja alkalmából, egy zongoravizsga végén elhangzott tanári-igazgatói segítségkérés kapcsán.
Január 17-én, a nagykátai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola pódiumtermében, 20-30 zongorista gyermek és fiatal adott számot tudásáról a szülőkből is teltházat varázsoló közönség előtt.
Lakatos Ágnes tanárnő, tanítványai számára vezette be néhány éve a „nyitott” vizsgákat. Ez az ötlet is egyike volt azoknak a folyamatoknak, amelyek azt jelezték a Zeneiskola munkálkodásra figyelőknek, hogy egy átgondolt, tudatosan épített, bátran kezdeményező, növendékeinek nem „csak” hangszeres tudást, de sikereket biztosító fellépéseket, egészséges emberi közösségeket is nyújtó intézmény működik a Tápió vidékének egyetlen városában.
Sorban alakultak meg az együttesek. A lassan 20 éves fúvószenekar mellett a vonóskamarával, a big-band-del, a kórusokkal, a külföldi utakkal, a Tápió vidék településein való fellépéseikkel, a nagykátai ünnepek szereplőiként lerakták már régen a névjegyüket. … és évről évre, vagy 250 gyermek szülei, nagyszülei érzik át a boldogságot, amikor látják-hallják, ahogyan gyermekeiket a muzsikálás és a zeneértés képessége egyre közelebb viszi az értelmes, értékes ember polgári ideájához.
Folytathatnám, és folytatni is fogom ezt a felsorolást a napokban, ezen a fórumon.
Most csak ennyit: a rendszerváltásnak nevezett 20 esztendei kínlódásunk egyik terméke a kultúra, a közművelődés, az oktatás, a művészeti oktatás, benne a zenei nevelés vegetálása, elnyomorodása. (Vastagon benne van minden kurzus!)
A nagykátai Zeneiskola néhány évvel ezelőtti, Pest megyei átadása-átvétele, pénzügyi kényszerhelyzet volt. Most, Pest megye került pénzügyi kényszerhelyzetbe. Tovább passzolnak. Most az önállóságát veszíti el az intézmény. A szakmai irányítás lehetőségét.
{google}1454839306615884174&hl{/google}
A Zeneiskola és annak szellemisége nélkül Nagykáta csak papíron nevezheti magát városnak.
Mondtam már, és újra elmondom: a Zeneiskola, a Tápiómenete, a színjátszók, az éneklők közösségei… is kellenek ahhoz, hogy Nagykáta ne csak városnak mondja magát, de valóban az is legyen.
És nem csak Nagykáta veszít! Még csak nem is Pest megye!
Egy szenvedélyes, elhivatott, a megnyomorító anyagi helyzet és az évek óta tartó herce-hurca ellenére is odaadóan, innovatívan, a szakmai színvonalra kényesen ügyelő, a minőségből nem engedő tanári kar szétszórásával, a szellemiség elfojtódásával a Tápió-vidék jövendő értelmiségének - ha mond még valamit ez a kifejezés - kulturáltságát is meghatározzuk most.
Vajon hány településen van és lesz a közeljövőben hasonló helyzet? Valóban itt kell behajtani a 20 esztendő ügyetlen gazdálkodásának az árát?
Lesz-e még tíz esztendő múlva olyan közönség a Budapest várfalain kívül rekesztett vidéki településeken, amelynek tagjai képesek különbséget tenni a CD-alapok bömbölésével, magukat illegető-pózoló celeb-zenész-sztárok és a valódi művészek között?
Állam Bácsi sopánkodik. Nincs pénz. Oldja meg a megye. (Ő már szépen megoldotta!) A megye sopánkodik. Nincs pénz. Oldja meg a város. A város - ami egyébként már mi vagyunk - sopánkodik.
Oldja meg a ...? Ki is?
Mindent, és egy kicsivel többet is meg kell tenniük azoknak, akiknek most Pest megyénél és Nagykáta Önkormányzatánál a nehéz döntés felelősségét a nyakába zúditotta egy "nemtörödöm", rossz gazda.(Nem irigyelem őket!)
Nem a nagykátai zeneiskoláról van szó!
