Népművelőként három Tápió-vidéki településen dolgoztam, de a „magam örömére” 13 éve járok még vagy egy tucatnyi településre egy-egy jó kis program, esemény kedvéért. Mindig elszomorít, ha valaki a saját faluját, kisvárosát szapulja itt-ott-amott. KÉPEK.Tpk.TL

Szinte ver senyzünk, hogy a közösségi oldalainkon mi minden rosszat mondhatunk el arról a helyről, ahol élünk, ahová mi és szüleink, nagyszüleink is születtek, élnek és éltek. Kicsit kancsalítunk talán, és ezért nem vesszük észre magunk körül a jót, a szépet. Pedig van bőséggel szeretni való minden településen!

Én „alig” 34 éve élek Nagykátán, s bár feleségem és szülei, nagyszülei, lányaim, barátaim „igazi” nagykátaiak, én „csak” itt élek. De szeretem ezt a várost, minden hibája ellenére is naponta meglátom benne a szépet, a jót is! Magaménak érzem. Igen, én is a „vasúton túl” lakom, a Kázmér utca végében, amely bizony nem éppen a város közepe, de minden településnek van központja meg széle is.

Nagykáta egy élhető, kedves kisváros! Bizony, nem lehet véletlen, hogy itt többe kerül egy-egy ingatlan, mint néhány kilométerrel arrébb! És mégis, sorra költöznek haza a fiatalok! Olyanok, akik megállták a helyüket külföldön, vagy a fővárosban is. Úgy gondolják, hogy igazi családot gyerekekkel ott terveznek, ahol születtek, ahol iskolába jártak, ahol szüleik élnek. Persze, minden érzelmi kötödésük mellett azért döntésükben ott van az is, hogy ők is „élhetőnek” érzik Nagykátát.

Egy mécsest akartam csak gyújtani az ’56-os szobornál és pár képet „hivatalból” készíteni a városvezetők, képviselők főhajtásáról is. 10 óra, gondoltam negyed 11-re otthon vagyok és kihasználom a jó időt egy kis házkörüli munkálkodásra. De olyan izgalmasak voltak a fények, olyan szép volt az ősz színeiben pompázó park, hogy gondoltam, lefényképezem a még csobogó szökőkutat, az „ötgolyós” oszlopot,… „na, jó, akkor csak még a templomot, a bronzkatonát,… „ és vagy két órán át sétáltam, kattogtattam gépemet a városban, pedig csak pár száz méternyit néztem szét magam körül.

És örültem, hogy milyen szép lett a templom új ruhája, hogy szépen sarjad a fű a parkban, hogy valaki muskátlival díszítette a balkonját, hogy van egy remek kis játszótér a művelődés központunk szomszédságában, hogy milyen szép a bazársor, és milyen „takaros” benne a régi gyógyszertár, amelynek tulajdonosai még lobogót is kiraknak egy-egy ünnepen! Észrevettem most a plébánia udvarán a faágaktól eltakart szobrot, elméláztam néhány régi évszámon is, megláttam a kandeláberek vasdíszeit…

Pár lépés a Dózsa György úton, ahol szép, rendben tartott épületek, boltok, középületek, bankok és posták, bíróságok és hivatalok sorjáznak…

…és meg lehet látni az apró részeleteket, amelyek mellett nap, mint nap elsétálunk!
S ha észrevesszük, netán „szóvá tesszük” a körülöttünk lévé szépet és jót is, talán kicsit lélekben is egészségesebbek, elégedettebbek leszünk, itt, Nagykátán is.

Tarnavölgyi László