A Pünkösd a Karácsony és a Húsvét után a harmadik legnagyobb keresztény ünnep.
A Pünkösd a Húsvét (peszah) utáni 50. nap, eredetileg aratási hálaadóünnep volt, majd a Sinai-hegyi törvényhozás emléknapja lett. KÉPEK
Nevezték a „hetek ünnepének” is, mivel a 7x7-ik nap a peszah után. A keresztények ekkor a Szentlélek eljövetelét ünneplik.

A XX. században egészen a hetvenes-nyolcvanas évekig a magyar falvak lakossága hűen őrizte és ápolta hagyományainkat, amelyekben mindig és azóta is folyton újjáéled az ősidők üzenete. A kereszténység felvételét megelőzően, a magyar nép ősi természetvallásában is fellelhető volt a Pünkösd ünnepe, hiszen a nyári ünnepkör kezdő ünnepe volt. A felvétel után, kibővülve ugyan vallási elemekkel, a néphagyomány segítségével napjainkig fennmaradt.

A hagyomány azon ismeretek összessége, amely ismeretek a legrégebbi időktől fogva az emberiség fennmaradásának legfontosabb feltételei voltak, amelyeket eleink szinte egymás szájáról lesték le, egymás kezét figyelve tanultak meg. Forrásául szolgált a vallásos tiszteletnek, amelyeknek a betartása a hagyományban élők elsőrendű kötelessége volt. Az emberek egyszerűen beleszülettek ezekbe a hagyományokba.

Ereje azonban az emberi civilizáció fejlődésével párhuzamosan folyamatosan legyengült. Létfontosságú szerepét más szervezőerők vették át.

A hagyomány mégis a mai élet nagyon sok területén is jelen van, de már nincs olyan meghatározó ereje, mint korábban volt. A hagyományos kultúra érdekes és tanulságos külön világgá vált, olyan műveltségi rétegek maradtak meg benne, amelyeket többnyire nem őriz írás.

A magyar nép régibb, a tavaszi, nyári, őszi, és téli napfordulathoz kötött „pogány” hagyományvilága kereszteződött a vallásos szokásokkal. Az egyház ezeknek a szokásoknak némelyikét egyenesen megszentelte és a vallási élet ünnepei közé iktatta be.

A Pünkösd, mint a nyári ünnepkör kezdő ünnepe a néphagyományban gyermekjátékká vált. A pünkösdi király és királyné egy napig, vagy egy évig „uralkodott”, az eltérés itt a különböző tájegységeken terjedő hagyomány miatt alakult ki.

A gyerekek házról házra jártak, köszöntőt mondtak:

„Elhozta az Isten

Piros pünkösd napját.

Mi is meghordozzuk

Királyné asszonykát.”

Ehhez kapcsolódott a termékenységvarázslás is, magasra emelték a kis királylányt és ezt kiabálták: „ Ekkora legyen a kendtek kendere, mint a kis királyné!”

Szűkebb-tágabb lakóhelyemen, a Tápió-vidéken fontosnak tartjuk a hagyományőrzést. Lehetőség szerint évente szakítunk időt arra, hogy gyermekeinkkel megismertessük a magyar népi és vallásos hagyományokat. A fenti, valamint az alábbi képsorok az egyik pünkösdölő ünnepségen készültek, Kókán, a templom melletti tájház udvarán.