Történelem.
Adatok, oldalak, sorok, nevek, számok egy bemagolandó könyvben. Ma István királyból, holnap a francia forradalomból, máskor meg a kommunista diktatúrák természetéből vizsgázik a diák. Egyik tudja, érti, a másik meg csak szeretne túl lenni a dolgozaton vagy éppen az érettségin.
Áll egy ember sülysápi Polgármesteri Hivatal előtt.

Nézi, ahogy a munkások egy kőoszlopot állítanak a talpazatra. Az oszlopra a megahatottan szemlélődő ember édesapjának a neve van felvésve. Pinnyey Szilárd hatesztendős korában látta utoljára az édesapját. 1945 elején ő is ott állt négy testvérével együtt édesanyja mellett, amikor édesapját elhurcolta otthonukból a „felszabadítók” kegyéből magát önjelölten bíráskodóvá tevő banda.
Elvitték, mert Tápiósáp jegyzője volt. Felkészült szakember, tisztességes hivatalnok, közmegbecsülésben élő polgára a településnek. Ez volt a „bűne”.
Megfosztották szabadságától, megalázták, megkínozták, meggyilkolták. Bíróság előtt nem állt, ítéletet rá nem mondtak.
2015 októbere. Áll Pinnyey Szilárd az édesapja emléke előtt.

Hat éves koráig volt édesapja. Aztán csak az emlék maradt. De ezt is el akarták venni tőle. Megtanították neki, édesanyjának, testvéreinek, hogy hol a helyük: „a fasiszták, a horthysták, a klerikálisok, kulákok, a reakciósok,… az osztályidegenek” között.

Az árvákat nevelő özvegynek sokáig sehol nem adtak munkát. Lakásukból kiebrudalták a csonkán maradt családot. Éhezés, nélkülözés, megaláztatás. A jól tanuló gyereknek esélye sem lehetett az egyetemre és 1989-ig ott volt a jel a kádárlapján: „Nem a mi kutyán kölyke”.

Holnap, 16 órakor, öt, 1945-ben ártatlanul, brutális kegyetlenséggel legyilkolt tápiósápi és tápiósülyi polgárnak állít emléket Sülysáp Városa.

A város semmivel sem tudja kárpótolni a hozzátartozók veszteségét, a megaláztatásban leélt évtizedeket.

De igazságot szolgáltat, méltó mementót állít, és lerója kegyeletét az egykori Tápiósáp és Tápiósüly jegyzői, Pinnyey Lajos, Moóri István, irodatisztjeik, Pálffy Károly, Eper József és Schleisz-Bognár József földbirtokos emléke előtt.
(Hetven éve történt… )