A lassan kéthete véget ért XXXII. ’Káta Tánctalkozó kapcsán néhány, a tapiokultura.hu-n már talán megjelent saját, de remélhetőleg nem egyedüliként vallott véleményemet citálom most ismét elő.
Először is: A ’Káta Tánctalálkozóra Nagykátanak szüksége van!
Szüksége van, mert létezik egy félszázéves néptáncegyüttes, amelynek neve egybeforrott ezzel a várossal. A Tápiómente Táncegyüttesnek fontos, hogy a velük kapcsolatban álló, őket alkalmanként meghívó külföldi baráti csoportok legjobbjainak viszonozza a vendéglátó szeretetet.
Másodszor: Mi, nagykátaik, kíváncsiak vagyunk a TME partnereinek a művészetére. Hozzájuk is hasonlítjuk ilyenkor a „mieinket”, és kicsit lemérjük azt is, hol tart éppen akkor a számunkra kedves hazai csapat.
Harmadszor: Városunk rangját emeli, hogy itt, nálunk létezik legrégebben, töretlen folyamatossággal a Tápió-vidék egyetlen, nemzetközi kulturális fesztiválja.
Negyedszer: Jó tudni, hogy az ilyen nemzetközi kulturális fesztiválokat könnyebb életben tartani, mint újakat létrehozni! (A csillagok kegyes állása kellett ahhoz, hogy a ’60-as években Chmely Ödön és Domján Lajos éppen Nagykátán találkozzon egymással, és lendületükkel megfertőzzék az akkor még nagyközség vezetőit, maguk mellé állítsák támogatónak a település szövetkezeteinek, üzemeinek irányítóit!)
Ötödször: Minden évben megtelik az aktuális találkozó Nemzetek Gáláján és Magyar Gáláján is a művelődési központ nagyterme! Szép számmal élnek Nagykátán olyanok, akik igénylik a minőségi kulturális programokat, aki kívül-belül ünneplőbe öltöznek, és örömmel telítik meg szép élményekkel a lelküket egy-egy magas színvonalú eseményt kínáló este alkalmával. És a tánctalálkozók ilyenek! Mi, sokan szeretjük, mi nagykátaiak vagyunk, ergo: „jár nekünk” a tánctalálkozó
Hatodszor: A tánctalálkozó a TME ifjú és gyermektáncosai számára is az esztendő egyik legjobban várt megmutatkozási lehetősége. Az ilyenkor begyűjtött taps, egy évre való inspirációt jelent a számukra! Ekkor mondják azt, hogy érdemes továbbra is eljárni a sokszor fárasztó próbákra, lemondani egy-egy fiatalos programot, egy-egy családi ünnepet is.
És hogy jó-e, ha van Nagykátán egy olyan fiatalság is, amelyik Domján Lajostól, Vámos Lászlótól, Vámosné Pieskó Csillától, Szívós Istvántól, Szívósné Terék Marikától, Szalainé Apró Marikától… tanulja meg a magyar népzene, a néptánc, a folklór, és a színpadi fegyelmet, a szorgalmas, kitartó munka becsületét, a várost ünnepeken, itthon és külföldön tartással, méltósággal képviselők öntudatosságát... Ugye, ez nem is kérdés?
Hetedszer: Nekünk, Tápió-vidéki népművelőknek is szükségünk van a nagykátai seregszemlékre, hiszen ilyenkor juttathatjuk hozzá saját településünket egy-egy külföldi kulturális csoport által nyújtott művészeti élményhez, és így, egy kicsit a mi Szent István napunk, városnapunk, falunapunk is „nemzetközivé” válik.
Sorolhatnék még másik hét okot, amely kötelez minket a ’Kátai Tánctalálkozó megtartására, továbbéltetésére, és nekem is lenne talán pár „frissítő” ötletem, de a lényeg: Kell a ’Káta Tánctalálkozó!
És, hogy milyen volt a XXXII.?
Szép, elegáns, színvonalas!
Igen, a 20-i tűzijátékot és az esti programokat elmosta az eső, és a szomorú csepergés miatt talán a délutáni, az összes hazai és külföldi – voltak vagy 15-en! – együttes műsorát is valamivel kevesebben nézték meg, mintha hét ágra sütött volna nap, de így sokan tapsolták végig a piactéri programokat.
Magam ekkor már javában készülődtem a rám bízott, másnapi Sülysáp Városnapra, de feleségem és Terék Krisztián barátomtól tudom, hogy tartalmas, szép Szent István napi ünnepséget látott a közönség. Teréki Krisztián KÉPEI
Sülysápi Városnap ide, Sülysápi Városnap oda, azért ha kutyafuttában is, de augusztus 18-án csak odaértem még én is a Nemzetek Gálájára.
A saját munkám előkészítése, a már csak kétnapnyira lévő nagyprogramom minden gondolatomat lefoglalta már hetek óta. Félszívvel, fáradtan, egészen másra koncentrálva illik-e beülni egykori munkahelyem nézőterére? Tudom, hogy kollégaim is, Vámos Laci és jó néhány TME-s barátom is számon tartja, hogy beülök-e én is a helyemre. Már hatodik éve viaskodom így, a Tánctalálkozók alkalmával! De menni kell, még akkor is, ha csak éppen beesek…
És mint mindig, most is, néhány perc után már teljesen elvarázsol ennek a néptánc ünnepnek a hangulata! Erre a két órára kiszalad a fejemből-lelkemből minden gondom, bajom, és teljes átéléssel tudom átadni magamat annak az élménynek, amelyet vendégeink népzenéje, néptánca, művészete okoz!
Szép hagyománya a ’Kátai Tánctalálkozóknak, hogy a határon túli magyarság egy-egy tehetséges együttese is meghívásra kerül. (Hogy is lehetne ez másképpen az államalapító Szent István király napján!) A Szlovákiából, a Felvidékről érkező Borostyán Táncegyüttes temperamentumos, lendületes, szépen kiállított koreográfiákkal érkezett. Kiérlelt magabiztossággal, az arcukon is látható önfeledt örömmel hozták tűzbe a közönséget.
Olasz testvérvárosunk Milleluci együttesének mindig „szabad kártyája” van a nagykátai színpadra. Latinos vidámsággal, egyszerre több generáció családias színpadi jelenlétével táncolták el, hogy „Szeretünk Nagykáta!”
A Leszczyniaczy in Swidnik is azt mondta: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Azaz: "Lengyel-magyar két jó barát. Együtt harcol s issza borát„
A klasszikus nemzeti néptáncuk után előadott XIX. századi „báli” táncukban a Napóleoni idők elevenedtek meg. Mintha egy kosztümös szép film valósággá válna, vagy mintha Háború és béke című nagyművének egyik jelenetébe írt volna minket is bele Tolsztoj és éppen Andrej Bolkonszkij grófot látnánk, amikor Natasa Rosztovával keringőzi végig a palota tükrös-csilláros nagytermét.
A csehekről azt gondolnánk, hogy északiabbak lévén, kicsit „hűvösebbek” a táncaik is. Erre jócskán ránk cáfoltak a duhajkodó legénytáncukkal, és a lányokat a folyónál, mosásközben bemutató, incselkedő jelenetükkel. (Örülők, hogy idén őket választottam, és a székelyek, a németek, az olaszok, a lengyelek után ők tették „nemzetközivé” a Sülysápi Városnapot.) Nemzetek gálaműsora TLtapiokultura.huKÉPEK
„Jó, holnap már biztosan nem tudok eljönni a Magyar Estre, de legalább ma itt lehettem.”
Aztán csak 19-én, hét előtt pár perccel hazaérve, fáradtan néztem a fogason lógó zakómra: „Csak el kéne menni!”
Nekiveselkedés, érkezés, köszönések, kézfogások, biccentések az ismerős arcok felé, és mindjárt átmelegít az kellemes érzés: Itthon vagyok! Olyan emberek között, akik hozzám hasonlóan szeretik, tisztelik, becsülik azokat a néptáncosakat, zenészeket, koreográfusokat, művészeti vezetőket, népművelőket, és a mindannyikat segítő „mindeneseket”. Jó ilyenkor – a könyvbemutatókon, a zenekaraink, a színházaink, a kórusaink, a néptáncosaink bemutatóin, a kézműves népművészeink kiállítás megnyitóin… – ilyen pillanatokban jó igazán nagykátainak lenni!
A Katica Nyugdíjas Klub tagjait Szalainé Apró Marika készíti fel évek óta. Járva a Tápió-vidéket van összehasonlítási alapom. A nagykátai idősek az egyik legfelkészültebbjei, legfegyelmezettebbjei korosztályuk hasonló csoportjai között.
A „Domjánista” RT, azaz a Régi Táncosok közössége teljes értékű szereplői a Vámos László által vezetett Tápiómete minden nagyszabású műsorának. És nem csak Nagykátán! Rendszeresen jelen vannak például Sülysápon is, ahol évről-évre, hol önálló műsorral, hol egy-egy programunk részeként, hol a TME egész estés gálájában. És bármilyen furcsa, az RT a jövő csapata! Igen, mert a ma aktív felnőtt táncosai folyamatosan léphetnek majd át, ha annak eljön az ideje! És nem „levezetés”, ez életforma!
A „csemetéknek”, az utánpótlás tagjainak még éppen 30-40 évet kell lehúzniuk az RT tagsági könyvének átvételig, de már itt vannak! Látszik rajtuk Vámosné Pieskó Csilla, Szívós István és Vámos László gondos nevelő munkájának minden eredménye. Magyar Est TLtapiokultura.huKÉPEK
Két epizódot emelnék még ki ezen kis szubjektív összefoglalóm végén.
Az egyik.
Nem tudom, hogy Vámos Lacinak mikor jutott az eszébe, hogy az előző napon az olasz Milleluci együttes ostoros táncát és a sajátjainak tapsos-legényesét másnapra összekoreografálja. Ha 18-án, este jött meg az ihlete, akkor egészen zseniális a teljesítménye. (Ha régebbről érlelődött már benne ez az éca, akkor is!)
Szellemes, fineszes tánc lett ebből az ötletből, de az eredménynél is sokkal fontosabb az az attitűd, ami a TME művészeti vezetőjét jellemzi. Vámos László nem elégszik meg egy feladat, jelesül a XXXII. Kátai Tánctalálkozó „behúzásával”. Bármiből képes olyan inspirációt meríteni, amellyel összekapcsol néptáncosokat, népzenészeket, párokat, vagy éppen együtteseket is. Ezt a kreativitást, folyamatos frissülést kívánja átplántálni együttese minden tagjába, a hatévestől a hatvanhat évesig! Tegye, és mi, nagykátai barátai, hívei mindenkor támogatni fogjuk!
A másik epizód.
A megkettőzött kállai kettős…
Ez viszont rövidesen egy külön cikket is megér majd!
