(Kép: Nagykátai emlékek, "F")
A 2015-ös esztendő helytörténeti krónikája Nagykátán két templom építésének, avatásának az évfordulóját említi meg. Az első templom az 1905-ben felszentelt zsinagóga, míg kerek száz esztendőt kellett várni új istenháza avatására: 2005-ben a reformátusok is méltó otthonra leltek.KÉPEK
A két háború között a létszámuk alapján a zsidók alkották a második legnagyobb létszámú hitközséget, majd 1944 után ez a minősítés már a reformátusokat illette meg.
Évszázados szándék a templomépítésre
A nagykátai református gyülekezetnek 1915 előtt igencsak halovány reménye lehetett önálló templom építésére, birtoklására. A szórványban történő működés, a hívek viszonylag kis száma a meglévő szándékot nem tudta megvalósítani. Amikor 1915-ben fiók-egyházközséggé vált a gyülekezet, a vágyakozás és szándék, az időnkénti nekirugaszkodás csak az elszántságot mutatta, a tényleges megvalósításra 90 évet kellett várni.
Hogy 1915 előtt a nagykátai hívek hol tartottak helyi szinten istentiszteletet, ma még nem tudjuk. Jeles napokon valószínűleg a szentmártonkátai anyaegyház, az 1785-ben épült templom szolgált az ünnepi alkalmakkor a két település református lakossága közös igehirdetésének meghallgatására. Források szólnak arról, hogy a szentmártonkátai lelkész rendszeresen járt át Nagykátára istentiszteletet tartani.
1915-ben dr. Karácsonyi Jenőné kúriája egy helyiségét engedte át egyházi szolgálatok megtartására. Ez az épület ma is áll, a tüdőgondozó intézet épületéről van szó. 1940-ben a Tisza István úti –ma Ady Endre út- imaházat vásárolta meg a gyülekezet.
Az első tényleges, szervezőmunkát is magába foglaló kísérlet egy új templom felépítésére 1920-ban kezdődött. Így ír erről a gyülekezet első krónikása és gondnoka, Baksay Béla:
„1920. év március 10-én tartott presbiteri gyűlésen a gondnok a tárgyalások során bejelenti, hogy Váry János eltávozó presbiterünk 200 koronát adományozott a templom alapra, úgy szintén özv. Lázár Miklósné 100 koronát, Auguszt Ernőné a Szalay család részéről 1000 koronát. Ezekkel az adományokkal veszi kezdetét a templomépítési vágy, bár a mostoha viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a hívek részéről kivétel nélkül áldozatkészség nyilvánuljon meg, azonban Nagy Lajos gondnok úr indítványára téglajegyek készülnek, hogy bármely csekély összeggel is, de lehetőleg minden hívő járuljon a templomépítési alaphoz…”
Amikor 1925. május 12-én dr. Ravasz László püspöki vizitációt tartott Nagykátán, bátorította, biztatta a gyülekezetet a templomépítésre. Konkrét segítségről, esetleges pénzügyi támogatásról nincs tudomásunk.
Hét év telt el a szervezőmunka, a pénzügyi alapok megteremtésére irányuló tevékenység megkezdése óta, amikor aktuálissá vált az új templom helyének a kijelölése:
„1927. év március hó 27-én tartott presbiteri gyűlésen egyik presbiterünk javasolja, hogy a községtől kérjen kis Egyházunk templomépítés céljára telket és erre nézve a legalkalmasabbnak tartaná a gróf Keglevich Gábor utcában levő teret. A gyűlés az indítványt magáévá teszi és kérelemmel járul a községi képviselőtestület elé, amit a képv. testület egyhangúlag megszavaz és a kért térségből 200 négyszögölet minden ellenérték nélkül a nagykátai ref. Egyháznak ajándékoz, amiért ez alkalommal is hálás köszönetünknek adunk kifejezést Ney Géza vármegyei főjegyző úrnak, akkori főszolgabírónknak és Gemperle Károly községi főjegyző úrnak…”
Az idézetben szereplő telek a mai Kossuth Lajos utcában levő, a későbbi piac, majd üzletsorral beépített területen lehetett. 1928-ban a presbitérium úgy döntött, hogy az egyházadót 50%-al megemelik, ami szerint „az 50% csak a templomépítési alapot szolgálja és az külön kezeltessék.” 1930-ban 3000 pengőt tett ki a gyülekezet által kezelt templomalap.
A gyülekezet 25 évig élvezte az időközben elhunyt dr. Karácsonyi Jenőné vendégszeretetét. Az épület tulajdonjogában és funkciójában beállott változás miatt szükségessé vált új gyülekezeti otthon keresésére.
„Az elmúlt időben nagykátai fiókegyházunk dr. Sepsey Mihály járási főorvos gondnoksága idején 25 éves fennállása méltó megünnepléséül végre önálló hajlékhoz jutott, amikor Imaházat vásárolt és alakított át. Közben hordozza a nagykáta hívek közössége a holnap merész álmát: a nagykátai református templom felépítésének tervét és önálló egyházközséggé alakulásának nagy reménységét.” – írta 1943-ban megjelent krónikájában dr. Kovács István tiszteletes.
Reprodukció formájában sokan birtokolták egy impozáns egyházi építmény képét, a jövendő nagykátai templom látványtervét. Ez a kép volt látható az Ady Endre úti imaház belső terének a falán is. A rajzot Závory Zoltán (1906-2000), a kor neves egyházi festője készítette. Ha megvalósult volna, akkor mint építészeti műalkotás is díszére válhatott volna Nagykátának.
Végre megvalósul az évszázados szándék
Az Ady Endre úton levő imaház 60 évig szolgálta a hívek vallási és közösségi életét. Az időközben hozzáépített, bővített melléképület a mindenkori lelkész és családja meglehetősen szűk otthonául szolgált. 1999 nyarán egy soha nem látott felhőszakadásból –országos hír lett belőle- példátlanul nagy mennyiségű csapadék zúdult rövid idő alatt Nagykátára. A város un. havaskerti részében belvíz keletkezett, házak sérültek meg, váltak lakhatatlanná. Ennek a felhőszakadásnak látta a kárát az amúgy is gyenge alapokon álló imaház is. Az épület egyik fala kidőlt, lakhatatlanná vált. Lebontására 2002-ben került sor. Az istentiszteleteket mintegy öt éven keresztül a korábban MSZMP járási székházának épült, majd 1990-től önkormányzati használatba került, 2006-tól városi könyvtárként funkcionáló épületnek a Dózsa György útra néző emeleti nagytermében tartották.
Párhuzamosan kezdődött meg egy új templom felépítésének cseppet sem könnyű munkálata. A lebontott imaház és a város által adományozott telken 2003. április 12-én került sor az ünnepélyes alapkőletételre. Az ünnepségen –mely egyúttal hálaadó istentiszteletnek is minősült – dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, és Komlósi Péter, a Délpesti Református Egyházmegye esperese hirdetett igét.
A templom terveit Vargáné Ágoston Julianna okleveles építészmérnök –jelenleg Ráckeve Város főépítésze- készítette, s a kivitelezést egy helyi kisvállalat, a Káta Építőipari Szövetkezet végezte. Az építkezés felügyelő lelkésze –miután ezekben az években nem volt állandó lelkipásztor Nagykátán- Mező István tápiószelei –jelenleg jászberényi- lelkipásztor volt. A gyülekezet tagjai több mint 3 millió forintot adtak össze, s ennyi volt az egyházmegye adománya is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2 millió forinttal járult hozzá. Az ELMÜ elengedte a csatlakozási díjat. Az egyházkerület 10 millió forintos támogatást biztosított, s ugyanennyi előfinanszírozást adott a kivitelező építőipari szövetkezet is.
2005 januárjában elsőként az új lelkészlakás készült el, melybe beköltözhetett Makay László lelkipásztor és családja. 2005. június 12-én került sor az új templom ünnepélyes avatására. Dr. Szabó István püspöknek ez volt az első olyan, általa avatott temploma, melynek az alapkövét is ő rakta le.
A Reformátusok Lapja 2005. július 24-iki száma önálló cikkben számolt be az új nagykátai templom avatásáról.
„Isten Lelke által gazdagon megáldott templomszentelő ünnepi istentiszteleten vettek részt a hívek és a meghívott vendégek Nagykátán. Az új templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet előtt Szabó István püspök az Apostolok Cselekedetei 12. része 1-16 versei alapján hirdette az igét.(…)
Az igehirdetés után a püspök felszentelő imádsága következett, majd mintegy huszonöt palástos lelkipásztor mondott igei áldást. Ezt követte a Városi Énekkar műsora, elénekelték nemzeti imádságunkat, a Himnuszt is, valamint a 90. zsoltárt.
Majd ünnepi közgyűlés következett, ahol először a templomépítés történetét Mező István tápiószelei lelkipásztor ismertette, aki Nagykátán is szolgált. Korábban csak egy kis imaház állt a hívők rendelkezésére, így már 1996-ban felmerült az új templom építésének gondolata. 2002-re a korábbi imaház olyan mértékben vált életveszélyessé, hogy le kellett bontani. Akkor az Önkormányzat biztosított éveken keresztül istentiszteleti lehetőséget. Elkészültek az új templom tervei Ágoston Julianna vezetésével, és 2003. április 17-én Szabó István püspök letette a leendő templom alapkövét. Nemcsak új templom, hanem egyben parókia, gyülekezeti ház is épült. A kivitelező a helyi Építőipari Szövetkezet volt, Kovács János vezetésével.
2004 tavaszán fiatal lelkipásztor került Kecskemétről Nagykátára. Az építkezés utolsó része már az új lelkipásztor, Makay László irányítása alatt folyt. Makay László ajándékokkal köszöntötte a gyülekezet nevében az építkezésben résztvevőket. Megköszönte azon lelkipásztorok szolgálatát, akik a korábbi években Nagykátán szolgáltak. Külön köszönetet mondott a gyülekezet gondnok-asszonyának, Velkei Istvánnénak sok-sok fáradozásáért.
Komlósi Péter esperes köszöntőjében utalt arra, hogy a közelmúltban több templommal is gazdagodott a Délpesti Református Egyházmegye: április végén Apajon, pünkösdkor Tápióbicskén szentelhettek új templomot, Kiskunlacházán pedig elkészült az új gyülekezeti ház.
Varga László egyházkerületi lelkészi főjegyző, kecskeméti lelkipásztor a kibocsátó gyülekezet nevében köszöntötte a híveket és a lelkipásztort. Utána Török István kecskeméti főgondnok, Tóth András római katolikus plébános, Kustra Csaba evangélikus lelkész, Bodrogi Györgyné polgármester asszony, Czervan György országgyűlési képviselő szólt a gyülekezethez. A képviselő felolvasta Orbán Viktor korábbi miniszterelnök levelét is, aki személyesen is szeretett volna jönni, de szoros programja nem engedte.
A gyülekezet ifjúsági énekkarának szolgálata után az ünnepi templomszentelő istentisztelet a 90. zsoltár eléneklésével fejeződött be, ezt követte a püspöki áldás.”
Az elmúlt tíz év alatt élettel telt meg az új templom, mely a gyülekezett létszámbéli gyarapodása, programjainak sokszínűsége az építmény biztosította alapok mellett a tíz éve hivatalban lévő Makay László lelkipásztor, a presbitérium, a gyülekezet minden tagjának odaadó tevékenysége révén valósulhatott meg.
Basa László
IRODALOM
- Baksay Béla: A Nagykátai Református Leányegyház története. Simonyi Simon könyvnyomdája Nagykátán, 1932.
- Dr. Kovács István: A szentmártonkátai református egyház története. Szentmártonkáta, 1943.
- Kolozsvári Bálint: Templomszentelés Nagykátán. Reformátusok Lapja, 2005. július 24.
- Tóthné Sőre Tünde: Templomot szenteltek a reformátusok. Tápiómenti 2 Hetes, 2005. június 23.
- Basa László: A nagykátai reformátusok centenáriuma. tapiokultura hu., 2015. február 18.