2015. június 14-én a Nagykáta-Tápióvidéki Missziói Református Egyházközség a vasárnapi istentiszteleten emlékezett a legtöbb ideig hivatalban levő gondnokára, Bakondi Endrére. Az alkalmat a református gyülekezet önállóvá válásának centenáriuma, illetve temploma felépítésének 10. évfordulója biztosította.
Basa László helytörténész emlékbeszéde után Makay László lelkész posztumusz dr. Farkas László Emlékérmet adományozott Bakondi Endrének, melyet a család nevében Bakondi Ilona presbiter, Endre bácsi leánya vett át.
KÉPEK
Presbitérium a református egyházban
Bakondi Endre hosszú élete során mindvégig egyházát szolgálta: tagként, presbiterként, gondnokként. Mi volt az a feladat és mérce, melynek megfelelve kivívta kortársai és az utókor megbecsülését? Erre próbálok válaszolni, amikor –egy kicsit az egyházat is bemutatva- az egyháztagság, a presbiteri és gondnoki megbízatás lényegét és követelményeit olvasóimnak leírom.
Miután Nagykátán a lakosság többsége katolikus, talán számukra sem haszontalan, hogy a viszonylag kevésbé ismert református egyházi fogalmak jelentését és keletkezését a testvéregyház jobb megismerése érdekében tisztázzuk. Elsőként a presbitérium szó jelentését és a testület feladatát kívánom megvilágítani.
A szó a görög preszbüterosz, idősebb szóból származik, s az ókeresztény egyházak elöljáróinak volt a neve. Ebben az időben az izraelita zsinagógiai hagyomány mintájára választották elöljáróikat az egyházak. Feladatuk az egyháztagok erkölcsi magaviseletének a felügyelete, az istentiszteletek rendjének a vigyázása volt. Kezelték az egyházközség ügyeit. A római katolikusoknál a preszbiter az áldozópap ritkábban használt neve. A preszbiteri rend az egyházi hierarchiában a püspöki rend után következett, így a felsőbb vezetés része volt. A püspöki renddel együtt alkották a sacerdotiumot –a papságot-, mely két rend volt jogosult a misézésre.
A presbitérium más értelmezése szerint a keresztény templomoknak volt olyan része –a szentély-, mely az oltár és a papság részére volt fenntartva. Az ókeresztény bazilikákban a templomépület keleti felében alakították ki, melynek közepén a főpap, körülötte a többi pap széke állott. Régen alacsony falak választották el a templom többi részétől, míg a reneszánsz idején kis pilaszterek vagy oszlopok szegélyezték. Többször megemelt szinten lépcsőn lehetett elérni, s korlát vette körül.
A reformáció után létrejött felekezeteknél a protestáns egyházközség lelkészéből és világi képviselőiből álló vezető testület neve volt a presbitérium. Ezt a testületet korábban nevezték még egyháztanácsnak, egyházi elöljáróságnak, consistoriumnak is. Az evangélikusoknál konvent a neve.
A presbitereket és a testület világi vezetőjét, a kurátort (gondnokot) a gyülekezet tagjai választják ma is, korábban többnyire idősebb egyháztag férfiak köréből. A múltban falusi és a mezővárosi gyülekezetekben a presbitérium tagjai elsősorban a módosabb gazdák és a középparasztok köréből kerültek ki.
Az első magyarországi presbitériumot 1612-ben Pápán választották meg. A Heidelbergben tanult Kanizsai Pálfi János úgy gondolta, hogy a hazai viszonyok között fontos lenne a kálvini egyháztípus, az ennek a részét képező presbiteri rendszer bevezetése. Egyháztörténészek szerint a nyugat-magyarországi reformátusság megmentése ehhez a lépéshez fűződött. Az akkor kibontakozó ellenreformációt elsősorban egyházi személyek, klerikusok irányították. A katolikus egyház filozófiája szerint, ha a lelkészeket kiiktatják az egyház életéből, a gyülekezet könnyen átirányítható a másik oldalra. A Pápán megválasztott presbitérium „a kegyes életű és a legjobb erkölcsű nemesrendű és katona egyháztagok” közül választotta meg tagjait, mely a genfi minta alapján az egyháztagok –köztük a lelkész- vallásgyakorlatára, erkölcsére, köznapi életére felügyelt. Az egyházközség anyagi ügyeit és igazgatását a település világi vezetői –magisztrátus, tanács, elöljáróság, nemesi gyűlés- felügyelték.
Az állam és az egyház különválása –az 1780-as évektől- meggyorsította a presbitériumok alakulását. Az istentisztelet előtt a presbiterek a parókián vagy a templom előtt gyülekeztek és a lelkész vezetésével vonultak be a templomba. Legtöbb református templomban –így Nagykátán is- külön kijelölt padjuk van. A presbitériumnak szerepe van az egyházi bíráskodásban is.
A presbitériumot a mai egyházi törvények és gyakorlat szerint a következő feladatok ellátására választják:
- Az istentiszteleti, misszió, lelki gondozói, diakóniai feladatok ellátása, felügyelete.
- Az egyháztagokkal szemben gyakorolja az egyházfegyelmet.
- Kezeli az egyházközség ingó és ingatlan vagyonát, azokat karbantartja, felújítja, szükség esetén bővíti, szükség esetén selejtezi.
- Elfogadja az egyházközség költségvetését, a záró számadást, azt az egyházmegyének felterjeszti.
- Elkészíti a választók betűrendes névjegyzékét.
- Dönt kölcsön- felvétel és adás kérdésében.
- Képviselőket választ és delegál a felsőbb egyházi hatóságok soraiba.
- Megválasztja tisztségviselőit.
- Az egyházközség elnöksége a lelkészből és a gondnokból áll.
- Az egyházközség tisztségviselői: a lelkipásztor, a gondnok, a presbiterek, a beosztott és segédlelkész, a díjazott diakónus.
- Az egyházközség alkalmazottja lehet a kántor vagy orgonista, az egyházközség iskolájában dolgozó tanár, tanító, óvónő. Ide tartozik esetenként az irodai alkalmazott, az egyházfi, a harangozó, a temetőőr.
„A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai…”- írja a presbiterképzés honlapja. Presbiter lehet a legalább 3 éve egyháztag, a gyülekezetben egy éve tevékenykedő személy.
Gondnok a presbitériumban
A legalább három éve presbiterként tevékenykedő gyülekezeti tag lehet választás alapján a testület világi elöljárója, vagyis (fő)gondnoka. Feladata:
- A lelkipásztorral együtt dönt a presbitérium összehívásáról.
- A presbiteri gyűlés jegyzőkönyveit aláírja a lelkipásztorral együtt.
- A lelkésszel együtt kezeli az egyházközség vagyonát, s amennyiben pénztáros van, annak munkáját felügyeli.
- Gondoskodik az egyházközség épületeinek karbantartásáról.
- A lelkésszel együtt gondoskodik az egyházközség költségvetésének elkészítéséről, a költségvetés szerinti működésről.
- Gondoskodik a záró számadás elkészítéséről.
Református egyházközségek fajtái
A helyi református közösségeket az illetékes püspökségek, esperességek annak függvényében sorolják be, hogy azok mennyire képesek az önálló életre. Anyaegyházközség olyan településen működik, ahol a lakosság jelentős része református, „a feladatait a lelkipásztori állás fenntartásával önállóan teljesíti. Presbitériuma, önálló anyakönyvezése és pénzgazdálkodása van.” A Tápió mentén ilyen egyházközség működik Gombán, Pándon, Szentmártonkátán. Gombán található a kistérség legrégebbi református temploma.
Társ egyházközség egy domináns település –ahol a lelkész lakik- vezetésével több települést kapcsol össze egy közösségbe. Korábban szórványnak, leányegyháznak –ilyen volt 1915 előtt Nagykáta- nevezték ezt a „társulást”. Régiónkban a Tápiószele-Tápiószőlős-Újszílvás-Farmos Társegyházközség működik Tápiószele központtal.
Missziói egyházközség egy van: ez Nagykáta. „Különösen a lelkészi állás fenntartása az Országos Református Közalap az egyházkerület vagy az egyházmegye anyagi támogatásával történik. Önálló presbitériuma van, de lelkészét az illetékes püspök nevezi ki.” Nagykáta a viszonylag szerény taglétszám miatt kerülhetett ebbe a helyzetbe.
A leányegyházközség önálló istentiszteleti hellyel rendelkezik, ellenben a lelkipásztori gondozás és igazgatás tekintetében valamely anyaegyházközséghez van csatolva. Tápióbicske és Tápiószentmárton református lakossága ilyen keretek között tevékenykedik a nagykátai lelkész és presbitérium segítségével.
A leányegyházközség kivételével valamennyi egyházközség jogi személy, a Magyarországi Református Egyháztól származtatott jogi személyisége van.
Ki a református egyháztag?
„A református gyülekezet felépítése és szolgálata” c. interneten megjelent szabályzat szerint:
„A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar –illetve Magyarországon élő nem magyar- állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint aki magát reformátusnak vallja.
Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációs fogadalmat tett, a gyülekezet istentiszteletein és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyházközség fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van, és választható.
A törvény meghatározza az egyháztag kötelességeit és jogait, amiből kiemeljük, hogy az „istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje szerint járjon el, gyermekeit a református vallásban neveltesse, és konfirmálásukról gondoskodjék.”
Emlékezés Bakondi Endrére
Amikor a centenáriumi ünnepségsorozat keretében több alkalommal és rendezvény során tisztelgett az egyház volt lelkészei előtt, ekkor fogalmazódott meg, hogy a világiak közül is kell és lehet találni olyat, aki méltó az utókor hasonló megbecsülésére. Így esett a választás az egyháztagként, presbiterként, gondnokként -a fentebb leírt elvek szerinti gyakorlat legmagasabb mércéjének megfelelve- egyaránt kiváló és példamutató Bakondi Endre emlékének felidézésére.
A június 14-iki emlékbeszéd:
„Tisztelt Emlékező Gyülekezet !
Kedves Család !
A református egyház szervezeti alapegysége az egyházközség. „Egyházközségek nélkül nincs sem egyházmegye, sem egyházkerület, sem zsinat. Az egyházközség az a lelki család, amelyből az egyház felépül, akárcsak a vér szerinti családból a társadalom…” írja a presbiterképzés interneten olvasható útmutatója.
A bevezetőben megkezdett gondolatsort folytatva nem erőszakolt a hasonlat, hogy a lelki családnak is van választott vezetője, elöljárója. A kollektív vezetést birtokló presbitériumon belül a lelkész és a gondnok megkülönböztetett feladattal és felelősséggel rendelkezik.
Az önállósága centenáriumát ünneplő nagykátai gyülekezet 1915-ben választhatott először gondnokot Baksay Béla gyógyszerész személyében. Ha végig követjük a száz év alatt hivatalban lévő gondnoki elöljárók névsorát, abból mindenképpen kiemelkedik Bakondi Endre neve és személye. A köztiszteletben álló kádármester 1943 és 1996 között, 43 évig volt a presbitérium tagja, s a források tanulsága szerint 1963 és 1996 között 33 évig gondnok. Sebestyén Benedek gyászbeszédében a gondnoki megbízatás ellátását 38 évre teszi. Mindkét szolgálat az évek számát és a végzett munka mennyiségét és lelkiismeretességét illetően egyedülálló a nagykátai gyülekezet életében.
Bakondi Endre 1908-ban Kisújszálláson született. „Sokat jártam az országot kádárként. 1936-ban Biatorbágyon találkoztam két nagykátai emberrel, ők csaltak ide. Áldom érte a sorsot, mert itt teljesedett be az életem” – vallotta 1994-ben a Nagykátai Újság hasábjain. A második világháború idején orosz hadifogságba került.
Kádár kisiparosként több mint félévszázadig készítette a hordókat, szakmája országos szinten is elismert és megbecsült mestere volt. Sok elismerést kapott, közötte a KIOSZ aranygyűrűjét. A Kisiparosok Országos Szövetsége elnökségi tagja volt, de aktívan tevékenykedett a kátai Vöröskeresztben is. Körzete bizalmából volt tanácstag. A Nagykátai Barátainak Köre civil városvédő egyesület alapító tagjaként ismertük.
„Endre bácsi hozzátartozott Nagykátához, egyenes tartásával. szép magas termetével, férfias vonásaival. Erőt sugárzó magatartása átsegítette őt az élet küzdelmeiben és a hadifogság nehéz esztendeiben. Megőrizte tisztességét, becsületét, egyenes gerincét még akkor is, amikor a hitetlenség erénynek számított.”- mondotta sírjánál Sebestyén Benedek lelkész.
Amikor a magyar települések az 1990-es években megalkották saját elismerési, kitüntetési szabályzatukat, ebben a folyamatban az első adományozás mindenképpen különleges jelentőségű volt. Az első kitüntetett személye egyfajta zsinórmértékül, etalonként szolgált. 1994. december 2-án Bakondi Endre Gedai Gyula és dr. Lugosi István társaságában elsőként kapta meg a „Pro Urbe Nagykáta” elismerést. Endre bácsi és társai igazán magasra tették a mércét.
Felesége, Erzsébet asszony jóban-rosszban kitartott férje mellett. Társa volt a család összetartásában, az egyházon belüli szolgálat vállalásában. A közelmúltban mondta valaki: „Endre bácsi és felesége a hátán vitte az egyházat”. Azt hiszem az a tény is egyedülálló, hogy egy családon belül hárman is presbiterként tevékenykedtek, munkálkodnak.
Bakondi Endre a magunk mögött hagyott XX. század második felében volt a nagykátai egyházközség meghatározó alakja. Olyan időszakban volt presbiter, majd gondnok, amikor sok esetben a közösségnek nem volt állandó lelkésze. A mindenkori –sok esetben helyettesítő- lelkipásztorral együtt vezette az egyházközség életét, szervezte a presbitérium tevékenységét. A meglehetősen rossz állapotban levő imaházat saját munkájával is igyekezett otthonossá tenni, irányította az épület karbantartását.
Bakondi Endre számára a családi élet, a szakmai megbecsültség mellett ugyanolyan fontos volt lelki elkötelezettsége, a református egyház szolgálata. E hármas tényező egysége adja számunkra, az utódok részére a példamutatást. Amikor 1998-ban elhunyt, sírjánál mondta a nagykátai lelkipásztor: „A halálban időtlenné válik az ember,időtlenné,mert az emlékek nem öregszenek.”
Basa László
IRODALOM
- 4.3.A református gyülekezet felépítése és szolgálata. http://www.presbiterkepzes.hu
- Presbitérium. https://hu.wikipedia.org/wiki/Presbiterium
- Magyar Néprajzi Lexikon: Presbitérium. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-739.html
- Presbiter. https://hu.wikipedia.org/ wiki/Presbiter
- A Magyarországi Református Egyház története. http://reformatus.hu/mutat/5394
- Szegedi Pálné: Pro Urbe – Nagykáta. Nagykátai Újság, 1994. december.
- Sebestyén Benedek: In memoriam Bakondi Endre. Nagykátai Újság, 1998. július.
- Basa László:A nagykátai reformátusok centenáriuma. tapiokultura.hu, 2015. február 18.
