Ha csak egy kicsit is megfontoltabb volna az a sülysápi talpas népművelő, nem jártatná annyit a száját, amikor a különböző csoportokat terelgeti a Kapás Gyűjteményben! Mert ilyenkor aztán belelendül, és csak mondja, mondja, hogy maradjatok még, mert van itt kötélhúzás, gámeskút-próba, „bástya-séta”, rönklépegető, gólyaláb… de ha legközelebb többen jöttök és nem siettek, még a kemencét befűtjük nektek!

Tavaly aztán a helybéli Csicsergő Óvoda vezető-helyettese, Szabóné Selmeci Marianna azt mondta, hogy: „Tessék! Csináljuk meg!”
Szervezgettünk hát autóbuszos szállítást, lovaskocsikat, segédkező asszonybarátokat. Minden sülyáspi nagycsoportost elhoztak az óvó nénik és a dadusok. Délelőtt tíztől, délután félnégyig érezték magukat jól a gyerekek nálunk. Lovaskocsival poroszkáltak a Dózsa György úton, mézet pergettek, tésztát dagasztottak, pogácsát sütöttek a kemencében, táncoltak, kilátóba sétáltak, látcsöveztek, játszótérre mentek, megnézték a múzeum kincseit, májusfát díszítettek…
No, ezt ismételtük meg most, május 23-án is! Minkó Renáta képei
Igaz, csepergett, rákezdett az eső, de mindent ki tudtak próbálni a gyerekek! Egyedül a Népi Játéktár kedves ajándéka, a légvár vált volna veszélyesen csúszóssá a Kapás Udvarban, de ezt sem hagytuk ki! Süli Richi és Süli Dani gyorsan átszállította az eszközt a Wass Albert Művelődési Központ nagytermébe, ahol a srácok megpróbálták az rongyosra ugrálni!
Ez egy sima hétköznapi csütörtök volt a WAMKK életében.
Köszönet az óvódapedagógusoknak és annak a majd 20 munkatársanak, önkéntes segítőnek, akik szívvel-lélekkel szereztek most is örömöt a közel száz sülysápi nagycsoportosnak!