Egyik népszerű humorista a hideg virsli és meleg sör ünnepeként emlékezett az egykori május elsejékre. Amikor volt felvonulás, tribün, integetés, tikkasztó hőség.

A napsütés, a kellemes meleg 2014-ben sem maradt el Tápiószelén, így a Népkert árnyas fái alatt majálisozni nagyszerű kikapcsolódás. Különösen, ha a „múltidéző” étek helyett a magyar konyhaművészet legnépszerűbb ételei illatoznak a bográcsokban.

Feltételezem, hogy a valódi motiváció nem az elnyerhető arany fakanál-díj volt, hanem a jó társaságban, szép helyen elfogyasztható ízletes egytálétel. A művelődési ház felhívására nyolc baráti társaság, illetve klub vállalkozott a szigorú megmérettetésre.

A háromtagú zsűri szakértelme nem volt megkérdőjelezhető, ugyanis a zsűri elnökéről, Kovács Ferenc polgármester úrról köztudott, hogy nemcsak kedveli a finom ételeket, hanem nagy gyakorlattal rendelkezik azok elkészítésében is. A korelnök zsűritag Szatmári Imre, főiskolai diplomájával is igazolhatja hozzáértését, no meg azzal, hogy a jó fűszeres húsételeknek igen nagy barátja. (Sajnos, otthoni terepen konyhaművészetének gyakorlását nem mindig végezheti zavartalanul.) A zsűri legifjabb tagja, Miskolczi Dóra főiskolai tanulmányait végzi a vendéglátás művészetében.

Nos hát, a három avatott személyiség a következő szempontokat rögzítette az ételek kóstolásához és döntésükhöz:

1. A főzés környezetének tisztasága.

2. A feltálalás esztétikai képe.

3. Az étel látványának, illatának, színének és ízének harmóniája.

Nagy kísértés a részrehajlásra a pacalpörkölt az azt kedvelő ínyenceknek. A „Sándor-Károly Főzőakadémia” ezzel kívánta az ítészeket meggyőzni. Az „Újoncok” tökös lecsója nem volt hatástalan. Külön érdemük, hogy a mezőnyben a bátor és kezdeményező fiatalokat képviselték. A Tápiószeleiek és Újtusnádiak Baráti Társasága csángó töltött káposztával lepte meg a zsűri tagjait. A Tápiómenti Motoros Klub báránypörkölttel jeleskedett. A Borostyán Nyugdíjas Klub szakácsai az igényes tálalásra is gondot fordítottak, amikor a klasszikus gulyáslevest a zsűritagok elé helyezték. A Határon túli Magyarok Klubjának bográcsában az igen kedvelt babgulyás látványa és illata fokozta az étvágyat.. A gombás-velős csülökpörkölt, mint finom különlegesség, „Katona Krisztián és Barátainak” szakácstudományát dicsérte. Betyár bableves főtt a „Szelei Jóbarátok” bográcsában, ami ötletgazdagságról tanúskodik.

A végső tanulság: tudunk mi, szeleiek jókat főzni és jókat enni!

Ja, és hova lett az „arany fakanál”? Elvitte a Borostyán Nyugdíjas Klub. De a majális végére minden bogrács kiürült, ami a zsűri nehéz döntésénél is ékesebb bizonyíték arra, hogy a nyolc versenyben levő csapat különböző ételének mindegyike finom volt. Hogy honnan tudom én ezt, aki – sajna – ott sem voltam? Még a madarak is ezt csiripelték.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Szatmári Imréné