Kiállítás-megnyitókon nagyon szeretek részt venni. Ha nem ismerem az alkotót vagy a képzőművészeti alkotásokat, a megnyitón biztosan kapok vezérfonalat, hogy segítségével ne csak nézzek, hanem lássak is. De a többlet is ide vonz: a kiállítás alaphangulatát, mondanivalóját a művészet más nyelvén kifejező zenemű, esetleg irodalmi alkotás élménye. Tóth Péter Képei

Baán Katalin fotóművész „Tudom-e mérni a mérhetetlent” című kollekciója hónapok óta járja az országot, de talán a legalkalmasabb időpontban érkezett Tápiószelére november 16-án. Ebben a hónapban óhatatlanul szembesülünk a földi élet mulandóságával, még ha máskor tabuként kezeljük is. Ezt a – korunkban szinte szalonképtelennek tekintett – témát tárja elénk képein a művész felemelő szépséggel és bölcs üzeneteivel.

A kiállítást megnyitó Fabó Katalin fotóművész eltekintett a száraz, meg sem jegyezhető életrajzi adtok szokványos ismertetésétől. A helyett az élet szépségére, fontos dolgaira hívta fel figyelmünket, amelyek Baán Katalin képeiből áradnak. Felpörgetett életritmusunkkal piszlicsáré dolgokra pazaroljuk a drága időt, és nem tudjuk átadni magunkat a feltöltő, körülölelő csendnek. „Lassulnod kéne. Az idő rövid, a zene elillan.”(Ismeretlen szerző) Érdekesen összecseng ez a gondolat a közelmúltban elhangzott egészségügyi előadás lényegével, amit más alkalommal, más vonatkozásban hallottam.

Felületesen körbetekintve a kiállításon, némi komorságot érzékelünk, mert a fekete – szürke dominanciáját csak szerényen törik meg a piros és az élet tarkaságát kifejező kedvelt színek. Ha időt szánunk egy-egy képre, meglátva és megértve megnyugvás, béke és szeretet jár át bennünket. Megvallom, „A megkövült magány” azonban megrendített, talán a feledékenység miatt, aminek egy szomorú példájával temetői látogatásomkor találkoztam … „Az élet mély csodája”az elmúlás elfogadásának képi megfogalmazása.

Nagy Erika zongoraművésznő előadásában Bach Preludiuma, Ravel és Chopin egy-egy meditatív dallama tökéletesen illeszkedett a látottakhoz. Varju Adrienn hangján felcsendülő zsoltárok az „Öröklét” című kép sugározta reményt erősítették.

A Nagy János Művészeti Alkotó Központ – Dr. Viczián István országgyűlési képviselő egykori villája – nem először lepi meg Tápiószele közönségét magas színvonalú, léleképítő kulturális programmal. Köszönjük Gábor Évának, a rendező-háziasszonynak ezt a feledhetetlenül szép délutánt.

Szatmári Imréné