Most van bajban a nagyon is amatõr honlapszerkesztõ! Vajon elegendõ jelzõt tud-e képernyõre varázsolni ahhoz, hogy a nagykátai Zeneiskola december 21-i koncertjének hangulatából valamit is visszaadjon. (Talán még a gyakorlottabb papírra-karcoló, klaviatúrán pötyögõ írnoknak is barokkosan hosszú mondatokat kellene alaposan feldíszítenie ezen nemes feladat végrehajtásához.)
Tarnavölgyi Galéria
Aki ott volt, az velem együtt a helyszínen hallhatta, érezhette, hogy most valami többrõl van szó, mint egy újabb kellemes zenei estérõl. Persze, azt mindannyian tudtuk, hogy Szabó Ferenc igazgató úr eddig sem, és most sem fog a színpadra engedni olyan produkciót, amely méltatlan lenne az iskola hagyományihoz.
Azt is tudtuk, hogy a fúvószenekar fergeteges, sok humorral fûszerezett, népszerû dallamokból álló repertoárjából bõséggel fog minket szórakoztatni. Így is volt. És annak, hogy a szavakat most nem az õ kiváló teljesítményük megérdemelt dicséretére próbálom elõbogarászni a számítógépbõl, csak az est elsõ részének mûsorát összeállító, megvalósító pedagógusok kivételes bátorsága, igényessége az oka.
Bátorság? Igen, mert bármilyen furcsán is hangzik ez az elsõ jelzõ egy, a muzsikáló emberek teljesítményét méltató írásban, ide, erre a napra ez is ráillik.
Hiszen mennyivel egyszerûbb dolog lenne néhány most futó muzikellel a színpadra lépni. Egy harsogó CD lemezzel kicsit besegíteni az elõadóknak és a fülekbe jól beépült dallamok, már is vastapsra ingerlik a tenyereket. Bátorság ahhoz kell, hogy a közönség igényeit kicsit megelõzve, néhány apró „centivel” magasabbra merjék tenni a „lécet”. Nekünk, hallgatóknak és a feladat igazi terhét a vállukon, vagy inkább torkaikban cipelõ elõadóknak.
Bátorság, hiszen ki szeretne éppen karácsony elõtt a közönség udvarias, de sokat mondóan gyér tapsával a fülében, lelkében hazatérni?
Bátorság, mert a pedagógus nem csak saját teljesítményével számol el, de szeretné megérdemelt és szakmailag is értékes sikerhez juttatni növendékeit.
Czabán Angelika tanárnõ tanítványaival, Mohácsi Nórával és Fehér Gabriella, rendkívül nehéz, klasszikus darabok szólóéneklésével egy eddig Nagykátán ritkán hallható zenei csemegéhez juttatták a megjelenteket. Németh Béla tanár úrral kiegészítve Esterházy Pál: Harmonia caelestis c. mûvének egy hosszabb részletét is elõadták. Tanár úr egyébként hol gitáron, hol zongorán kísérte a fellépõket, késõbb egy vadászkürttel együtt láttuk a fúvósok között, és mindeközben – egészen nem mellékesen – vezényelte a szintén komoly feladat elé állított kórust is.
Csirke Tímea tanárnõ (varázslatos) fuvola játékát Lakatos Ágnes tanárnõ kísérte.
Mondtam, figyelmeztetem Önöket: kevés a honlapszerkesztõ tudománya ahhoz, hogy méltó szavakat keresgéljen a csodálatos este szereplõi számára. Ez az egy mûsorszám már önmagában elegendõ lenne arra, hogy ide írjuk: ezen az napon nem nagykátai színvonalon szólt a muzsika.
Nem, nem szeretnék senkit megsérteni! Nem kis városkánkat szapulom most, éppen csak azt jelezném: a december 21-én, a nagykátai Bartók Béla Mûvelõdési Központban, olyan elõadásban lehetett része a helyi közönségnek, amely bárhol megállná a helyét!
Gratulálok a vonóskamara együttesnek, vezetõjüknek, Nagy Izabella tanárnõnek, Szabó Ferenc igazgató úrnak, Minik Zoltánnak, a furulya játékukkal is közremûködõ Varga Dórának és Urbán Saroltának, felkészítõ tanáruknak, Nagy Istvánnak, Ferencz Károlynénak és mindazoknak, akiknek érdeme, munkálkodásuknak eredménye volt ez a feledhetetlen program!
Kedves Barátaim!
A Liszt Ferenc Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény – de maradjunk inkább a szimpatikusabb Zeneiskola névnél – tehát a Zeneiskola koncertjeinek látogatása nem csak az ott tanuló gyerekek, fiatalok szüleinek a privilégiuma! „Csak” a zene miatt is érdemes eljönni, kicsit lélekben is megmosakodni, felfrissülni. Nem csak karácsonykor!
Ez ZENE. KOMOLYAN!