Ma délelőtt vettünk búcsút dr. Farkas László, főgyógyszerésztől a Nagykátai Református Gyülekezet templomában. A gyászolók sokasága, a  szép búcsúbeszédek, a sok virág annak a mély tiszteletnek és szeretetnek a jele volt, amely Laci bácsit övezte egész életében, s amelyet most az emberek kinyilvánítottak.
Az életét, tevékenységét méltató beszédekből egy fontos momentum nem hangzott el , melyet most Laci bácsi régi barátjaként szeretnék pótolni.
Alapvető és fontos szerepet játszott az Alfonsine-Nagykáta Testvérvárosi kapcsolat létrehozásában és ápolásában.

Jó barátságban voltunk, főleg az alfonsinei kapcsolatnak köszönhetően, ott volt a kapcsolat születésénél , első felesége kitűnően tudott olaszul és  nem csak tolmácsolt, de segített is a kapcsolat szervezésében. Én, amikor Nagykátára érkeztem (45 éve) ő már nem élt, így személyesen nem ismerhettem.  Laci, a testvérvárosi barátság megkötése után fontos szerepet vállalt azzal, hogy minden alfonsinei vendég nála szállt meg, ezek családok, vadászok voltak  és Laci mindig engem hívott tolmácsolni. Később, amikor megindultak a szervezett, főleg diák utazások, mindig ellátott bennünk gondosan összeállított patika-csomaggal(ingyen). Sokszor bementem hozzá a patikába csak beszélgetni..  Eleinte olaszra tanítottam, majd az órák után sakkoztunk, vagy ő adott nekem órát az olasz történelemről. Nagyon művelt és tájékozott volt minden téren. Tavasszal meghívott egy kis beszélgetésre, de valami miatt nem mentem el, utána pedig fél évig nem voltam Nagykátán. Nagyon sajnálom, most már végkép elmarad ez a beszélgetés.
Drága Barátom! Nyugodj békében!"