„Emberek barátja vagyok.

Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár.”

Dsida Jenő: Közöttük élek

A Blaskovich Múzeumban havonta egy alkalommal találkozik néhány kulturált időtöltésre áhító múzeumbarát. Egy évvel ezelőtt merült fel bennünk ennek igénye, lehetősége. A hely szépsége, értéke megköveteli, hogy tartalmas programmal töltsük meg az együtt töltött időt.

Az elmúlt évben Szatmári Imréné mesélt nekünk a húsvéti ünnepkör szokásairól, Balajti Anita és Terék Nikolett klubtársaink a gyógyító növényekről, Ali Lajos a mézről, a méhészkedésről, Horváth Lajos a Növényi Diverzitás Központ értékmentő munkájáról. Kóstoltunk gyógyteákat, különféle mézeket, batátából készült ételeket. Varrtunk levendulával töltött párnácskákat, díszítettünk dekupázs technikával kavicsokat a nyári kerti asztalokra. Építettünk a múzeum kertjébe Vágány Norbert segítségével, spirál alakú gyógynövény- és fűszerkertet. Nyársaltunk és grilleztünk, Bánfalvi József, Hajdú Sándor és kedves neje segítségével.

Szokássá vált, hogy a múzeum munkatársai teával várnak bennünket, amit a baráti körös bögrékből kortyolgatunk. Összejöveteleinkre a „lányok” süteménnyel és egyéb csemegékkel érkeznek, a „fiúk” teaízesítővel(!).

Decemberben vendégünk volt Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája. A ma is népszerű író tisztelőivel megtelt a nappali szoba, a múzeum legtágasabb szobája. Nemcsak a Gárdonyi-év eseményeiről és irodalomról beszélgettünk, hanem hallhattuk Pestiné Nagy Judit igényes zongorajátékát, Faragó Sándor érzelmekkel átfűtött szavalatait.

Ebben az évben is találtunk szakmájukban elismert előadókat, akik ellenszolgáltatás nélkül is eljönnek a múzeumba gazdagítani ezt a kis közösséget. Marton László lószőrékszer készítő népi iparművész mutatta be meseszép munkáit, és tanított meg bennünket a türelmes, fiatal mester egy mutatós fonásra. Kis Sándorné, Zsuzsika gyógyszerészünk beszélt nekünk a gyógyszerek, a vitaminok ésszerű fogyasztásáról. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk Németh Csaba tanár úr előadását arról, mikén sodródott bele hazánk az első világháborúba. Bánfalvi József teatársunk, zenés-irodalmi összeállítással köszöntötte az édesanyákat.

Legutóbbi összejövetelünkre meghívtuk a jászberényi My Art Kézműves Csokoládébolt kedves testvérpárját, Bódis Alizt és Bódis Katát. A nappali szoba megtelt érdeklődőkkel és az asztalok a szebbnél szebb édességekkel. Aliz mindent tud a teákról, a teázási szokásokról, a teák termesztéséről. Boltjukban kapható néhány különlegesség. Hozott belőle, és mindenkit megajándékozott egy kis tasak szálas zöld teával. (Előzetesen már megkóstoltuk, milyen kellemes illatú, aromájú.) Amíg ő mesélt, Kata csokoládészín felsőbe öltözött és bemutatta nekünk, hogyan készül a kézműves csokoládé. Nem használ ehhez semmilyen ártó adalékanyagot csak természetes ízesítőket. Fantáziája és kísérletező kedve végtelen.

Kóstolgatás után mindenki választhatott az ízlésének leginkább megfelelő kézműves csokoládéból, bonbonból, teából.

Hogyan illik ez a múzeum falai közé? Érték ez is. Az igényesség, a minőség elfogadása. Az erre való törekvés.

Tudom, hogy egy év nem nagy idő a kis közösség életében, de mindenképp biztató, hogy egyre többen vagyunk. Köszönettel tartozom Tarnavölgyi Lászlónak, hogy honlapján közzéteszi meghívónkat, megtisztel bennünket látogatásával, hírt ad rólunk. (Íme, most is.) Találkozzunk máskor is, minden hónap harmadik szerdáján! Hadd legyen szűk a múzeum legnagyobb szobája!

Tápiószele, 2014. május 23. Terék Mihályné