Jókedv, muzsika, tánc és egy kis korongozás.... Így telt el az a pár órácska, amit november 16-án együtt töltöttünk a sülysápi Wass Albert Művelődési Központban, hiszen Szent András hava régen is a mulatságokról szólt. Mi most is jót mulattunk. Erről a kiváló zenészek gondoskodtak. No és Szórádi Viktor, a tánctanár.

Az este hat órakor kezdődő estre 21 szecsői gyerek, szülők és nagyszülők jöttek el (összeszámoltam, 43-an voltunk!). Játszottunk, énekeltünk, jártuk a dunántúli ugróst, megismertünk néhány moldvai táncot, dobbantottuk, rikolytottunk.... Közelről megnéztük a nyenyerét (tekerőt), dudát, nagybőgőt, citerát, brácsát, és az ütőgardonyt, amit még ki is próbálhattunk.

Hallgathattunk megzenésített verseket a Szotyola zenekartól. Aki pedig a nagy táncban elfáradt, körülnézhetett az előtérben, ahol gyöngyfűzött, horgolt kincseket, és igazi ostyasütőt is láthatott. De volt cukor, nyalóka, finomság. Minden, ami ide jól illett. A legkedvesebbnek mégis a korongozás bizonyult: a sülysápi Bódi Éva néni keramikus, gyorsan előkapott korongja, az agyag formálása nagyon kedveltté vált pillanatok alatt. A szép ruha itt-ott agyagos lett, de ez minket nem zavart. Az elkészült szépséges bögréket a gyerekek hazavihették.

Nagy öröm volt számomra, hogy a muzsikusok és a gyerekek „nagy bajuszú bácsija” - azaz Viktor - éppen annyira örült a sok gyereknek, mint ahogyan én. Az első másfél óra csak nekik és szinte csak róluk szólt. Később már elfáradtak, folytatták egy kis pihentető futkározással, miközben még egy-egy forgásra el lehetett csípni őket. Így is öröm volt a közösségi élmény. Olyan is akadt, aki elnyúlt a székeken és elaludt.

A mai gyerekekhez a népzenét, őseink játékait, hagyományait csak ilyen rendezvényeken keresztül lehet közelebb vinni. Ennek a táncháznak hatalmas közösségteremtő szerepe volt. Látom az iskolában, hogy azok a gyerekek, akik más osztályokba járnak, és szinte nem is ismerték egymást, a közös tánc után barátok lettek. Együtt futkároznak, játszanak. Ha a nagyobb közösséget nézem, boldoggá tesz, hogy tanítványaim máshonnan érkező gyerekekkel is járták a páros csárdást.

Örömmel jelentem, eddig minden gyerek azt mondta, hogy jönnek legközelebb is. A fotók és a videó alapján már van, aki azt jelezte, hogy a legközelebbit ők sem hagyják ki. Hát úgy legyen!

Laci! Ugye lesz legközelebbi? Farsangi időszak...? Nem bírjuk ki májusig!

(Így mulat a magyar - Sülysápon!, Ihaj, csuhaj!)