Főhet a feje szegény nyugdíjasoknak: nem elég ez a nagy meleg, de még azt is el kell dönteni, hogy Fáy András (1786-1864) „a nemzet mindenese” vagy „ a haza mindenese”. Sőt azt is, hogy Mikszáth Kálmán vagy Szemere Pál aposztrofálta így a politikus – közgazdász – közéleti személyiséget, aki a maga korában sikeres íróként is közismert volt. Éppen 150 éve halt meg, ezért is aktuális az emlékezés. De hogy jönnek ide a nyugdíjasok?

A „holtig való tanulás” üdvös szelleme bejárta a Tápió vidékét is, így hát Wágner Árpádné Anika úgy két éve azzal a kérdéssel lepte meg népes táborát, a minden jóra kapható nyugdíjasklubokat, hogy nem volna-e kedvük szellemi erőiket mozgásba hozni? Egy kis kollektív honismereti – műveltségi vetélkedő, a vele járó kutató tevékenység csak jót tehet mindenkinek.

Fotó: Szabó Károly

A döntés megszületett, és már a negyedik kérdéssor került ki a klubokhoz a fürgén csobogó Tápió menti településekre.

A beszámolóm elején felvetett kérdést egy idézettel segítek megoldani, amivel - Gomba község történetében is szerepet játszó - Fáy András emléke előtt is lerovom tiszteletemet:

Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta:

„ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna „a haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.

Farmos múltjának jeles személyiségei közül dr. Matolcsy Miklós (1869-1938) személye után kutattunk. Kiemelt elismerést érdemel az a közösség, amelyik kellő alapossággal kiderítette jelentőségét a magyar felsőoktatásban és számos könyve közül a legjelentősebbet.

Egy vetélkedő anyagát összeállítani sem könnyű, néha értelmezési zavar miatt megoldhatatlan feladattal szembesülnek a versenyzők. Például, amikor dr. Gedai Istvánt, Szentmártokáta nagy szülöttjét, a numizmatika avatott tudósát besoroltuk a Rákóczi-szabadságharc kiadatlan forrásainak kutatói közé. (Vagy mégis részt vett a programban 2002 és 2005 között? Aki megdönthetetlen bizonyítékra lelt erre vonatkozólag, nagyon kérem, tudassa velem!)

Tudjuk-e, hogy Ybl Miklósnak volt egy Ybl Lajos nevű építész unokaöccse? Bevallom, én néhány hónapja tudom, hogy a Bócz-kert csodálatos épülete az ő művészetét dicséri, számos magyar városban emelt épülettel együtt.

A feladványokból ízelítőül talán ennyi elég is. A sütés-főzés tudományáról, a vidám társas együttléteket kedvelő, dalolásban, táncban fáradhatatlan korosztályom kevésbé közismert oldalára szeretném felhívni a figyelmet. Ezek után bizonyára mindenki megérti, hogy szegény nyugdíjasoknak semmire nincs ideje…

Szatmári Imréné