Egy kis alternatív. Így hirdettem (vagy ijesztgettem) a nagykátaiakat Várszegi Tibor: A BOT c. elõadása elõtt. Pedig semmi „veszélyes”, emészthetetlen, homlokráncoló koncentrációra nem kényszeríttette a Radnóti Miklós Városi Könyvtár kistermének nézõit az elõadó.
Tarnavölgyi
„Bemelegítõ”, számomra a produkció részéhez tartozó beszélgetõ szavakkal kezdõdött a
mûsor.
Nincs kényszer, nem „kell” figyelni, gondolkodni.
Lehet.
Lehetõséget kap a résztvevõ, hogy együtt utazzon a táncoló emberrel. Nem „kell” megérteni, nem „kell” megfejteni.Lehet követni, lehet saját gondolatot, érzést, hangulatot fûzni mozgáshoz, mimikához, a felhangzó dalfoszlányhoz, a zenéhez.
A Szent István Egyetem Jászberényi Fõiskolai Karán tanító mûvész, a kicsi alföldi falutól az Egyesült Államokig megtalálja a közönségét. Most, Nagykátán, 15-20 nézõjét tisztelte meg egy szimpatikus, õszinte beszélgetéssel, egy izgalmas, a városkánkba ritkán eljutó, örök témákat egyéni módon kibeszélõ, modernségében õsi tartalmakat felszínre, színpadra szuszogó, toporgó, dobbantó elõadásával.
Sok-sok méltató, értékelõ vélemény közül, had javasoljam a www.magyarhazla.com honlapon szereplõ vélemények elolvasását. A Los Angelesben élõ magyaroknak fontos volt, hogy a népzene, a néptánc, a verselõ elõadások mellett Várszegi Tibor mozdulatait is megtekintsék.
