Dányban van egy kicsi művelődési ház, apró kis színpaddal, amire alig valami fér fel. Ezért néha a templomban, néha az iskola tornatermében kerítenek sort egy-egy szép programra. Utóbbiban nincs színpad, nincs tisztességes hangosítás, világosítás. De van hit, őszinte lelkesedés.
A Nagykáta Színjátszó Egyesület darabjának meghívásra csak ez a hit és ez az őszinte ügy iránti elkötelezettség jogosította fel kolléganőmet, Tóth Ildikót.
Ildikó Sülysápon és Nagykátán megnézte az NSZE Leszállás Párizsban című darabját, megszerette azt és minden akadályt elhárítva tető alá hozta ezt a színházat Dányban is.
Egy nagyszerű csapattal, csodás vendégszeretettel és a tornatermet megtöltő, kíváncsi közönséggel várt minket.
Dányban régen jártak színjátszók, sokan nem is hitték, hogy egy-két érdeklődőnél többen ülnek majd be a nézőtérre. Nem lett igazuk! Egy nagyszerű, lelkes és hálás közönség előtt, a lehető legjobb helyen, a legméltóbb módon búcsúztatta el az egyik legjobb darabját az NSZE.