Minõség, igényesség, tartalom, érték, figyelem…Ezek a szavak jutnak az eszembe a tápiószelei Viczián-villában – Múzeumok Õszi Fesztiválja címmel – megrendezett program után.
Tarnavölgyi László
Bár a honlapunk által is jócskán méltatott nyári Múzeumok Éjszakája után is bõséggel lett volna okunk a Blaskovich Múzeumba ellátogatni, mi csak most, október 11-én tudtunk újra jelen lenni Tápiószelén.
Nagy János festõmûvész 1945-ben fiatal alkotóként szervezett mûvésztelepet Szelén. A festõmûvészt dr. Kálnoky-Gyöngyössy Márton, megyei múzeumigazgató, Gócsáné Móró Csilla, a Blaskovich Múzeum igazgatója és Terék Mihály , a Baráti Kör mb. elnöke köszöntötte. Az akkori élmények még 1998-ban is õriztek olyan szép emlékeket, amelyek hatására életmûvének egy jelentõs válogatásával ajándékozta meg a települést. Ez a 10 esztendõvel ezelõtti gesztus adta az apropót a Blaskovich Múzeum vezetésének, hogy –elnyerve a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának támogatását – a Blaskovich Múzeum Baráti Köre segítségével, egy igazán magas színvonalú mûsorral köszöntse az idõs mestert.Ebbõl az alkalomból Banner Zoltánt kérték fel, hogy Nagy János kedves költõjének, Ady Endrének a verseibõl szavaljon el néhányat.
Banner Zoltán azonban a versek puszta tolmácsolásával nem megelégedve, a költõ verseibõl olyan sorozatot állított össze, amely hangulatában, tartalmában – az elõadómûvész kommentárjaival kiegészítve – a festõ életútját és képeit is bemutatta.
Banner Zoltán mûvészettörténész, mûkritikus, szerkesztõ, elõadómûvész, költõ muzeológus, fõiskolai tanszékvezetõ tanár. Az erdélyi magyar értelmiség azon legendás alakjainak egyike, akik a kissebségi sorsában – sokszor a (mostoha)anyaországtól is magára hagyottan - megmaradásáért küzdõ romániai magyarságnak, az anyanyelvi mûvészet, a tudomány magas színvonalú mûvelésével, fórumainak megteremtésével, megõrzésével adtak reménységet. A Banner Zoltán nevével is évtizedekig fémjelzett kolozsvári Utunk – ma Helikon – címû folyóirat az irodalmat kedvelõk számára ma is jól cseng. (Szilágyi Domokostól Szõcs Gézáig, Páskánditól Kányádiig sorolhatnánk a lap környékén „megforduló” költõket, írókat. Az immáron Helikon névre keresztelt folyóirathoz is olyan irodalmárok adják a nevüket, mint a Kossuth díjas Szilágyi István és Lászlóffy Aladár.)
Banner Zoltánt az õrült diktátor tébolyult rendszere 1988-ban üldözte el a szülõföldrõl. Az eltelt húsz esztendõben tudományos, mûvészettörténészi, elõadói munkássága mellett így lett – sok sorstársához hasonlóan – kapocs a hazai és az erdélyi magyarság között.
Egy rövid interjúban arról is beszél, hogyan találkozott a Tápióvidékkel.
{youtube}0Phfh9NgyLQ{/youtube}
Ha Banner Zoltán nem elégedett meg azzal, hogy egy „sima”Ady-esttel lépjen a közönség elé, akkor igazán jó partnert talált az együttgondolkodásra Terék József személyében is. A honlapon rendszeresen hírt adunk a szelei származású, de Tápiószentmártonhoz és a nagykátai Zeneiskolához is alaposan kötõdõ muzsikus pályájának állomásáról.
Sokan tudnak azokról a szép sikerekrõl, amiket a valamikori „Mentés” fiatalember elért az utóbbi években, de igazán jól esik ismételni: Terék József rengeteg hazai és külföldi fellépéssel, lemezfelvételekkel gazdagított évek után – többek között Sebestyén Márta mûsorain is rendszeresen közremûködött – önálló együtteseket hozott létre. A Kõbányai Zenestúdióban végzett tanulmányok alatt a jazz-zenével is megismerkedve – a Múzeumok Éjszakáján nem véletlenül vállalta el a felkérést az együtt muzsikálásra a mûfaj külföldön is elismert három sztárja – most olyan formációkat alakít ki, amelyek több stílust is ötvöznek.
{flv}08.10.11.Tszele osszefoglalo{/flv}
A mostani alkalomra Kozma Tamás zongoristát kérte fel, hogy az általa áthangszerelt és átírt népzenét, mûdalokat az alkalomhoz igazított stílusban, Banner Zoltán estjéhez illesztve adják elõ.
Az alkalmi duó, rövidesen egy hosszabb kanadai turnén csiszolódik majd össze.
