Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 3715

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felnőtt emberekhez már nem illik, mégis oly kellemes a pillanat, amikor egyik-másik álomképünkbe beleringatjuk magunkat.

Én sokszor elcsábulok, mert lépten-nyomon olyan pillanatokat élek át itt, a Tápió-vidéken, mint amilyennel tegnap Farmoson gazdagodtam. tapiokultura.huTLképek
tapiokultura.huTKképek

Egyszer volt, régen, nagyon régen, amikor a falusi tanítók java nem csak gyermekoktató, de pedagógus, nevelő, kis településének közösség-kovásza is volt, aki örök idealistaként hitt saját embernemesítő küldetésében, a kultúra, a műveltség, a szép és jó erejében, no, ezekben az időkben élhetett Farmoson Kovács Pál tanár bácsi is, aki megálmodott magának egy zenekart.

Ezért az egyik nap reggelén megitta kávéját, besétált az iskolájába és körbejárta tanulóit, majd egyenként rámutatott néhányukra: „te hegedűs leszel, te kürtös, te zongorista, te dobos…” és a nagyokat pislogó nebulóiból létrehozta „A” Zenekart!

Az idő ebben a történetben az ő számára valószínűleg semmi jelentőséggel nem bírt. Nem sietett sehová, hiszen a célhoz, „A” zenekar létrehozásához vezető embernevelő út lehetett a legszebb küldetés az életében. Egy három és fél ezres faluban összetoborzott egy-, két-, háromtucatnyi gyerekeket, akiknek többségének ő adott életében először hangszert a kezébe, megtanította őket kottát olvasni, próbára járni, gyakorolni, muzsikálni és egy kis közösség felelős, nélkülözhetetlen, alkotó tagjának lenni.

Kovács Pál mesebeli zenekara megszületett a legendás időkben, és e remek ember életében, sok-sok szép sikerrel gazdagított útját bejárta.  

A Tanár bácsi volt „A” zenekar, így nem is oly meglepő, hogy földi útjának végén, vele együtt csendesült el a gyermekei muzsikája is.

De hát Kovács Pál idealista volt! Még életében olyan érzelmi fogékonyságot nevelt bele a gyerekeibe, amelynek segítségével azok képesek lehetnek majdan az ő felhők fölülről jövő üzenetét is megérezni.

Egy ilyen üzenet hatására, alig négy éve, „A” Zenekar  néhány tagja, vagy 25-40 év „pihenő” után, felment a Farmosi Napok színpadára, és a Tanár úr emlékére, no, meg a maguk és közönség örömére, muzsikált egy kicsit.

És az egykori tagok, akiknek egy része az ország négy messzi  sarkából érkezett haza a fatornyos kis falujába, rájöttek, hogy zenekari tagsági igazolványukba Pali bácsi még nem pecsételte bele a „Kilépett” bélyegzőt.

Ezért 2011 óta időről-időre összejönnek egy-egy ünnepi alkalom előtt, lelkesen gyakorolnak (sokan sok száz kilométert vezetnek ilyenkor), majd koncerteznek egyet a publikumuk számára.

Így tettek tegnap is, a farmosi művelődési házban, és nagyon jól szóltak!

Nemcsak kedves, de jó zenekar is a Kovács Pál Farmosi Zenekar!

Lestákné Czeróczki Judit zenepedagógus, a szép szakmai sikereket elérő pesterzsébeti Bella Musica karnagya nemcsak összefogja, zeneileg „karbantartja” a társaságot, de ügyes, a képességekhez és a közönség igényeihez is igazított repertoárt is összeállított a csapat számára. A felcsendülő melódiák népszerűek, de kivétel nélkül minőségi zenedarabok.
A karmester asszony nem csak koncertet vezényelt, de kellemesen és elegánsan konferálta is a délutáni produkciót.
Aktív kórusvezetőként nem hagyta ki, hogy a zenekar egy többszólamú, igazi zenei csemegét nyújtó, fergeteges, őszinte humorú énekkarként is megcsillantsa tehetségét!

A Zenekar két vendégprodukcióval is megajándékozta a farmosiakat.

Jáger Kinga – ének, és Honyecz Ferenc – hárfa duója olyan különleges, és egyedi zenei élmény volt, amelyet bármelyik szervező önálló produkcióként is örömmel látna a színpadán.

Az idén 30 éves Kóka Néptáncegyüttes hárompárnyi fiatalját Szívós István művészeti-vezető hozta el erre az alkalomra. Két szép, temperamentumos táncuk vastapsra ingerelte a közönséget.

Úgy szégyellem magamat, hogy most is, újra az önismétlés bűnébe esem, de hát…

Emberek!
Legyetek polgárok!
Polgárok, akik szeretik saját településüket, kisvárosukat, falujukat!
Polgárok, akiknek életéből csak csipetnyi időt rabol el az országos politika és mindennapjaikat nem a helyi „igazságtalanságok”, „tolvajlások” kutatgatásával töltik.
Polgárok, akik nem csak a „nekem ez jár”, hanem az „ezt én szeretném adni” mondatokat is megfogalmazzák néha.

A Kovács Pál Farmosi Zenekar tagjai polgárok. Tehetségükkel élnek, azt egymás között megosztják és településük egészét gazdagítják vidám létezésükkel. A szó legnemesebb értelmében, többségükben műkedvelők. S mint ilyenek, őszinte szenvedéllyel, megszállottsággal ki- és felemelik a hétköznapok szürkeségéből földijeiket.
Az a farmosi, aki péntek este nem valamelyik televíziós csatorna egy kaptafára gyártott bugyuta, tehetségkutató, árukapcsolásra használt termékmegjelenítő műsorát nézte, hanem húsvér emberek közvetítésével átélte az élő muzsika élményét, az POLGÁR!


Olyan szép és kellemes érzés ringatni magunkat abban az álomképben, amelyben hetente telnek meg a Tápió-vidéki települések művelődési házai a sajátjaik, vagy szomszédaik minőségi, örömöt okozó, művészi előadásainak alkalmával!


Tarnavölgyi László