Az utóbbi években egyre több közösség: civil szervezet, iskolai csoport, baráti kör szervez kirándulást kishazánk, a Tápió-vidék értékeinek a megismerésére. E folyamat részeként szervezett egy napos „felfedező” utat 2011. november 26-án a kistérség keleti fele természeti és kulturális örökségeinek megismerésére a KALOT Nagykátai Népfőiskolai Egyesület. A lehetőséget erre a Lakitelek Népfőiskolai Alapítvány pályázatán nyert összege biztosította.
A nagykátai katolikus templom elől mintegy 40 fő indult el reggel 8-kor, hogy Farmos, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápióbicske érintésével valamikor a koraesti órákban ide érkezzék vissza. A program megszervezését –benne a lehetőséget biztosító pályázat elkészítését- Dr. Molnár István egyesületi elnök és Németh Mária titkár végezték.
Mint a kiránduló csoport résztvevője felkért idegenvezetőként utastársaim figyelmét igyekeztem felhívni az útvonalon látható minden nevezetességre, természeti, történelmi és épített kulturális örökségünkre. Nagykátát a Perczel Mór utcán keresztül hagytuk el, s ennek kapcsán máris utalhattam arra, hogy ellenkező irányból 1849. július 18-án Perczel Mór hadseregének huszárjai érkeztek Kátára. Göbölyjárás ködbe vesző zsombékos rétjei, a távolban felsejlő nagy nádas kapcsán a védett természeti értékek fontosságára hívtam fel a figyelmet.
Farmoson az egykori Matolcsy-kúriában a Tápió Közalapítvány hozta létre a Vízparti Élet Háza természetvédelmi oktatóközpontot. Itt Vidra Tamás és Wébel Tibor fogadta csoportunkat. Ekkor köszöntötte a résztvevőket a kirándulást szervezők nevében Dr. Molnár István egyesületi elnök. Bemutatta a KALOT-mozgalom történetét, nagykátai szervezete háború előtti és a napjainkban zajló életét.
Mit is olvashattunk az oktatóközpontról az alapítvány színvonalas prospektusában?
„Az Oktatóközpont állandó kiállítása a Tápió-vidék jellegzetes élőhelyeit mutatja be a Gödöllői-dombvidéktől a farmosi mocsarakig egy óriási terepasztal mentén. Hat hatalmas akváriumban és a terráriumokban az egyes élőhelyekre jellemző halak, kétéltűek, hüllők és a hazánkba behurcolt jövevény halfajok élőben is megtekinthetőek. Egy külön teremben a szennyvízkezelés módszereivel és a helyes vízhasználattal ismerkedhetnek meg a látogatók…”
Az alapítvány sokoldalú szolgáltatásai –túravezetések, madárgyűrűzés, lovas-kocsikázás, kézműves foglalkozások, íjászat, stb.- közül mi az időnk rövidsége miatt az előadást vettük igénybe. Vidra Tamás vetítettképes tájékoztatója a Tápió-vidék kevésbé ismert rejtett természetvédelmi értékeire hívta fel a figyelmet Kókától Tápiógyörgyéig.
Tápiószele –mely település 2009. július 1-jével lett a Tápió-vidék második városa- szélén található a kistérség talán leghangulatosabb temetője. Az evangélikus sírkertben Kankrinyi Emilia –Petőfi aszódi szerelme-, valamint Danielisz János 1848-as honvédezredes sírköve előtt idéztem fel a történelmet. Autóbuszunk elsuhant a 190 éve született Rákóczy János –Kossuth titkára- kúriája, valamint a ma vendégházként működő –1917 és 1927 között épített- Víczián-kúria szépen karban tartott épülete előtt.
Az 1905-ben épült klasszicizáló kisnemesi kúria a tápiószelei Blaskovich Múzeumnak, az ország egyetlen kúriamúzeumának ad otthont immáron 1952 óta. A szépen gondozott kertben –melyet a közelmúltban újítottak fel pályázat segítségével- „meglátogattuk” a Nagykátáról elszármazott szfinkszet és a magas talapzaton álló kisfiút. Utastársaimat érhető módon érdekelte, hogy eredetileg ezek az alkotások Nagykátán hol állottak, s miként kerültek Szelére.
Benn az épületben Gócsáné Móró Csilla igazgatónő munkatársai rendkívül alapos és lelkiismeretes tárlatvezetés keretében mutatták meg a múzeum kincseit. Sokan vásároltak a múzeum és a Múzeumbarát Kör kiadványai közül.
Dél körüli időben érkeztünk meg a Tápió folyó partján levő néprajzi házhoz. „A Tápió-patak mentén áll az a nádfedeles zsellérház, amelynek fő-és melléképületében látható a „Paraszti életmód és mesterségek tárgyi emlékei Tápiószelén a 20. század első felében” című állandó kiállítás. A főépület három helyiségében a parasztszoba, konyha, kamra bútorai, használati és ünnepi eszközei láthatók. A kiállításon megismerhetjük a szelei paraszti viselet ruhadarabjait, a mindennapi élet textilneműit, valamint az alföldi paraszti gazdálkodás és háztartás alapvető szerszámait, eszközeit. A helyi kovács műhelyének teljes felszerelése mellett kötélgyártó, cipész-, bognár-, szűcs- és kalapos szerszámok tekinthetők meg…”
Mai felfedező –sokak számára emlékidéző- utunk legkeletibb pontja után nyugatnak fordultunk. Tápiószentmártonban elsőnek a Kincsem Park vendéglátását vettük igénybe. Sebestyén Benedek Attila-szobra előtt arról beszéltem, hogy 1923-ban miként találták meg a közelben a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán egyetlen tápiómenti leleteként látható szkíta aranyszarvast, az egykoron volt fejedelmi pajzsdíszt. Sétáltunk a dombon, elsősorban a gyerekek számára élményt jelentő karámok mentén. Az utóbbi években valóságos kis állatkert alakult ki a parkban a Tápió-vidéken őshonos vadon élő és háziasított élőlényeinek bemutatásával. Megtekintettük a park tulajdonosának, Kocsi János nagykátai polgármesternek történeti, néprajzi, fegyvertörténeti gyűjteményét bemutató múzeumát. A legnagyobb érdeklődést mindenki számára Kincsem „csodaló” történetéhez kapcsolódó tárgyak, dokumentumok jelentették.
Tápiószentmárton központjában felhívtam utastársaim figyelmét az egyedülálló történelmi szoborparkra, melyben Árpádtól Kossuth Lajosig a magyar história legnagyobb alakjainak állított emléket a település. Minden egyes alkotás a nyáron elhunyt Sebestyén Benedek református lelkész, autodidakta alkotóművész keze nyomát dicséri. A szépen helyreállított Kubinyi-kúria kapcsán arra utaltam, hogy a Tápió-mentén talán itt volt a 19. században a legtöbb kastély, melyből egyedül a Nemzeti Múzeum egykori igazgatójának, valamint a Szentkirályi-családnak a kúriája maradt fenn. Utaltam arra, hogy a kistérség nagyon sok épített öröksége vált a kapzsiság, a tudatlanság martalékává. Feldéztem az egreskátai Keglevich-kastély, a tápiósági Ybl-kastély, a szentmártoni Magyari-Kossa kastélyok pótolhatatlan értékeinek a megsemmisülését.
Tápióbicske határában megmutattam a középkori Szent Víd falu helyét, s jeleztem, hogy a meglehetősen elhanyagolt, egykoron volt tsz-irodának otthont adó Bicskey kisnemesi-kúria épülete még megmenthető lenne. Tápióbicske központjában, a Földváry Károly Általános Iskola tornatermében megérkezésünk idején kezdődött a IV. Grillázstorta Verseny eredményhirdetése. A program fő szervezőjét, Vér Jánost sokan ismerik. Amíg a sok-sok szépen csillogó kupa és serleg gazdára talált, mi a kiállított égetett cukorból készült remekműveket néztük meg. A Tápió-mente különösen az utóbbi években a gasztronómia terén is egyre jobban észrevéteti magát. Gondoljunk a tápiószentmártoni hurkatöltő fesztiválra, az április 4-iki tavaszi hadjáratos huszárkonyhára, Kóka, Sülysáp és más települések hasonló hagyományos rendezvényeire. Kétségtelen, hogy a térség konyhaművészeti „fővárosa” az egyéb hagyományaival is büszkélkedő Tápióbicske lett.
Tápióbicske katolikus templomát 1719-ben Althann Mihály Frigyes váci püspök kezdeményezésére kezdték el építeni. A végleges alakját 1786-ban elnyert Isten háza építészeti értékeire hívtam fel a figyelmet. Utaltam arra, hogy ez a templom már szemtanúja volt a tavaszi hadjárat legvéresebb csatája, az 1849. április 4-én zajlott ütközetnek. Nagykáta felé tartva a nevezetes ütközet –a Tápió-vidék talán legismertebb nemzeti kulturális öröksége- emlékhelyeire hívtam fel a figyelmet. Megálltunk a Tápió partján 1910-ben épült, Jankovich Gyula szobrászművész alkotta honvédemlékműnél. Amíg ezt az alkotást, valamint utóéletét Nagykáta és Tápióbicske viszálykodása kísérte, addig a 2002-ben épült emlékhíd már a két település katonai hagyományőrzőinek példás összefogásával jött létre.
Nagykátán, a termálfürdő mellett a közelmúltban nyílt meg egy tájház. A kiállítóhely néprajzi, képzőművészeti –Sződy Szilárd, Kármán László, Bodrogi Sándor- ,várostörténeti, iskolatörténeti kiállítását sokan már látták, ennek ellenére találtak új látnivalót, kaptak a tájékozató révén új ismereteket. Mai kirándulásunk rajtolási pontjára, a műemlék katolikus templom elé a koraesti órákban érkeztünk meg. Köszönjük a KALOT Nagykátai Népfőiskolai Egyesületnek, elnökének és titkárának, hogy a Tápió-vidék jelképes örökség lista –sokak számára szívesen megismételt- számbavételét számunkra lehetővé tették.
Basa László
