Egri Zsolt és Juhász László százszor többet tett a magyar borok megkedveltetéséért itt a Tápió-vidéken, mint a környékbeli borlovagok összessége! Szívós munkával szervezték meg a nagykátai borvacsorakát, évről-évre zseniális borászokat hívtak meg. Minden alkalommal elegánsan, hivalkodás nélkül, szerényen, a háttérbe húzódva látták vendégül a barátaikat. De most, most igazán feltették az „i”-re a pontot! Kaló Imre – háromévi kapacitálás után – elfogadta a meghívást. A szomolyai borász, a magyar kézműves borkészítők karizmatikus „jelkép-embere” lehengerelt bennünket!

 

A bor több mint ital. A bor az élet, a világ egészének eszenciája. Kaló fordított borász. Nem a bor készítése közben keresi a tökéleteset. Ő már megtalálta a maga élet-etalonját. Ezt fogalmazza meg a boraiban. Öntörvényűen. Öntörvényűen? Nem! Csak nem a magukat "szakmának" nevezők véleménye, még csak nem is az elismerések reménye határozza meg az útját. Belülről - talán a természetben már ezerszer felolvadt, a Nagy Egész részévé váló erdész-ember bölcsességével - , higgadtan halad kifelé. A lelkének tárgyiasulása, és nem árúja a bora.

A művelődési házat megtöltő közösség lélegzet visszafojtva hallgatta Kaló kinyilatkoztatásait borról, barátságról, hazáról, szeretetről, nemzeti büszkeségről, … Aztán kortyolt egyet…Nem! Dehogy kortyolt! Magához vett néhány cseppet ebből a folyékony igazságból és átadta, belemártotta magát a tökéletesség átélésének mámorába.

Nincs több szavam. A tapiokultura.hu szerkesztőjeként csodás, felemelő és katartikus élményekkel lettem gazdagabb az elmúlt több mint három esztendőben. Ez a Borvacsora a nagy pillanatokat  rögzítő emlékek sorába helyeztetik most el a honlap naplójában is.

…..Három óra és 13 bor megízlelése után Kaló Imrét állva tapsolta meg a meghatott a közönség.

A KÉPEINK nem  is tesznek kísérletet arra, hogy visszaadjanak valamit ennek a X. Egri-Juhász borvacsorának a nagyszerűségéből.

Igyanak valahol egyszer egy Kaló-féle 2007-es Turánt! Talán, „Ő” mesélhet valamit erről a novemberi estéről.

Mi szerencsések voltunk, hogy ott lehettünk!

Uraim!

Köszönjük!

2010. november 23. Tarnavölgyi László