Április 12-én Egri Zsolt és Juhász László „behúzta” a 17. Nagykátai Borkóstoló estjét is.
Domokos Attila (Dobogó Pincészet-Tokaj), Takács Lajos (Hollóvár Pincészet Somló) és Vida Péter (Vida Családi Pincészet-Szekszárd) fantasztikus borai mellett nagyot kortyintottunk ennek a három jóembernek az igazságaiból, szellemes történeteiből is. Vetési János képei mellé még én ideteszem a sajátjaimat és Teréki Krisztián barátom fotóit is.
(Még eszembe jutott valami, de az meg jó helyen lesz a "Bővebbenben")

Ma már tényleg nem akartam bort inni, de…
Egri Zsolti és Juhász Laci összeszokott kis töltögető csapatában két, a nagykátai terepen e téren még be nem mutatkozó friss erő is szárnyát bontogatta. Egyikőjük mindjárt nemzetközivé is tette a borkóstolónkat, hiszen a Felkelő Nap országából érkezett hozzánk. Valami legendás, mesebeli történetet meséltek nekem erről a mosolygós srácról Laciék legutóbb. Mintha „egyetemezgetés” közben Tokajba botlott volna ez a Yuji fiú, aki aztán addig szürcsölgette a magyar nektárt, hogy örökre beleszeretett a mi kis hazánkba. Így, volt? Igaz se volt? Nem tudom. Az biztos, hogy Vámos Attilának jó komája, így rossz ember (nekem) nem lehet! Az amúgy kiváló „Canonos” igazi japán! Éppen csak egy másodperce néztem feddőn a lemerült vakumra, mire ő már lépett is ismeretlen senkiségem mellé és ékes szép anyanyelvemen udvariasan kérte, hagy segítsen ki egy kis energiával. Az első kortyok legjobb borkorcsolyája ez a mosolygósan őszinte, egzotikusan szép gesztus volt!

De hát a másik „pincér”, Tarnóczi Zoltán meg most, e kései órán is képes velem elővetetni egy új palackot. Azzal a Hetedhét Vörössel kellene zárni ezt a napot, amelynek üres flaskájával éppen ma délben nyújtottam ki az ebédre való tésztámat. Akkor még, a munkás délután előtt állva, nem okozott törést a lelkemben a meddő üveg e fajta használata, de most…
Tarnóczi Zoltánnal, a kedvesen családias Orsolya Pincét feleségével együtt jegyző ostorosi borásszal – még ha ez az ismeretség kissé egyoldalú is – mi régi jó cimborák vagyunk! Elég sűrűn találkozgatunk is! Most éppen a kamrámban futottunk össze! A „vöröskének” már a napokban a végére jártunk, a kedvencemet, a Hetedhét 2013 Olaszrizling-Leánykát meg szombatra tartalékolom, de ez a Rosé 2013 sem lesz rossz pont ezen írásom és az este végére!  

Tarnavölgyi László