Nagykáta mellett, a Big Step Ranchen, elõször rendezték meg a Rodeo és Western napot. Érdeklõdõben és programban sem volt hiány.
Bálint Dániel
A 66-os kilométerkõnél (volt Birkacsárda) kellett a látogatóknak letérni a 31-es fõútról. Az egyetlen kellemetlen része itt volt napunknak. A nem terepjárásra készített autók utasai már a rendezvényre való belépés elõtt egy felhergelt bika hátán érezhették magukat. Kiszálláskor épp country zenét játszott a DJ. Az életérzés tehát adott volt. Ha valaki úgy érezte, hogy ezt az érzést szeretné kiegészítõkkel is fokozni, az megtehette az árusnál.
Az igazat megvallva nem sokat tudok a cowboy létrõl. Pont annyit, amennyi rám ragadt az amerikai filmekbõl (western, illetve a kultikus Dallas), és a minden iskolai rendezvényen elhangzó Rednex szám koreográfiáiból. Vagyis, van egy férfi, ki kockás inget, csizmát és az elmaradhatatlan kalapot viseli, közlekedési eszköze a ló és az a munkája, hogy állatokat terel, illetve billogozza õket, esténként pedig a pajtában country zenére körtáncot jár.
Mint minden sztereotípia, úgy ez is igaz. Igaz, sarkítva.
Egy amerikainak mi vagyunk azok a furcsa, bajszos emberek, kik állandóan gulyáslevest esznek, puli az egyetlen kutyafajtánk és még a kocsit is ostorral indítjuk.
A megjelentek izgulhattak a különféle lovas-ügyességi játékokon, látva azt, hogy mégsem olyan egyszerû a cowboy élete. Szlalomverseny, hordók megkerülése, borjú terelés (egyéb teendõnk miatt mi ezeket a versenyszámokat láttuk).
A nap folyamán a REBISZ kutyás szolgálata tartott bemutatót, a gyermekek legnagyobb örömére, különféle eseteket bemutatva, ahol a kutya erõsebb a fegyvernél.
{youtube}N54wq0ECBJI{/youtube}
A Katona Szabolcs fõszervezésével létrejött rendezvény fõ célja a western barátainak összejövetele, egymással való versenyzése, míg számomra, s talán rajtam kívül még páraknak, a western, a cowboy életérzés elsõ, igazi megízlelése volt. Úgy érzem, az esemény mindkét tábor igényeit teljes mértékben kielégítette, s remélhetjük, hogy az elsõt még sok másik is követni fogja.
