Én nagyon szerettem volna megtanulni egy hangszer megszólaltatásának a fortélyát. „Csak” a tehetség és a szorgalom hiányzott belõlem.
De mostanában annyi alkalmat ad a nagykátai Zeneiskola a kiváló programjainak kikürtölésére, hogy lassan muzsikusnak képzelem magamat.
Persze, a február 16-ai bál élményét nem is kürtbe, de legalább is egy magasztos harsonahangba illenék belefújni.
Kérjük tekintsék meg a rendezvényrõl készített videóinkat és galériánkat is.
Az egreskátai Szent Imre Rendezvényház szépen dekorált termét megtöltõ közönséget, már az elõétel elõtt megkínálták a fúvósok, egy kis hangulatfokozó koncerttel.
{flv}zenesuli 1. balVTS_01_1{/flv}
Látványosan kezdett a csapat és ez most nem a saját fordulataiba belegabalyodó jegyzetelõ szóképtelensége! A hangszeresek ugyanis dobpergés közepette, az asztalok között vonultak a pódiumra, ahol folyamatosan, egymás után szólaltatták meg hangszereiket. Szabó Ferenc igazgató úr az „erõs kezdés után gyorsan fokozzuk az iramot” ars poetica híve. Ennek jegyében - vastapsos szólókkal - õ maga adta meg az est hátra lévõ részére követendõ tempót. Néha persze, hátra nézett a trombitásaira: „Na, így kell ezt fújni!”
Ha már a látványnál tartunk, akkor had említsük meg azt is, hogy a zenekar az Ünnepi Hangok Alapítvány segítségével jutott új ingekhez illetve blúzokhoz. Igazgató úr téglavörösben határozta meg a ruházat színét. Ez a megállapítása hosszas, elmélyült vitára adott okot az asztaltársaságok hölgytagjai számára. Én a rózsaszínt is el tudtam volna képzelni, de csak „párducban”. Mivel nem kívánságmûsorról volt szó, ezért most nem jutottam hozzá a kedves kis figura hangjegyeken való ugráltatásának élményéhez. Panaszra azonban nekem sem lehet okom, hiszen kiválóan szemezgetett az együttes a terebélyes repertoárból.
A vacsorát a közönség kényelmesen elfogyasztotta. Ez a zenekar tagjairól nem mondható el. Pechjük van, mert igazgató úr gyors evõ, így a pódiumon állva, kezében a trombitával hívta újra össze a csapatot. Többeknek plátói vágyakozás tárgya maradt a desszert. Ilyen a muzsikus élet!
Mintegy húsz tag ült vissza a helyére a folytatásban. A nem is olyan régen alakult Big Band még egy csavar, egy ráadás a Fúvószenekar háza tájáról. A 20-as - 50-es évek kedvelt jazz-zenét, swinget játszó formációja volt a big band. A zeneiskolai vállalkozás különlegessége, hogy egy-egy hangszer önállóan vesz részt a produkcióban.
A sok-sok szólóval megtûzdelt darabok alatt nincs lehetõség az apró „kihagyásokra” sem. Ahogy igazgató úr mondta:” Nincs, aki befújja helyettünk a szólamot.” Igényes, és szakmailag is bátor dolog ez a Big Band. Nem, hogy a Tápió-vidéken, de az országban is kevesek próbálkoznak hasonlóval. (Sok sikert kívánok!)
Valami még is hiányzott! Ezért kérték fel Czabán Angelika tanárnõt, hogy egy dal erejéig (kettõ lett belõle!) csatlakozzon a zenekarhoz. Egy fiatal, tehetséges hölgy, egy érzelmekkel telített bosanovával úgy varázsolta most Egreskátára a Karib-tenger partját, hogy a parkolóban fagyoskodó gépkocsik tulajdonosai koktélok után kiabáltak.
Nem csak a hangokban lehetett gyönyörködni! A jászberényi Lehel-Melody Tánc- és Sport Egyesületének két, fiatal táncospárja, rendkívül elegánsan, szépen mozogva lépett fel.
{flv}zenesulibal2.VTS_01_1{/flv}
A kicsit a részletekre odafigyelõ szemlélõ számára is igazi élmény, amikor láthatóvá-hallhatóvá válik az a finom érzékenység, ami elengedhetetlen az élõ zenére táncoló és az õket is kísérõ zenekar részérõl. A fiatalok táncot követõ udvarias, talpraesett bemutatkozása kellemes ráadás volt a jelenlévõk számára.
A Zeneiskola tagjainak az sem okozhat gondot, hogy kiállítsanak egy remek tánczenekart is a soraikból és a szokásos tombolázás után, kezdõdhetett a tánc.
Egy kicsit komolyabban.
A Liszt Ferenc Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény tanáraiból, volt és jelenlegi diákjaiból álló közösség egy olyan magas színvonalú, igényes, bõséges, színes mûsort adott elõ bál címén, amely részleteiben is, bárhol, bármilyen közönség elõtt megállná a helyét.
Az igencsak kurtára sikeredett népmûvelõi „pályafutásom” alatt összeszedett keserûség sem akadályoz meg abban, hogy lássam:
Minden, a kulturális mindennapjainkat, a közmûvelõdést nehéz helyzetbe hozó-hagyó „rendszerváloztatgatásunk” ellenére, Nagykátán manapság több olyan csoport, közösség tevékenykedik, amelyek munkálkodása jócskán meghaladja, túlnövi egy kisváros kereteit. Ezek egyike - egyik legfontosabbika – a Zeneiskola.
Folyamatosan új ötletekkel elõ álló, zenekaraiban, produkcióiban terebélyesedõ intézmény, amelynek pedagógusai nem elégszenek meg a „normák” minimumával.
Lendületben vannak.
Nem tudom, hogy amikor a közelmúltban az „állam bácsi” megvizsgálta a Zeneiskolát – megnézte a szakképesítéseket, megszámolta billentyûket – akkor figyelte-e a fúvószenekarra, a big-bandre, vonóskamarára, az újabb vonós együttesre, az udvari koncertekre, a nyitott hagverseny-vizsgákra, a Harmonia Caelestis-re képes énektanárokra, a kórusra, versenyekre is felkészített zongoristákra…
Nem tudom, hogy van-e, aki „föntrõl”, „szakmai körökbõl” figyel a sikerekre. Van egy rossz érzésem.
Én csak egy báli-szülõi asztaltársaságnak a nevében mondhatom: köszönjük!(Maradjatok lendületben!)
Aki szeretné jobb minõségben is élvezni a produkciókat, az Lakatos Ágnes tanárnõnél - 800 Ft-os jelképes áron - megvásárolhatja az Ünnepi Hagok c. DVD-t.
Az Zeneiskola mûködését segítõ Ünnepi Hangok Alapítvány köszönettel fogadja az adományokat.
