A magyar kultúra igen jelentős része a múlt hagyományaira épül. Különösen gazdag az adventi időszakhoz és a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó újra életre keltett, és talán még több az eddig feltáratlan, ismeretlen hagyomány. A vallásgyakorlathoz tartozó étkezési szokások, bizonyos napokhoz köthető rítusok csaknem feledésbe merültek már. Igaz, az ünnep közeledtét jelző adventi koszorú négy gyertyája szinte minden otthonban meggyulladt hétről hétre. Szeretném hinni, hogy nemcsak hangulatos lakásdíszként funkcionált ez a koszorú, hanem hagyományos tartalma is ismert, és a készület időszakában néhány percre elcsendesedve körülülte a család, számot vetve ki-ki önmagával.

Az elmúlt évben is beszámoltam a karácsonyi örömhírt népies eszközökkel hirdető, immár nagy múltú tápiószelei pásztorjátékról, melynek évek óta a római katolikus templom ad otthont. Idén is december 24-én délután gyermekek és felnőttek, fiatalok és idősek gyűltek össze megtöltve a padsorokat.

„Betlehem, Betlehem, a te határidba

érkezett Mária, rongyos istállóba.

Ott ülvén, mindegyre, elhagyott gerlice,

elkészíté magát a boldog szülésre.

Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett:

Betlehem várában kis Jézus született.”

Ezzel a kedves karácsonyi énekkel vette kezdetét a kis Jézus születését bemutató játék. Az evangéliumból jól ismert szereplőket óvodások, iskolás gyermekek és egy meglett korú nagypapa szólaltatták meg. A pásztorok a jászolban fekvő betlehemi gyermek előtt az egyszerű emberek feltétlen hitével borultak le.

„Ó, te drága Kisgyerek,

nem szeretni hogy lehet?

Hit, remény és szeretet

volt, mi ide vezetett.”

A napkeleti bölcsek hódolata a kiművelt, tudós elmék Isten megtestesülésének misztériuma előtti főhajtását állították elénk.

Szeretném Borsos Judit könyvtáros érdemeit hangsúlyozni a pásztorjáték betanításában, aki már több éve társam ebben a páratlanul szép és sok felnőtt és gyermek számára kedves hagyományőrző feladatban. Mindketten úgy érezzük, hogy a karácsony méltó megünneplésének bevezetését, a Szenteste elhagyhatatlan előzményét jelenti ez az alkalom sok résztvevő számára. Talán a néhány kép érzékelteti az angyalok, pásztorok és királyok Istengyermeket magasztaló énekének örömét, a pásztorjáték magával ragadó hangulatát.

Szatmári Imréné