A nagykátai Mátray Gábor Általános Iskola pedagógusát sokan, mint kiváló hagyományõrzõt, helytörténészt ismerik.
És itt egy másik oldal! Olvassák!
A IV.Farmosi Napok keretében szeptember 29-én, szombaton 19 órai kezdettel Földes László Hobo József Attila verseibõl összeállított mûsora sorrendben 195. elõadására került sor. A farmosi mûvelõdési házban nem éppen szokványos bejelentés elõzte meg a nézõtérre való bebocsátást. Nincs pisszenés, fényképezés, gyerekrészvétel, egyszóval a mûvész urat senki és semmi nem zavarhatja elõadói ihletében.
Sokan csodálkoznak, én viszont „készültem” Hoboból, nem lepõdtem meg ezen az elõjátékon. Volt idõm átgondolni várakozás közben az internetes háttéranyagot. Ebbõl tudom, hogy Jordán Tamás ismertette meg Földes László alias Hobot József Attilával. Azt a tanácsot adta a mûvésznek, hogy semmi idegesség, a versek vezetik az embert, mintegy elmondatják magukat. A rock legendás hazai õs lázadója megfogadta ezt a tanácsot, s mi tanúi lehetünk majd ennek a minden valószínûleg eggyé olvadásnak.
Francois Villon, József Attila, Faludy György, Jim Morrison, Vlagyimir Viszockij valahol lelki rokonságban van az elõadóval, s õ amikor a fenti klasszikusakat elõvezeti, mindig egyúttal magát is adja. Kis túlzással Hobo a fenti „lázadók” szellemi „utánfutára”, õ mintegy utódként szintézist teremt köztük. Kulturális missziónak is tekinthetõ, ahogy a világirodalom örök lázadóit, fenegyerekeit kézenfogva elhozza közénk.
Hobo elõadásaival 24 éve járja szó szerint a világot. Elsõ szólóalbuma „Üvöltés” címmel 1987-ben jelent meg, összesen 17 ilyen alkotás gyarapíthatja ma a gyûjtõk készletét. Hobo Blues Band album 20 db készült. Született különben 1945-ben, vegyipari szakközépiskolába járt, majd 1966-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakra kezdett járni. Elmondása szerint két évvel késõbb az egyetemrõl kizárták a sokatmondó címû „Lakájdal” c. szerzeménye miatt. Figyelem: máris megvan az elsõ sorsközösség Attilával ! Az 1956-ban belügyminiszter-helyettes papa nimbusza sem tudott segíteni: Hobo kisebb-nagyobb megszakításokkal szabadúszó lett.
Mûsoraival lepusztult mûvelõdési házakban, könyvtárakban, kocsmákban, börtönökben lépett fel. Kapott meghívást egyetemekre, középiskolákba, valamint mostanában sokat jár a határ túlsó oldalán levõ magyar közösségekhez.„Magamról beszélek a versek által. Néha jobban ki tudom fejezni magam az õ gondolataikkal, mint a sajátjaimmal. Nem vagyok színész. Nem játszom a színpadon, magamból tépem ki a sorokat, amiket õk írtak. Egyszer azt mondta valaki, csoda, hogy még élek, hogy nem lettem beteg ennyi szenvedéllyel, szenvedéssel, gyötrõdéssel a lelkemben. Nem iszom, nem kábítószerezek, nem is dohányzom. Szerek nélkül is pörgök folyamatosan. Érzékeny vagyok. Sebezhetõ. Védtelen. Bízom az emberekben, jóhiszemû vagyok a védtelenségig. Sokszor visszaéltek már ezzel….”
Eddig értem sajátos leckefelmondásommal, amikor a helyi „zöldek” lelkes aktivistája beengedi a közönséget. Megismétli a dörgedelmeket. Nem csoda, hogy amikor Hobo jellegzetes borzas fejével megjelenik a sajátos dekorációjú színpadon, nincs taps, lélegzetvisszafojtva ül a kellõen dresszírozott közönség.Non-stop gördülnek minden bevezetõ nélkül a versek, József Attila ismert és kevésbé ismert verseivel szünet nélkül bombázza a közönséget szó mágiájával, érdekes-rekedt hangján.
Felül az asztalra, kezébe veszi az ólomkatonákat, s ekkor érezzük meg azt a felülrõl való ránézést, mellyel a XXI. század távlatából tekint Attila korára, a két háború közti Magyarországra. Suttogva, majd pillanatokon belül –ahogy a vers mondanivalója és hangulata megkívánja- már valósággal ordítva ömlenek a József Attila idézetek. Dinamikus mozgásával valósággal kering az asztal körül, melynek közepén ott van egy megkötözött mû- szikla. Törjük a fejünket, mi lehet majd a szerepe az elõadásban.
A versek között nincsenek szünetek, a kiválasztott részletek segítségével feltárulnak egy hiperérzékeny költõi lélek mélységes bugyrai. A beleélés oly szuggesztív erejû, hogy már-már azt hisszük, hogy maga a tragikus sorsú költõ áll elõttünk. Sok József Attila verset és elõadót hallottam és láttam, de talán most éreztem elõször azt, hogy mégiscsak lehetséges a lélekvándorlás. A fantasztikus erejû verszuhatagot hallgatva közben tippelünk –ki-ki elõképzettsége, olvasottsága alapján- a címekre. Az azonosítás esélye változó, néhány szállóigévé vált verssor megkönnyíti idõnként a dolgunkat. Hobo egy korábbi nyilatkozatában 40 kiválasztott költeményrõl beszélt. Azonosítani tudjuk legtöbben az Ím, hát megleltem hazámat, Tiszta szívvel, Mama, A hetedik, Kései sirató, Eszmélet, Levegõt! címû verseket.
Drámai hatású a A hetedik c. költemény elõadása, melynek strófáját „A hetedik te magad légy!” egy idõ után már a közönség az elõadóval együtt mormolja. Hárs Viktor és Mártha István háttér zenéje diszkrét felvezetõje, aláfestõje a szövegnek. Idõnként egy-egy versszakasz erejéig dalba kezd, itt kétségtelenül a legprofibb az elõadás. Elhangzik a „Nagyon fáj!” , s ekkor értelmet kap a különleges szikla. Hobo belekapaszkodik a kötélbe, birkózik a kõvel, vonaglik az asztalon. Döbbenetes élmény, megperzsel minket Attila-Hobo összeolvadása.
A mûsor után az õszintének ható kitapsolások után spontánul ható – az internetrõl tudom, hogy tudatosan készül erre- felépített mûvészi krédót ad elõ. Önvallomása szerint befelé figyelve birkózik a költõ halhatatlan szellemével. Minden egyes elõadás egyedi, s oly fokú azonosulást követel, hogy a külvilág ingerei kizökkenthetik ebbõl az eksztázisból. Az elõadás végén így megbocsátjuk a bevezetõ fegyelmezést, õszintén mondom, hogy nem hat közhelynek részemrõl a katarzis megvallása. Köszönjük, hogy 2007. szeptember 29-én József Attila reinkarnálódva megjelent Farmoson. Kívánjuk Földes László Hobonak, hogy ezt a démonikus erejû költõ-elõcsalogatást minél többször és minél több helyen varázsolja még az emberek elé.
Basa László
