A Szerző KÉPEI
Az 1950-ben, a Tápió mentén elsőként alakult középiskola, a nagykátai Damjanich János Gimnázium növendékei között egyaránt találunk országgyűlési képviselőt, nemzetközi hírű tudóst és orvost, sok-sok pedagógust, világ-és országos bajnok sportolót, polgármestert, a térség életében meghatározó szerepet játszó értelmiségit, intézményvezetőt, hivatását tisztességgel ellátó becsületes embereket. Talán nem hat nagyképűségnek azon állítás, hogy a „gimis” évek kisugárzó hatása tetten érhető a Tápió mente fejlődésében.
A Nagykátai járás területén 1950-ig nem volt gimnázium. A két háború között az elemi iskola és az érettségit nyújtó középiskola, a gimnázium között levő „átmeneti” –bizonyos feltételekkel ugyancsak érettségit nyújtó- iskolatípus volt a Nagykátán működő polgári iskola. (A régióban ezen kívül Tápiószelén volt még polgári iskola 1924-1930, 1942-1948 között.) Ez az iskolatípus 1920-1948 között nyújtott helyi szinten legmagasabbnak minősülő képzést. Aki már eleve felsőbb fokú tanulmányokat állított célként maga elé, az többnyire a környékbeli: jászberényi, szolnoki, ceglédi, monori, budapesti gimnáziumokat célozta meg. 1948. június 15-én Nagykátán is befejeződött a régi rendszerű oktatási forma: megszűnt az elemi- és a polgári iskolák országos hálózata, helyébe az egységes 8 osztályos általános iskolai képzés lépett. Ez az intézkedés magával hozta a középiskolai reform döntéseit.
Az Országos Köznevelési Tanács (OKT) 1947-ben dolgozta ki javaslatait a középiskolai reform megvalósítása érdekében. 1948 az iskolák államosítása jegyében zajlott, melynek hatásai –gondoljunk a politikai erőviszonyokat megváltoztató eseményekre- messze túlmutattak egy egyszerű oktatáspolitikai határozaton. Ezekben az években -1947-1950 között- Ortutay Gyula (1910-1978) volt a folyamatot végrehajtó vallás-és közoktatásügyi miniszter.
Az OKT eredeti tervében 2-3 tagozatú gimnáziumok , ipari-, mezőgazdasági-kereskedelmi szakiskolák szerepeltek. 1949-re az egységesítési törekvések eredményeként már a középiskolákat egységes gimnáziumi szervezetbe foglalták. Megalakultak a gimnáziumok reál- és humán tagozatai, az ipari, mezőgazdasági, közgazdasági, illetve pedagógiai szakgimnáziumok. 1949-ben a fenti keretbe foglalt gimnáziumi tanulók összlétszáma 82 ezer főt tett ki.
Az Ortutay nevével fémjelzett oktatási reform mindössze egy évig volt érvényben. Az MDP 1950. március 29-én született oktatásügyi párthatározata elégedetlenségét fejezte ki a közoktatás helyzetét illetően. Többek között megállapította, hogy az általános iskolát a beiratkozottaknak csak 33%-a végezte el 8 év alatt. Kevésnek, egyenetlen lefedésűnek tartották a középfokú iskolák számát. Az egyenlőtlen földrajzi eloszlás felszámolása vezetett el végső soron a nagykátai gimnázium létrehozásához.
Ortutay Gyulát 1950 februárjában felváltó Darvas József (1912-1973) miniszter 1950. szeptemberi tanévnyitó beszédében már a következőket mondta: „az ipari gimnáziumok ipari technikumokká, a mezőgazdasági gimnázium mezőgazdasági technikummá, a közgazdasági gimnázium szakközépiskolává, a pedagógiai gimnáziumok tanító-, illetve óvónőképző szakközépiskolákká fejlesztése nagyban hozzájárul majd ötéves tervünk szakemberszükségletének kielégítéséhez.” (Köznevelés, 1950. szeptember 17.)
Nagykátát mint járási székhelyt az új iskola otthonául a Pest megyei Tanács művelődési osztálya jelölte ki, ő hirdette meg a tanácsokhoz kiküldött körlevelében az 1950. szeptemberében induló első tanévre szóló jelentkezéseket. Ennek alapján a Nagykátai járás területéről 38 lány és 44 fiú iratkozott be az első osztályokba.
Valamit a gimnázium első épületéről: A nagykátai vásártéren 1911-12-ben épült fel az eredetileg polgári iskolának szánt, a település első emeletes oktatási intézménye. Építője Vida Artúr országos hírű építész volt, kinek alkotásai –középületek, szállodák, városházák, iskolák- Karcagtól Szombathelyig találhatók az országban. Különböző okok miatt az Aczél Mihály helyi képviselő nagyfokú aktivitása nyomán felépült iskolában 1912-ben az elemi iskolai képzés indult meg. A nyolc év múlva kezdődő polgári iskola működése a mai MOL benzinkút helyén volt un. „tornyos” iskolában kezdődött el.
1912-1939 között zajlott megszakítás nélkül a vásártéren a tanítás. Az 1939-es szeptemberi tanévkezdés után lengyel menekült katonák szalmazsákjai kerültek a tantermekbe, majd az 1940-es évek elejétől munkaszolgálatos bevonulási központ kapott helyet az épületben. 1944 őszén német katonai kórházat rendeztek be itt. A hat éves oktatási szünet borzasztó mértékben tette tönkre az épületet, amit 1944-45-ben „mozdítsuk, ami mozdítható mozgalom” keretében a helyi lakosok tovább fokoztak. A szovjet városparancsnokság segítségével kezdődött a részleges helyreállítás, renoválás. 1948-ig itt működött a polgári iskola utolsó évfolyama, majd 1948 őszétől a 8 osztályos általános iskola felső tagozata.
A nagykátai gimnázium –1956-ig érvényben levő elnevezés szerint: Állami Általános Gimnázium- két első osztálya 1950. szeptember 4-től kezdte meg tanulmányait az egyemeletes épületben. (Az emeleten voltak a gimnáziumi osztályok és a tantestületi szoba.) Az első tanévben az általános iskolával közös igazgatással, Szűcs Ilona igazgatónő vezetésével működött a járás első középiskolája. Az igazgatóhelyettes Rada Aladár volt. A diákok nagy része a járás különböző településeiről vonattal, autóbusszal érkezett, s viszonylag szerencsésnek mondhatták magukat a helyben lakók.
Az első évben a gimnáziumnak három tanára volt. Bozó Zsuzsanna (más források szerint Teréz) -a lányok osztályfőnöke- kémia-biológia szakos, Hódi Erzsébet magyar-történelem, Rada Aladár matematika-fizika szakos főállású tanár alkotta a szűk tantestületet. A többi tantárgyat az általános iskola tanárai tanították. A tantestület összetételének alakulását 1956-ig tudtam követni Vancsik Gyula tanulmánya alapján.
Lapozzunk bele az első osztályzó naplókba: ki volt a középiskola elsőnek beírt tanulója? A lányok osztályában a névsort Bajnóczi Erzsébet Borbála vezette, aki Budapesten született 1936. július 8-án. A napló szerint lakása Tápiógyörgyén, a Táncsics Mihály u. 4 szám alatt volt. Orosz nyelvből és matematikából jó, a többi tantárgyból jeles előmenetelt tanúsított az első tanév során. Egyetlen órát sem hiányzott, s mint ösztöndíjas havi 5 Ft. tandíj kedvezményben részesült. Az osztályból elsőként maradt ki Keresztesi Erzsébet Tóalmásról és Hazafi Margit Tápiószentmártonból. Mindketten még a téli szünet előtt váltak meg az iskolából szülői kérésre. A tanév végén a lányok osztályában 10-en lettek kitűnők, 12-en jelesek, 7-en jók, 7-en közepesek, 1 fő elégséges. A lányoknál az első bizonyítványosztás után a következők örülhettek a kitűnő minősítésnek: Bezzeg Anna Ilona (Nagykáta), Chikán Gabriella (Tápióbicske), Hettmann Mária (Tápiószentmárton), Csicsó Margit (Tápióbicske), Horváth Judit (Nagykáta), Knáver Margit (Nagykáta), Kovács Mária (Kóka), Terék Erzsébet (Tápiószele), Vecsei Mária (Tápiószele), Vida Rozália (Tápiószele), Vida Rozália (Tápiószele).
A fiúk osztályfőnöke Rada Aladár volt, neki egy 42 fős osztályt kellett vezetnie. A névsorban első tanuló Antal József, aki 1936. május 17-én született, Tápiószentmártonban lakott. Közepes tanuló volt, s 67 órás mulasztást jegyeztek be nála. Az első félévben mindössze egy tanuló maradt ki: a tápiósági Árokszállási Gábor átiratkozott a ceglédi gimnáziumba. A fiúknál ketten voltak az év végén kitűnők, 8-an jelesek, 13-an jók, 13-an közepesek, 2 fő elégséges, két fő bukott, s végül egy tanuló nem volt osztályozható. Kitűnő volt az első tanévben Deák Gyula Ottó (Nagykáta), Óvári Árpád (Tápiógyörgye).
Az akkori állapotokra jellemző, hogy a gimnázium irodájának, az okmányok, iratok tárolására a Zárda –akkor Úttörők útja- utcai épületben adtak helyiséget. Bozó és Hódi tanárnők Pestről jártak le naponta tanítani, majd egy idő után helyben kerestek albérletet. A közkedvelt Ali bácsi naponta kerékpárral járt át Szentmártonkátáról.
A tantermi berendezést a nem sokkal korábban megszüntetett gödöllői premontrei gimnáziumból –ekkor már Ady Endre Gimnázium- szállították a kátai középiskolába. A bútorokat, könyveket, kísérleti eszközöket a nagykátai és a ráckevei gimnázium kapta, ami tehervagonokban ömlesztve érkezett.
A heti óraszámot „Az egységes középiskola általános gimnáziumának óraterve” határozta meg. Ennek alapján magyar nyelv és irodalom 5, történelem 3 , földrajz 3 , orosz nyelv 5, vegytan 5, matematika 6, ének-zene 1 , rajz 1,testnevelés 2 órával szerepelt az órarendben. A menza az iskolával szemben levő, un. Rugly-féle egykori kisvendéglőben volt.
A második tanévben elvált egymástól a két iskolatípus. Az általános iskola felső tagozata Nagykátán 1959-ig kizárólag a Zárda utcai 1928-ban épült iskola épületében működött. A megyei oktatásvezetés Rada Aladárt bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. Helyettese az első fiúosztály osztályfőnöke, Juhász Lajos magyar-latin szakos tanár lett. Ebben a tanévben kezdete el a munkát Lőrincz András földrajz szakos, Davidovics Jenőné Egri Magda orosz szakos tanár.
A harmadik tanévben elkerült a tantestületből Egri Magda, az első igazgató Szűcs Ilona. Új tanerőként kapcsolódott be Kiss Károly matematika, Aradi Klára orosz, Hollósi János fizika-matematika szakos tanár. Az 1953-54-es tanévtől nyolcra emelkedett az osztályok száma. Lőrincz András, Jász Ödön, Nemes Rudolf, dr. Gellért Iván személyével tovább bővült a tantestület. Ebben a tanévben kezdődött a levelező tagozat működése.
A nyolc osztály elhelyezésére a vásártéri iskola tantermeinek közfalait áthelyezték, így hatra emelkedett az osztályok befogadására alkalmas helyiségek száma. Két osztály a Petőfi Sándor utcai egykori óvoda épületében tanult. Egy évig Hollósy János lett az igazgató, akit nem sokkal kinevezése után Tápiószelére helyeztek át. Helyébe a szentmártonkátai Kátai István került. 1954-ben került a tantestülethez Mohácsi Béla, Simkó Miklós, Molnár Dezsőné Kerner Ágnes, Sződy György, Tóth Géza, Morandi Ilona. Az általános iskolából testnevelő tanárként „besegített” ezekben az években Puskás Piroska és Puskás Ottó.
Minden középiskola életében fontos dátum az első érettségi. Ekkor vizsgázik először komolyan az intézmény: miként tudta teljesíteni legfontosabb funkcióját, a diákok eredményes érettségijének előkészítését. A lányosztályban 1954. június 17-én 27-en, a fiúknál június 22-én 26-an érettségiztek. A lányoknál Zilahi Lajos volt a érettségiztető elnök, míg a fiúknál a megye megbízásából Peterdi Gizella. Hollósy János igazgató volt az első direktor, aki megszervezett Nagykátán egy érettségit. (János bácsi pár éve hunyt el Tápiószelén, akivel mint helytörténésszel évekig kapcsolatban álltam.)
Az első érettségin hat kötelező tantárgy volt. Írásban és szóban vizsgáztak magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából. Orosz nyelvből csak írásbeli volt, míg a történelem, fizika és természetrajz szóban zajlott. Kitűnő érettségivel büszkélkedhetett –elöl a lányok, majd a fiúk száma- 3-1 fő, jeles lett 1-1 fő, jó minősítést kapott 10-3 fő, közepes lett 6-6 fő, megfelelt 3-11 fő, nem felelt meg 4-4 fő. Kitűnően érettségizett Horváth Judit Éva (Nagykáta), Knáver Margit Éva (Nagykáta), Vida Rozália (Tápiószentmárton), Szatmári János (Tápiógyörgye).
Kezdettől fogva érzékelhető volt, hogy a vásártéri épület hosszabb távon alkalmatlan a minőségi középfokú oktatás és nevelés céljára. Az új gimnázium építésének ügyét támogatta többek között Wirt Ádám országgyűlési képviselő, Koren István minisztériumi osztályvezető. Legfelsőbb szinten az 50-es évek elején 5 új vidéki középiskola építését határozták el, melyből egyik volt a nagykátai.
1955-ben született döntés, hogy a temetővel szembeni meglehetősen elhanyagolt területet kell igénybe venni az új iskola építésére. A kor sajátossága volt a titkolózás. Így a kátai lakosság sokáig nem tudta, hogy mi épül a Dózsa György út és a Petőfi Sándor utca sarkán. Van aki laktanyáról hallott, míg mások valamilyen gyárról tudtak. 1955-ben a nagy dunai árvíz miatt –máshol kellett az építőanyag- sokáig szünetelt az építkezés.
Az 1955-56-os tanévben Kiss Károly lett az igazgató, míg a testnevelést tanító Vancsik Gyula a helyettese. Új tanárként kapcsolódott be Pető Sándor, Pető Sándorné Szekeres Mária,, Cul József, Kovács Elvira, Pankovits Jenő, Mohácsi János tanárok.
1956. április 29-én került sor a gimnázium névadó ünnepségére. Ekkor kapta az iskola jelenleg is használt zászlaját, melyen a névadó Damjanich János legendás mondata olvasható: „Remélem, nem hoztok szégyent a nevemre…” Az új elnevezés: Damjanich János Állami Általános Gimnázium lett. Bevezették a Damjanich-jelvényes egyensapkát, amit akkor szívesen viseltek a diákok. Büszkék voltak arra, hogy a hős tábornok nevét viselő iskolába járnak, rangot adott viselőjének ez a fejfedő.
1956 őszétől alakították ki a koedukált osztályokat. Az 1956-os forradalom idején október végétől 1957 februárjáig szünetelt a tanítás. 1957. február 4-én egy gyászszalagos tüntetésre került sor a diákok részéről. Így írt erről Vancsik Gyula sokat idézett művében: „..a karhatalom körülfogta az épületet, behatolt az osztályokba és ütlegeléssel, veréssel akadályozták meg a tüntetés kiterjedését…” A spontán demonstrációnak mind a diákokra, mind pedig az iskolavezetésre, tantestületre nézve következményei voltak. Az iskolavezetés humánusan kezelte az „ügyet”, nem így a felettes hatóság. A Pest megyei Tanács valósággal megszállta az iskolát: permanens vizsgálatok, szakfelügyelői látogatások sorozatával igyekeztek megfélemlíteni a tanárokat. Rendkívül feszült légkörben folyt a tanítás. 1958. május 2-án a látogatásokat összegző konferencián igencsak elmarasztalták a gimnáziumot. „A tanulmányi felügyelő hiányolja a vezetés nem megfelelő kapcsolatát a Párttal, hiányolja, illetőleg kevesli az egy párttag tanárt…” (Idézet a jegyzőkönyvből.)
1958-ban költözött az új, jelenleg is használt épületébe, a 8 osztállyal rendelkező gimnázium. Az átadási ünnepségre 1958. szeptember 15-én került sor, ahol a minisztérium nevében Dr. Benczédy József végezte az avatást. Ebben a tanévben Szabó Lajos, Heves Margit, Kovács Eszter, Kátai Szilveszter, Nagy János voltak az új tanárok. Az iskola újabb 10 tanteremmel történő bővítésére 1986-ban került sor. Az 52 milliós beruházás során a tantermek mellett felépült egy 600 adagos konyha, 160 férőhelyes ebédlő.
A teljesség igényének eleget téve meg kell említeni, hogy a Tápió mente második gimnáziuma 1964-ben nyílt meg Tápiószelén. Az általános iskolával közös igazgatású tagozat 12 évig működött, majd 1972-ben megszűnt.
A gimnázium növendékeinek nagy része vidékről jelentkezett. Fontos volt, hogy számukra valamilyen módon közösségi szállás létesüljön. 1959-ben a vasút mellett épült fabarakkokban hoztak létre egy szükségdiákotthont. Ennek a nem éppen komfortos létesítménynek a kiváltására 1963 októberében nyílt meg az iskolával egybeépített 100 fős kollégium, melynek első igazgatója Kátai Szilveszter tanár lett. Nyugállományba vonulása után Pintácsi Pál mérnök-tanár vezette a „koleszt”, mely pár éve kihasználatlansága miatt zárt be.
A mezőgazdasági jellegű szakközépiskolai képzés 1959-ben indult. (Az iskola elnevezése ekkor: Damjanich János Állami Általános Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola.) Az első szakközépiskolai érettségi vizsgára 1963. június 20-án került sor. Dudás József elnökletével, Pátkay Imre igazgató előkészítésében vizsgázott az állattenyésztési tagozat. Mészáros Mihály osztályfőnök osztályát többek között Sződy György, Cul József, Pető Sándorné, Mohácsi Béla, Pető Sándor, Édes István, Dancsházy László tanárok vizsgáztatták. Öt tantárgyból volt kötelező az érettségi vizsga: magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, állattenyésztésből, szakmai gyakorlatból. A 30 jelöltből ketten lettek kitűnők, 4-en jelesek, 11-en jók, 10-en közepesek, 3-an elégségesek. Kitűnőre érettségizett Fehér Sándor (Nagykáta), Kiss Ilona (Tápiógyörgye). A vizsga eredményeként az érettségi bizonyítvány mellé szarvasmarha-tenyésztésből, illetve sertéstenyésztésből kaptak „ráadásként” szakmunkás bizonyítványt.
Az első szakközépiskolai osztályban tanult többek között Turóczi Miklós tanár, Bánáti András volt országgyűlési képviselő, Kiss Ilona középiskolai tanár, dr. Fehér Sándor orvos, dr. Gulyás Gábor jogász. A felsorolás utalás arra, hogy az akkor némileg szkeptikusan kezelt új képzési formából is volt „kitörési” lehetőség.
Az 1970-es években a mind népszerűbb szakközépiskolai képzés nem valósulhatott volna meg a környékbeli tsz-ek, termelő üzemek támogatása nélkül. A kertészképzés tárgyi feltétele: az üvegház, az üvegházi tantermek, a gyakorlókert, a kertet kiszolgáló épületek létrehozása mintegy 100 millió forintba került, amit részben a partner vállalatok adományoztak. A gyakorlati oktatásnak helyet biztosító munkahelyek, üzemi gyakorlatok, szerszámok, nyersanyagok, gépek biztosításában ugyancsak meghatározó volt a külső támogatói segítség. (Nagykátai telefongyár, a tápiószelei KGYV, a Magyar-Koreai Barátság Mg.Tsz., szentlőrinckátai Új Világ Mg. Tsz., a farmosi, dánszentmiklósi, tápiószentmártoni tsz-ek,stb.)
A mezőgazdasági szakközépiskolai képzés ezekben az években elsősorban a tsz-ek, állami gazdaságok szakember utánpótlását volt hivatva - elsősorban járási szinten- biztosítani. Általában két, de 1970-ben három osztályt is indítottak. A szakképzés mindig igazodott a kistérség igényeihez. Így képeztek a Damjanichban szarvasmarha sertés-és baromfi tenyésztőket, gyümölcstermesztőket, faiskola-kezelőket, szőlő-, gyümölcs-és zöldségtermesztőket és-hajtatókat, dísznövény-kertészeket, általános kertészeket. 1998-ban indult a technikus képzési forma, mely az érettségi után egy-két év plusz tanulással biztosított technikusi végzettséget. 1974-től ismét új névvel kellett bélyegzőket csináltatni: Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola. 1998. szeptember-én született az újabb hivatalos titulus: Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakképző Iskola és Kollégium. Jelenleg a főbejárat fölött a következő elnevezés olvasható: Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola.
Jelenleg két szakmacsoportban képeznek érettségizett szakmunkásokat. A fakultációs rendszer az 1980-as évek elejétől működik. 1992-ben nyelvi tagozatos gimnáziumi osztály indult kezdetben angol és olasz, majd később angol és német nyelvi emelt szintű képzéssel. A 2007/08-as tanévtől heti 12 órában nyelvi előkészítő osztályok indultak. A fentiek hatására egyre többen tesznek már az érettségi előtt állami nyelvvizsgát.
Az iskola elsősorban a felsőfokú tanulmányokra készítette fel növendékeit. Kellett azonban azokra is gondolni, akik nem akartak tovább tanulni. Az 5+1 képzés során –egy nap gyakorlati oktatás- létesült az 1960-es években szabás-varrás, elektrotechnika, autó-, mezőgazdasági gépszerelés, kertészeti ismeretek képzés. Miután ez a képzés nem adott „papírt”, egy idő után ez a kísérleti gyakorlat országos szinten kimúlt.
A kor követelményeivel haladva a 2005/06-os tanévben informatikai profilú szakközépiskolai osztály indult. Az érettségi után két éves képzéssel kertész- és növényvédelmi technikus illetve webmesteri szakképesítést nyújt ma az iskola. Korábban voltak egy éves kiegészítő képzések is: ilyen volt a számítástechnikai szoftverüzemeltető, valamint az ügyintéző titkár II.
1987-ben az udvaron gyakorlati képzést segítő új szárnyat adtak át. A gimnázium kertjében 1964-ben avatták Solymári Valkó László alkotta Damjanich mellszobrát.
Az iskola kulturális kisugárzásának fontos színtere volt a magas színvonalú nyelvtanítás. Sok diák szerepelt sikeresen –most eltekintenék a név szerinti felsorolástól- az OKTV versenyeken, s még többen tettek sikeres nyelvvizsgát.
Az elmúlt hat évtizedben Nagykáta városa és gimnáziuma sok-sok szállal kötődött egymáshoz. Mindenekelőtt a kulturális életben volt meghatározó a középiskola tanárainak és növendékeinek a közreműködése: gondoljunk pl. a Tápiómente Táncegyüttesre, Alfonsine olasz várossal kialakított több évtizedes testvérvárosi kapcsolatra.
Az iskolának az elmúlt hat évtized alatt 13 igazgatója volt. Amíg az 50-es években szinte tanévenként a politika szeszélyessége miatt új direktor kinevezésére került sor, addig a 60-es évektől már stabilitásról beszélhetünk: gondoljunk pl. Povázson Sándor 25 éves igazgatói ciklusára
. Szűcs Ilona 1950-51-ben, Rada Aladár 1951-53-ban, Hollósy János 1953-54-ben, dr. Káthay Mihály 1955-56-ban, Kiss Károly 1956-58-ban, Rágyánszky Pál 1958-62-ban, Pátkay Imre 1962-71-ben, Rada Aladár –második igazgatói ciklusa- 1971-1976-ban, 1976-2001 között Povázson Sándor, Szvitek Jánosné (mb.ig.) 2001-ben, Liszkai Melinda (mb.ig.) 2002-ben, Heimann-né Pósch Ibolya 2002-07-ben, Dusekné Filipcsei Éva (mb.ig.) 2007-ben, Csermákné Máté Mária 2007-től.
A hat évtized egyesített tantestülete kb. 180 fős lenne. Külön is szólnunk kell azokról a tanárokról, akik a pályakezdéstől nyugállományba vonulásukig mindvégig a gimnáziumban tanítottak. Így külön szeretettel gondoljunk Rada Aladárra, Vancsik Gyulára, Vancsik Gyulánéra, Pető Sándorra, Pető Sándornéra, Pintácsi Pálra, Pintácsi Pálnéra, Sződy Györgyre, Erhardt Károlyra, Erhard Károlynéra, Botka Sándornéra, Kurunczi Istvánra, Osvald Lászlóra, Bíró Jánosnéra, Bodrogi Györgyre, Dobos Károlynéra, Szili Szabolcsnéra. (Elnézést, ha valakinek a nevét kifelejtettem !)
Az iskola fenntartója az elmúlt évtizedek során a következőként alakult: Pest Megyei Tanács, Nagykátai Járási Tanács, Nagykátai Nagyközségi Tanács, Nagykátai Városi Tanács, Nagykáta Város Önkormányzata, s 1994 óta napjainkig a Pest Megyei Önkormányzat.
Ha valaki át szeretné nézni a hat évtized alatt vezetett osztálynaplókat, annak mintegy 300 darab könyvet kellene átlapoznia: ennyi osztálya –nappali, esti és levelező tagozat- volt a középiskolának. A becslések szerint 7-8 ezer diák tett sikeres érettségi vizsgát a nagykátai Damjanichban!
Az 50. évfordulón, 2000-ben Povázson Sándor igazgató ünnepi beszédében többek között megemlítette, hogy az akkor 45 fős tantestületből 24-en a Damjanichban érettségiztek, s a mai tantestületet alkotó tanároknak is közel a fele itt szerezte érettségi bizonyítványát. Ami még ennél is fontosabb: a Tápió mente kistérség pedagógusainak többsége a nagykátai Damjanich Gimnáziumban töltekezett fel tudással.
Az iskola honlapján olvastam a következő sorokat: „Célunk, hogy középiskolánk a magas színvonalú, keresett képzési formáinak megtartásával, újabb népszerűbb profil bevezetésével, szakképzéseink kibővítésével továbbra is a Tápió-vidék szellemi bázisa maradjon, s a következő hatvan évben is sok tanulónk érezze, hogy jó volt damjanichosnak lenni, s mi is egyre több több itt végzett diákra lehessünk büszkék.”
Az írás végén engedtessék meg néhány személyes jellegű mondat. A feleségem és a gyermekeink a nagykátai Damjanich János Gimnáziumban érettségiztek. Jómagam harmadéves iparitanulóként ugyancsak itt kezdtem, majd Pesten tovább folytattam középiskolai tanulmányaimat. Sok-sok egykori pedagógus kollégával alakítottam ki jó kapcsolatot, kiknek sírjánál magam is gyakran hajtok fejet. Több százra tehető azon tanítványaim száma, akik az általános iskolából –a gimnázium vásártéri első épületéből, a Mátray Gábor Általános Iskolából- itt folytatták tanulmányaikat, s büszke vagyok rájuk, hogy megállták ott is a helyüket. Ugyancsak büszkeséggel tölt el, hogy a hagyományőrző csapatom sok tagja jelenleg is a gimnázium növendéke. Amikor Damjanich emlékét gondozzuk, amikor október 6-án egyenruhás honvédjeink felsorakoznak a tábornok szobra mellett, akkor is ezt a kapcsolatot ápoljuk. Szolgálja az itt közölt írásom is ezt a törekvést, s egyúttal legyen ez egy szülő köszönete is az iskolának a gyermekei oktatásában, nevelésében való közreműködéséért.
Az 50. évfordulón elhangzott Tóth Árpád vers ma is aktuális, köszöntsük hát a költő emelkedett szavaival a 60 éves alma mátert, a Tápió mente első középiskoláját:
„Jó iskolánk! Még sok-sok ötven évet
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy,
Köved közt lüktessen az ifjú élet,
Ezer meleg szív, ezer büszke agy,
Nemes tanárok, sok nemes tanítvány
Hírét növeljék e tiszta falak-
S ne álljon meg közöttük soha hitvány,
S ne rontsa fényük soha rút salak!”
Basa László
IRODALOM
- Vancsik Gyula: Adalékok a nagykátai Damjanich Gimnázium történetéhez. I.kötet: A kezdet és az első érettségi 1950-1955. Nagykáta, 2000.
- 1000 éves a magyar iskola. Budapest, 1996.
- A Mátray Gábor Általános Iskola jubileumi emlékkönyve. Nagykáta, 2009.
- Helytörténeti emlékkönyv. Blaskovich Múzeum Baráti Köre Tápiószele, 1999.
- Povázson Sándor: 50 éves a Damjanich János Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium. Nagykátai Újság, 2000. május.
- Basa László: A vásártéri iskola történelemkönyve. (Kézirat)
- Basa László. Három évszázad iskolái Nagykátán. Nagykátai Újság 1996. december.
- Basa László: Ötven éve történt: Néma tüntetés a nagykátai gimnáziumban. Tápiómenti 2 hetes, 2007. február 1.
- A Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola honlapja.