Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 3522

Az első ballagás, az első érettségi

Egy középiskola életében, az oktatási intézmény krónikájában fontos esemény az első évfolyam minősítése: az első ballagás, az első érettségi. „Ők voltak az elsők”- mutatják sokan a megsárgult tablókat, s ebben a kijelentésben van valami kimondatlan tisztelet, az úttörőknek kijáró felnézés. Valószínűleg hasonlóan büszkén viselik, viselték az „elsőség” tényét maguk az egykori növendékek is. Rájuk emlékezve idézzük fel a nagykátai Damjanich Gimnázium első évfolyamának históriáját, az első ballagás és érettségi 60 éves történetét. Képek

Minden város illetve kistérség életében meghatározó a tizenéves korosztály képzésében, nevelésében szerepet játszó alma mater, egy domináns középiskola jelenléte, működése. A térség vezetői, közéletének meghatározó személyiségei, a diplomás értelmiségiek sokszor mint osztály-, évfolyam-, iskolatársak alkotnak az együtt töltött évek alapján egy láthatatlan közösséget, gyakorolnak befolyást a település és régió életére.

Gimnázium születik

Az 1950-ben, a Tápió mentén elsőként alakult középiskola, a nagykátai Damjanich János Gimnázium növendékei között egyaránt találunk országgyűlési képviselőt, nemzetközi hírű tudóst és orvost, sok-sok pedagógust, világ-és országos bajnok sportolót, polgármestert, a térség életében meghatározó szerepet játszó értelmiségit, intézményvezetőt, nem utolsósorban hivatását tisztességgel ellátó becsületes embereket. Talán nem hat nagyképűségnek azon állítás, hogy a „gimis” évek kisugárzó hatása tetten érhető a Tápió mente fejlődésében.

A Nagykátai járás területén 1950-ig nem volt gimnázium. A két háború között az elemi iskola és az érettségit nyújtó középiskola, a gimnázium között  levő „átmeneti” –bizonyos feltételekkel ugyancsak érettségit nyújtó-  iskolatípus volt a Nagykátán működő polgári iskola. (A régióban ezen kívül Tápiószelén volt még polgári iskola 1924-1930, 1942-1948 között.) Ez az iskolatípus 1920-1948 között nyújtott helyi szinten a  legmagasabbnak minősülő képzést. Aki már eleve felsőbb fokú tanulmányokat állított célként maga elé, az többnyire a környékbeli: jászberényi, szolnoki, ceglédi, monori, budapesti gimnáziumokat célozta meg. 1948. június 15-én Nagykátán is befejeződött a régi rendszerű oktatási forma: megszűnt az elemi- és a polgári iskolák országos hálózata, helyébe az egységes 8 osztályos általános iskolai képzés lépett. Ez az intézkedés magával hozta a középiskolai reform döntéseit.

Az MDP 1950. március 29-én született oktatásügyi párthatározata elégedetlenségét fejezte ki a közoktatás helyzetét illetően. Többek között megállapította, hogy az általános iskolát a beiratkozottaknak csak 33%-a végezte el 8 év alatt. Kevésnek, egyenetlen lefedésűnek tartották a középfokú iskolák számát. Az egyenlőtlen földrajzi eloszlás felszámolása vezetett el végső soron a nagykátai gimnázium létrehozásához.

Nagykátát mint járási székhelyt az új iskola otthonául a Pest megyei Tanács művelődési osztálya jelölte ki, ő hirdette meg a tanácsokhoz kiküldött körlevelében az 1950. szeptemberében induló első tanévre szóló jelentkezéseket. Ennek alapján a Nagykátai járás területéről 38 lány és 44 fiú iratkozott be az első osztályokba.

Valamit a gimnázium első épületéről: A nagykátai vásártéren 1911-12-ben épült fel az eredetileg polgári iskolának szánt, a település első emeletes oktatási intézménye. Tervezője Vida Artúr országos hírű építész volt, kinek alkotásai –középületek, szállodák, városházák, iskolák- Karcagtól Szombathelyig találhatók az országban. Különböző okok miatt az Aczél Mihály helyi képviselő nagyfokú aktivitása nyomán felépült iskolában 1912-ben az állami elemi iskolai képzés indult meg. A nyolc év múlva kezdődő polgári iskola működése a mai MOL benzinkút helyén állt 1945 után lebontott un. „tornyos” iskolában kezdődött el.

1912-1939 között zajlott megszakítás nélkül a vásártéren a tanítás. Az 1939-es szeptemberi tanévkezdés után lengyel menekült katonák szalmazsákjai kerültek a tantermekbe, majd az 1940-es évek elejétől munkaszolgálatos bevonulási központ kapott helyet az épületben. 1944 őszén német katonai kórházat rendeztek be itt. A hatéves oktatási szünet borzasztó mértékben tette tönkre az épületet, amit 1944-45-ben „vigyük, ami mozdítható mozgalom” keretében a helyi lakosok tovább fokoztak. A szovjet városparancsnokság segítségével kezdődött a részleges helyreállítás, renoválás. 1948-ig itt működött a polgári iskola utolsó évfolyama, majd 1948 őszétől a 8 osztályos általános iskola felső tagozata.

A nagykátai gimnázium –1956-ig érvényben levő elnevezés szerint: Állami Általános Gimnázium- két első osztálya 1950. szeptember 4-től kezdte meg tanulmányait az egyemeletes épületben. (Az emeleten voltak a gimnáziumi osztályok és a tantestületi szoba.) Az első tanévben az általános iskolával közös igazgatással Szűcs Ilona igazgatónő vezetésével működött a járás első középiskolája. Az igazgatóhelyettes Rada Aladár volt. A diákok nagy része a járás különböző településeiről vonattal, autóbusszal érkezett, s viszonylag szerencsésnek mondhatták magukat a helyben lakók.

Az első évben a gimnáziumnak három tanára volt. Bozó Zsuzsanna (más források szerint Teréz) -a lányok osztályfőnöke- kémia-biológia szakos, Hódi Erzsébet magyar-történelem, Rada Aladár matematika-fizika szakos főállású tanár alkotta a szűk tantestületet. A többi tantárgyat az általános iskola tanárai tanították. A tantestület összetételének alakulását 1956-ig tudtam követni Vancsik Gyula tanulmánya alapján.

 

Az első diákok

Különféle kiadványokban több elsőként érettségiző diák, őket tanító pedagógus írta meg visszaemlékezéseit, élményeit. „A történelem nem kényeztetett minket sem –az első- első osztály tanulóit. Gyermekeink, unokáink számára hála Istennek, már elképzelhetetlenek azoknak az éveknek a történelmi történései. A kezdet mindig nehéz, de mi gyermekfejjel akkor ezt nem éreztük igazán. A mintegy nyolcvan tanuló örömmel vette birtokba a két tantermet. Senkit sem érdekelt, hogy szegényes a berendezés, hogy lényegében albérlők vagyunk. Büszkén mondtuk ismerősnek és ismeretlennek: gimnazisták vagyunk. – írta a Vancsik Gyula által szerkesztett kiadványba 2000-ben Deák Gyula.

Lapozzunk bele az első osztálynaplókba: ki volt a középiskola elsőnek beírt tanulója? A lányok osztályában a névsort Bajnóczi Erzsébet Borbála vezette, aki Budapesten született 1936. július 8-án. A napló szerint lakása Tápiógyörgyén, a Táncsics Mihály u. 4 szám alatt volt. Orosz nyelvből és matematikából jó, a többi tantárgyból jeles előmenetelt tanúsított az első tanév során. Egyetlen órát sem hiányzott, s mint ösztöndíjas havi 5 Ft. tandíj kedvezményben részesült.

Az osztályból elsőként maradt ki Keresztesi Erzsébet Tóalmásról és Hazafi Margit Tápiószentmártonból. Mindketten még a téli szünet előtt váltak meg az iskolából szülői kérésre. A tanév végén a lányok osztályában 10-en lettek kitűnők, 12-en jelesek, 7-en jók, 7-en közepesek, 1 fő elégséges. A lányoknál az első bizonyítványosztás után a következők örülhettek a kitűnő minősítésnek: Bezzeg Anna Ilona (Nagykáta), Chikán Gabriella (Tápióbicske), Hettmann Mária (Tápiószentmárton), Csicsó Margit (Tápióbicske), Horváth Judit (Nagykáta), Knáver Margit (Nagykáta), Kovács Mária (Kóka), Terék Erzsébet (Tápiószele), Vecsei Mária (Tápiószele), Vida Rozália (Tápiószele).

A fiúk osztályfőnöke Rada Aladár volt, neki egy 42 fős osztályt kellett vezetnie. A névsorban első tanuló Antal József, aki 1936. május 17-én született, Tápiószentmártonban lakott. Közepes tanuló volt, s 67 órás mulasztást jegyeztek be nála. Az első félévben mindössze egy tanuló maradt ki: a tápiósági Árokszállási Gábor átiratkozott a ceglédi gimnáziumba. A fiúknál ketten voltak az év végén kitűnők, 8-an jelesek, 13-an jók, 13-an közepesek, 2 fő elégséges, két fő bukott, s végül egy tanuló nem volt osztályozható. Kitűnő volt az első tanévben Deák Gyula Ottó (Nagykáta), Óvári Árpád (Tápiógyörgye).

Az akkori állapotokra jellemző, hogy a gimnázium irodájának, az okmányok, iratok tárolására a Zárda –akkor Úttörők útja- utcai épületben adtak helyiséget. Bozó és Hódi tanárnők Pestről jártak le naponta tanítani, majd egy idő után helyben kerestek albérletet. A közkedvelt Ali bácsi naponta kerékpárral járt át Szentmártonkátáról.

A tantermi berendezést a nem sokkal korábban megszüntetett gödöllői premontrei gimnáziumból –ekkor már Ady Endre Gimnázium- szállították a kátai középiskolába. A bútorokat, könyveket, kísérleti eszközöket a nagykátai és a ráckevei gimnázium kapta, ami tehervagonokban ömlesztve érkezett.

A heti óraszámot „Az egységes középiskola általános gimnáziumának óraterve” határozta meg. Ennek alapján magyar nyelv és irodalom 5, történelem 3, földrajz 3, orosz nyelv 5, vegytan 5, matematika 6, ének-zene 1 , rajz 1,testnevelés 2 órával szerepelt az órarendben. A menza az iskolával szemben levő, un. Rugly-féle egykori kisvendéglőben volt.

„Nehéz idők jártak akkoriban. Előfordult, hogy a mozdonynak már nem volt energiája, Farmoson „erőt gyűjtött” majd tovább indult s kb. délfelé meg is érkeztünk az iskolába. Nem volt különb a Pestről bejárók sorsa sem…” – írta visszaemlékezésében dr. Fűzfői (Fityka) Béla.

A második tanévben elvált egymástól a két iskolatípus. Az általános iskola felső tagozata Nagykátán 1959-ig kizárólag a Zárda utcai 1928-ban épült iskola épületében működött. A megyei oktatásvezetés Rada Aladárt bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. Helyettese az első fiúosztály osztályfőnöke, Juhász Lajos magyar-latin szakos tanár lett. Ebben a tanévben kezdete el a munkát Lőrincz András földrajz szakos, Davidovics Jenőné Egri Magda orosz szakos tanár.

„…Fiatalok voltunk, tele lelkesedéssel. Tanulni akartunk és művelődni. Szeretett lelkes tanáraink beindították a színjátszó s tánccsoportot ( Dr.Juhász), az atlétikai, futball és röplabda sportágakat (Puskás, Lőrincz, Vancsik). Nem ismertünk fáradtságot, éhséget. Tudásra szomjaztunk. Bejártuk a járás kultúrházait. Éjjel hazaérkeztünk, reggel indultunk focimeccset, röplabda mérkőzést játszani a járásba vagy a megyébe. Tanárainktól annyi kedvezményt kaphattunk, hogy a hétfői számonkérésnél enyhébb elbírálásban lehetett részünk. Ez azonban nem jelentett lazaságot, nem éltünk vissza vele(…) A tánccsoportban Bezzeg Anci, Csicsó Manya, a színjátszóknál Matusek Jóska, Weisz Gizi, a sportban Blaskovits Piroska, Bajnóczi Erzsi. Zenében Virág János, Szénási /Cigus/ Endre. Foci és röplabdában Nagy Pista, Tóth Endre, Szatmári Jancsi, Fityka Béla, Matusek Jóska, Kass István, Deák Gyuszi, Zima Gyuszi.(…) Lelkesedésből pótolhatatlan emlékeim között vannak Horváth Judit, Knáver Éva, Galántai Erzsi nevei…”

A harmadik tanévben elkerült a tantestületből Egri Magda, az első igazgató Szűcs Ilona. Új tanerőként kapcsolódott be Kiss Károly matematika, Aradi Klára orosz, Hollósi János fizika-matematika szakos tanár. Az 1953-54-es tanévtől nyolcra emelkedett az osztályok száma. Lőrincz András, Jász Ödön, Nemes Rudolf, dr. Gellért Iván személyével tovább bővült a tantestület. Ebben a tanévben kezdődött a levelező tagozat működése.

„…Tanáraim közül kiemelkedő minden egyéniség. Ki ezért, ki azért; Arady Klára szinte egy nappal előttünk tanulta az orosz nyelvet Egry Magda mint egy megközelíthetetlen orosz grófnő, próbálta belénk táplálni a szláv nyelvet, nem sok sikerrel. Dr. Gellért Iván biológiából, Rada Aladár matematikából, Hollósi János fizikából próbálta meg a lehetetlent. Hódy Erzsébet a magyar nyelvet és irodalmat igyekezett megszerettetni velünk magasabb színvonalon…”

A nyolc osztály elhelyezésére a vásártéri iskola tantermeinek közfalait áthelyezték, így hatra emelkedett az osztályok befogadására alkalmas helyiségek száma. Két osztály a Petőfi Sándor utcai egykori óvoda épületében tanult. Egy évig Hollósy János lett az igazgató, akit azonban nem sokkal kinevezése után Tápiószelére helyeztek át. Helyébe a szentmártonkátai Kátai István került. 1954-ben került a tantestülethez Mohácsi Béla, Simkó Miklós, Molnár Dezsőné Kerner Ágnes, Sződy György, Tóth Géza, Morandi Ilona. Az általános iskolából testnevelő tanárként „besegített” ezekben az években Puskás Piroska és Puskás Ottó.

„…Zsuzsa néni, szegény, aki tanáraink közül alkatát, a gyerekekkel való kapcsolatát, pedagógiai érzékét tekintve a legkevésbé volt alkalmas arra, hogy diákrajongás tárgya legyen, pedig mi voltunk a legfontosabbak  számára a világon. Nyugodjék békében. Hódy Erzsikének köszönhetem a görög-római mitológia és történelem szeretetét, valamint –lektür ide, betseller oda – az „Elfújta a szél”-t, melynek esténkénti felolvasásával próbálta nyári munkáink testi gyötrelmeit enyhíteni. Juhász Lajos bácsi rendezői ambíciói gyakran győzték le a történelemtanárt, amit akkor –valljuk be- nem nagyon bántunk. Hollósy igazgató úr „item”-je, Rada Aladár örök fiatalsága, Gellért Iván kis bársony kabátkája és mókás profilja, amit sikeresen voltam képes utánozni; Arady Klárika kiegyensúlyozott derűje, Magdi néni eleganciája, távolságtartása; Lőrincz Bandi gitárral kísért órái /gitár volt?mandolin?/, ahol rajongásban aztán nem volt hiány; Vancsik Gyuszi fiatalságát meghazudtoló komolysága, felelősségtudata, lelkesedése merülnek fel a múltból…” – emlékezett tanáraira Horvát Jutka.

 

Az első ballagás

 

A nagykátai gimnázium első ballagásáról egy kétlapú-négyoldalas- sárga alapú meghívó tanúskodik. Nem találtunk fényképeket, újságcikkeket, volt növendékek személyes hangú visszaemlékezését. Az egyetlen dokumentum szerint az első ballagásra 1954. május 8-án szombaton 12 órakor került sor. A meghívón Ady idézetek szerepelnek. Az egyik, a névsor alatt: „Künn a mezőkön harsog a Tavasz./ Harsogó Tavasz kísérd el harcunkat.”

Az első ballagás „hivatalos” résztvevői a meghívó szerint a gimnázium következő növendékei voltak: fiúk: Agócs József, Antal József, Baranyi Lóránd, Basa Péter, Deák Gyula, Fityka Béla, Gödöny Lajos, Hartai György, Hromoda Illés, Kass István, Klement Rudolf, Kocsis József, Kollár Károly, Lászka Lajos, Lengyel András, Matusek József, Nagy István, Rada Illés, Rada Károly, Simonyi Béla, Solymosi István, Szatmári János, Szekeres László, Telek Antal, Tóth Endre, Urbán Tibor, Virág János, Zima Gyula.

Az 1954-ben ballagott lányok: Bajnóczi Erzsébet, Benke Jolán, Bezzegh Anna, Bezzegh Edit, Blaskovics Piroska, Chikán Gabriella, Csicsó Margit, Fejős Ilona, Galántai Erzsébet, Gergely Rozália, Hettmann Mária, Horváth Judit, Horváth Mária, Juhász Margit, Kalacsi Ilona, Katona Márta, Knáver Éva, Kovács Ilona, Kovács Mária, Kozma Erzsébet, Petré Zsuzsanna, Solti Edit, Terék Erzsébet, Tuska Piroska, Urbán Erzsébet, Weisz Gizella, Vida Rozália, Vozáry Irén.

 

Az első érettségi

Minden középiskola életében fontos dátum az első érettségi. Ekkor vizsgázik először komolyan az intézmény: miként tudta teljesíteni legfontosabb funkcióját, a diákok eredményes érettségijének előkészítését. A lányosztályban 1954. június 17-én 27-en, a fiúknál június 22-én 26-an érettségiztek. A lányoknál Zilahi Lajos volt az érettségiztető elnök, míg a fiúknál a megye megbízásából Peterdi Gizella. Hollósy János igazgató volt az első direktor, aki Nagykátán először érettségit szervezett. (János bácsi az 1990-es évek végén hunyt el Tápiószelén, akivel mint helytörténésszel évekig kapcsolatban álltam.)

Az első érettségin hat kötelező tantárgy volt. Írásban és szóban vizsgáztak magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából. Orosz nyelvből csak írásbeli volt, míg a történelem, fizika és természetrajz szóban zajlott. Kitűnő érettségivel büszkélkedhetett –elöl a lányok, majd a fiúk száma- 3-1 fő, jeles lett 1-1 fő, jó minősítést kapott 10-3 fő, közepes lett 6-6 fő, megfelelt 3-11 fő, nem felelt meg 4-4 fő. Kitűnően érettségizett Horváth Judit Éva (Nagykáta), Knáver Margit Éva (Nagykáta), Vida Rozália (Tápiószentmárton), Szatmári János (Tápiógyörgye).

A sikeres érettségi után „történelmi” időkben tehették fel maguknak a nagy kérdést a maturáló diákok: hogyan tovább? Nincs arról felmérés, hogy az első évfolyam –tagjai elvileg ma átlagban 78 évesek!- növendékei hová jelentkeztek továbbtanulásra, kit milyen felsőoktatási intézménybe vettek fel. Arról tudunk, hogy néhányuk életét az 1956-os forradalom alapvetően megváltoztatta, Magyarországtól távol kezdtek új életet. 1959-ben megtartották az „első” ötéves találkozót, talán akkor leltár is készült, kinek milyen életutat segített a nagykátai gimnáziumban eltöltött négy esztendő, az első érettségi…

„1954-ben leérettségiztünk és szétszóródtunk. 1956. október remény, kétség, majd gyász. A szétszóródás sugara nagyságrendekkel nőtt. A bátrabbak nekivágtak a nagyvilágnak, a még bátrabbak itthon maradtak. Hála Istennek, még élünk jónéhányan. A legutóbbi érettségi találkozón szomorúan vettük számba az igazoltan távolmaradókat, de az újratalálkozás és az emlékezés öröme bátorítólag hatott mindannyiunkra. Öröm volt érezni, hogy mindenki milyen nagy szeretettel emlékszik az együtt töltött évekre, és hogy valójában milyen sokat jelentett az életünk alakulásában, az akkor még névtelen nagykátai gimnáziumban szerzett tudás és tapasztalat…” – írta 2000-ben Deák Gyula, a gimnázium egyik első növendéke.

 

Basa László

IRODALOM

-          Vancsik Gyula: Adalékok a nagykátai Damjanich Gimnázium történetéhez. I.kötet: A kezdet és az első érettségi 1950-1955. Nagykáta, 2000.

-          1000 éves a magyar iskola. Budapest, 1996.

-          A Mátray Gábor Általános Iskola jubileumi emlékkönyve. Nagykáta, 2009.

-          Helytörténeti emlékkönyv. Blaskovich Múzeum Baráti Köre Tápiószele, 1999.

-          Povázson Sándor: 50 éves a Damjanich János Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium. Nagykátai Újság, 2000. május.

-          Basa László: A vásártéri iskola történelemkönyve. (Kézirat)

-          Basa László. Három évszázad iskolái Nagykátán. Nagykátai Újság  1996. december.

-          Basa László: 60 éves a nagykátai gimnázium. tapiokultura.hu 2010. december 1.

-          A Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola honlapja.