Csak ismételhet a tapiokultura.hu, hiszen nem először írom le, hogy a város iskolái, intézményei, kulturális csoportjai egészen magas színvonalon képesek emlékezni nemzeti ünnepeinken.

Az ide esztendő 1956-os rendezvényére a Váci Mihály Általános Iskola tanulóit Tóthné Hegyesi Erika tanárnő készítette fel. A diákok ügyesen, talpraesetten szerepeltek az ötletes, zenével, tánccal, mozgással közönség elé vitt műsorban.  A felsősök énekkar át Horváthné Szolovjov Zsuzsa vezényelte, a díszletet  Juhászné Gyenes Melinda készítette. Kiemelkedő, „papírmentes”, határozott, és nem csak elmondott, de elő is adott versmondást hallottam Kiss Viktóriától, aki tavaly még a Váci Mihály Általános Iskola tanulója volt, de ez évtől már a Damjanich Gimnáziumot erősíti. Említtessék meg a neve. Megérdemli! KÉPEK

A Zeneiskola vonós és fúvós zenekara a Városi Kórussal közösen játszotta, énekelte el a Himnuszt. Kiválóan szólt! Szép és bátor vállalás.

A Tápiómente Táncegyüttest vezető Vámos László egy új, 56-os koreográfiával is készült erre az alkalomra. Nagyszerű volt! (Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a produkciót sokan fogjuk majd a környékbeli művelődési központok színpadára invitálni az elkövetkező esztendőben! Jól döntött a város vezetése, amikor a BM Duna Művészegyüttesben sikeres és sokszorosan elismert karriert megvalósító, de a TME-vel is már évek óta együtt dolgozó, kiváló táncművészt felkérte az 5. X-ben járó csapat vezetésére.)

Az ünnepségnek keretet adott a Damjanich Gimnázium 56 tanulója, akik egy-egy szál fehér rózsával vették körbe Szórádi Zsigmond 2008-ban felavatott 1956-os emlékművét.

A Káplár Béla által parancsnokolt Pro Urbe-díjas hagyományőrző alakulattal – soraikban örömmel látjuk a frissen toborzott fiatalokat – együtt becsületesen és fegyelmezetten állták végig a tartalmas, de cseppet sem rövid megemlékezést.

A rendezvény ünnepi szónoka Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára volt, aki bizonyára jó hírét viszi a méltósággal emlékező városnak.