A Lipák István vezette Tápiószelei Természetbarát Klub (TTK) rendszeresen szervez túrákat a Bükkalja természeti értékeinek megtekintésére. A május 7-én sorra került kiránduláson kivételesen nem a természet alkotta látvány volt az elsődleges, hanem a Bükkalja és az Alföld találkozásánál fekvő matyó „főváros”, az 550 éve városi címet kapott Mezőkövesd látnivalóival ismerkedhettek a bakancsosok. Képek
A TTK programjában minden hónap első szerdáján un. vonatos kirándulás szerepel. Ezen a napon a „cél megközelítése” vonattal történik. További jellemzője ezeknek a kirándulásoknak, hogy a program többnyire egy-egy település látnivalóinak megtekintését célozza, s a résztvevők köre zömmel a nyugdíjas korosztályból tevődik össze. A klubvezető forgalmista előélete garancia arra, hogy a menetrendek, csatlakozások szövevényében a lehető legkevesebb a várakozási holtidő, s a célba a legoptimálisabb útvonalon keresztül jutunk el. Ezen a napon pl. négy vasútvonal szolgáltatásait vettük igénybe. Jómagam először zakatoltam végig az Újszász-Vámosgyörk, valamint a Hatvan- Újszász szárnyvonalat, bámultam a nem éppen változatos tájat a Jászság településeit sorra felfűző vicinálisokból.
9 óra tájékán érkeztünk meg Mezőkövesdre. Az állomáson lehorgonyzott 376-os gőzös előtt nosztalgia fotók készültek, majd kezdetét vette a városnéző séta. Elismeréssel adóztunk a Kavicsos-tó partján kialakított Szabadidő-park esztétikus kialakításának, s benéztünk a víztükör partján álló Jézus Szíve Plébániatemplom modern épületébe. 2001 óta szervezik itt minden évben a Jézus szíve búcsúkat, s ilyenkor sokan a színpompás matyó viseletben vesznek részt a körmenetben.
A város központjába érve a Matyó Múzeum kiállításait, a matyó népviselet színpompás formavilágát, a „cifra nyomorúság” fennmaradt viseleteit tekintettük meg. A közelben levő Szent László római katolikus templom a város legfontosabb műemléke. A középkori templom maradványa az egykori gótikus szentélyből kialakított kápolna, ahol első alkalommal találkoztunk Takács István festőművész freskóival. A templom mellett álló XVIII. századi plébánia falán emléktábla jelzi, hogy 1809-ben itt őrizték a magyar koronát, s I. Ferenc József látogatását is megörökítette a sajátos jellegű bronztábla.
A Matyó Múzeummal szemben található a városi galéria épülete, melyben a mezőkövesdi születésű Takács István festőművész életmű kiállítását tekintetük meg. Tárlatvezetőnk Laczkó Pető Mihály festőművész, a Takács István Kulturális Alapítvány kuratóriumának titkára volt. Ez a múzeumi séta a nap legemlékezetesebb élményét adta. Takács István életművének szakavatott ismerője képről képre haladva szenvedélyes hangon elemezte, méltatta a művész látásmódját, munkásságát. Itt tudtuk meg, hogy mintegy 290 magyar településen alkotott az 1985-ben elhunyt festőművész, s megtaláljuk műveit a tápiószecsői, sülysápi, szentlőrinckátai, tápióbicskei templomban is.
Kiadós távgyaloglással jutottunk vissza a Kavicsos-tó közelébe, ahol együtt fogyasztottuk el ebédünket a Millenniumi étteremben. Miután háromszor trappoltuk végig a város gerincének tekinthető Mátyás király utat, volt időnk megtekinteni ennek a főutcának minden látnivalóját: Mátyás király szoborportréját, a summás-lét emlékművét, az 1956-os forradalom helyi vonatkozást tartalmazó mementóját, a matyó viseletnek emléket állító alkotását. Mintegy harminc éve jártam utoljára Mezőkövesden, most innen adózom elismeréssel annak a fejlődésnek, városképi gyarapodásnak, melyet a korábbi élményemmel összevetve tapasztaltam.
Az ebéd utáni programot a Hadas városrész látnivalónak megtekintése jelentette. A 100-150 éves nádfedeles házikók egy valóságos skanzen építőköveit alkották. Az idő előrehaladta miatt csak ízelítőt, kóstolót vehettünk a rendkívül gazdag látnivalóból. Először a Fazekas házban Fehér Tibor népi iparművész műhelyét és műveiből berendezett kiállítását tekintettük meg. A Kisjankó Bori Emlékház volt a magja a skanzennek. Bori néni egykori házában bútorain ülve hallgattunk meg egy előadást a legismertebb matyó díszítőművész nem mindennapi életéről.
A közelben található Laczkó Pető Mihály festőművész és felesége, Tábori Aranka kézi szövő 1817-ben épült alkotóháza. Sokadik alkalommal részesültünk ma abban a szakszerű és szenvedélyes hangú előadásban, melyben a mezőkövesdi történelem, művészet és látnivalók tolmácsolásában vendéglátóink részéről irányult felénk. A Hadas városrésznek csak néhány alkotóházát volt módunkban megtekinteni, ami azt jelenti, hogy ide a jövőben érdemes lesz még visszajönni. Így megnézhetjük majd a Bútorfestő Alkotóházat és Hímzőházat, a Mézeskalács Házat, a Népi Művészetek Házát, a Táncpajtát, a Tulipános Hímző Műhelyt, a Játékházat, a Tűzzománcos Házat, az Üvegcsiszoló Alkotóműhelyt, a Garai Takács Margit Emlékházat és Zeneházat.
1979-ben nyitotta meg kapuit a Hajdú Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum. Ez a gépgyűjtemény a maga műfajában egyedülálló az országban, műszaki kultúránk fejlődésének pótolhatatlan alkotásait gyűjtötték itt össze. A robusztus erőgépek, vaskos lokomobilok, traktorok páratlanul gazdag gyűjteménye miatt már önmagában érdemes volt eljönni a matyók városába.
6 óra körül értünk vissza a vasútállomásra, ahol a kultúrváróban –utolsó városi programunk részeként- megnéztük Takács István freskóját. Kár, hogy az erre utaló tábla az állomáson nem található, s maga a terem is zárva van.
A közel 3 órás, kétszeri átszállással „élénkített” vonatozás alatt volt időnk megbeszélni a látottakat. Abban mindenki egyetértett, hogy egy jól sikerült, sok élménnyel és látnivalóval tarkított napot tudhatunk magunk mögött.
Basa László