Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2431

A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományõrzõ Csapat fiataljai Basa László tanár úr vezetésével 2004 óta igyekeznek a Tápió-mente kuruc-kori emlékeit ápolni. A csapatvezetõ mostani írása az idei szentmártonkátai emlékezéseket idézi meg.

1708-ban Szentmártonkáta volt a tápiómentikuruc-világ központja!

A nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc 1704. április 19-én Jászberény felõl jövet lépett elõször kishazánk, a Tápió-mente területére. 300 évvel késõbb, 2004. április 19-én a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományõrzõ Csapat - emlékezve a jeles évfordulóra,-meghirdette 2011-ig tartó mozgalmát, a „Rákóczi-évek a Tápió-mentén” elnevezéssel.

Szentmártonkáta, miután dokumentumok igazolják, hogy Rákóczi április 22-én már a községben tartózkodott, jó érzékkel felvállalta a mozgalom feletti védnökséget. Széleskörû községi összefogással, Kissné Pásztor Éva szervezõmukájával, Karai István polgármester támogatásával elkészítette a fejedelem 1704-es és 1710-es mártonkátai látogatásának emléket állító márványtáblát. E sorok íróját kérték fel, hogy értékelje az 1704-es év kuruc krónikáját. Az avatási ünnepségen a nagykátai katonai hagyományõrzõk kuruc ruhában álltak díszõrséget, s Rakó József , a Magyarország Felfedezõi Szövetség elnöke a legmagasabb szövetségi elismerésben, „Pro Pátria” kitüntetésben részesítette az alkotót.

Az ekkor született elhatározás szerint minden évben Rákóczinak a Tápiómentére érkezése évfordulóján kerül majd sor egy-egy megemlékezésre, a mindenkori 300. évforduló eseményeinek felidézésére. Szentmártonkáta Önkormányzata, a Községtörténeti Baráti Kör, a Magvetõ Klub rendezésében így minden évben sor került a megemlékezésre, 2008-ban immáron az ötödik alkalommal.

A Könyvtár és Teleház –melynek falán az emléktábla látható- elõtt április 22-én, Rákóczi látogatása 304. évfordulóján ünneplõbe öltözött felnõttek és gyerekek gyülekeztek. A nagykátai Kossuth-csapat tagjai az idén is vállalták a díszõrséget. Nemes Tibor kezében a szövetségnek 2003-ban, Rákóczi szülõhelyén, Borsiban avatott 1.sz. Rákóczi-emlékzászlaja volt. Ez a zászló vált idõközben a „Rákóczi-évek…” egyik jelképévé.

Fodor Zoltán polgármester köszöntõje után az 1708-as esztendõ kuruc-krónikáját ismertettem a szépszámú és igen figyelmes közönséggel. Az évek során kialakult ezeknek a beszédeknek a „koreográfiája”. Bevezetõben mindig ismertetem a mozgalom egy éves eseményeit. Röviden összefoglalom a Rákóczi-szabadságharc „nagytörténelmi” egy éves eseményeit, majd szûkítve a kört sor kerül a Tápió mente ugyancsak egy éves krónikájának a bemutatására. Ebben az évben Szentmártonkáta különös büszke lehetetett a történelmére: a forrásmunkák alapján a régióban itt zajlottak a legfontosabb események.

A jövõre 1000 éves vármegye 1708. április 2-án Szentmártonkátán tartotta közgyûlését. A regeszta –vagyis jegyzõkönyvi kivonat- 13 tételt tartalmazott. Volt ebben szó többek között hajdúk állításáról, erõdítmények megerõsítéséhez szükséges munkaerõ biztosításáról, a poltura –Rákóczi rézpénze- elfogadásáról, Rákóczi titkárához, Aszalay Ferenchez írandó levelek tartalmának elfogadásáról.

Ismertettem a Tápiómentén írt levelek rövid témáit. Kiderült, hogy a legtöbb levél –Rákóczihoz, Bercsényihez, Károlyihoz címezve- Szentmártonkátán íródott. Közel két hónapig a községben állomásozott hadaival Sõtér Tamás ezereskapitány. Feladata a délrõl támadó rácok, a Pest irányából bármikor kitörni képes császári erõk lekötése volt. Ha ránézünk a térképre, akkor megértjük, hogy miért ezt a települést választotta a Duna-Tisza közének a védelmét a fejedelem megbízása alapján ellátó kuruc fõtiszt. Mindezek alapján nem közhely a megállapítás: 1708-ban a térség stratégia központja Szentmártonkáta volt. Amennyiben egy kicsit elõre szaladunk a történelemben, úgy könnyen megértjük, hogy miért Mártonkátát választja 1710-ben Rákóczi a vesztes romhányi csata után bázisául.

Az Arany János Általános Iskola diákjának szavalata után koszorúzás következett. Körülbelül tíz koszorú fejezte ki a polgármester úr által is méltatott hagyományok iránti tiszteletét a településnek. Közben a baráti kör tagjai kurucnótákat énekeltek. Egyszerre volt megható és felemelõ ez a délután. Jó volt látni, hogy egyre több tápiómenti település tartja fontosnak, hogy a 300. évforduló jegyében megalkossa saját kuruc vagy Rákóczi-emlékhelyét. Hasonlóan cselekedett az elmúlt években Gomba, Tápiószentmárton, Szentlõrinckáta, Kóka. Ezekre a helyekre a hagyományõrzõk már évek óta szerveznek túrákat, helyeznek el koszorúkat tiszteletük jeleként.

Basa László