Újra szüreti felvonulást tartottak Tápióbicskén. A hangulatra és az érdeklõdõk számára nem lehetett panasz.
Bálint Dániel
Vér János gondolt egy bátrat. 15 év után gondolta úgy, hogyha a fene fenét is eszik, Õ akkor is megszervezi a szüreti felvonulást. „Tettestársának” ki mást választhatott volna, mint szeretett feleségét. A két fõszervezõ mögött természetesen ott voltak a barátok és a tápióbicskei Baráti Kör is.
Sokan voltunk. Szerencsére a felvonuláson résztvevõk is szép számmal képviselték magukat, de a menet útvonalán is sokak álltak az utcán, vagy nézték az ablakokból a felvonulókat. Elõl egy díszes fogat ment a bíróval és bírónéval. Utánuk a Tápiómente Táncegyüttes utánpótlás csoportja, kiegészülve tápióbicskei táncosokkal. A leányok és asszonyok haja befonva, a fiúkon és férfiakon árvalányhajas kalap és ünneplõ ruha. A kocsik és a befogott lovak ugyancsak teljes pompában, nemzetszín szalagokkal és szõlõ fürtökkel feldíszítve.
A menetelésre nem mondhatom, hogy unalmasan telt. Mivel a szüretet, így magát a szõlõt ünnepeltük, szinte mindenki fogyasztott is belõle. A kicsik még a szemes változatot, a nagyobbak már nem pepecseltek a szemek fürtrõl való leszedésével, inkább folyékony formájában eregették le torkukon (ne tessenek megijedni, nem vitamin dús, ápdétes szõlõlé volt). Az ifjú táncosok idõnként táncra perdültek, megmutatva, hogy már ily fiatal korban is kitûnõ táncosaink vannak a környékünkön. A rezesbanda zenéjére pedig sokan énekléssel válaszoltak. A zenéhez egy kicsit is konyítók e mixturából akár azt is gondolhatták, hogy a két csoport egybe dolgozik.
A sétálásban/táncban/éneklésben megfáradtakat pedig egy-egy tányér (az éhesebbeket repetával is) megvendégelték a mûvelõdési házban.
A hangulatot érezve és az érdeklõdést látva, remélhetjük, hogy nem kell megint 15 esztendõt kiböjtölni az újabb tápióbicskei szüreti felvonulásra.
