Kötelesség.
Borzongatóan szép szó. Aki teljesíti, tiszteletet érdemel. Jutalma mások megbecsülése és ami ennél sokkal fontosabb: az önbecsülés.
Érték, tehát ára van. Megfizetünk a hosszú hónapok éjszakai tanulásával a szép bizonyítványért, évtizedek kemény munkájával a munkahelyi előmenetelért, vagy gyermekeink gondtalanságáért, biztonságáért…
Kötelesség a hazaszeret is. Ára van. Akikre október 6-án emlékezünk, azok a legtöbbet adták érte: az életüket.
Adósaik vagyunk. Rójuk le hát adóságunkat.
Mert kötelesség a kegyelet is. Aki szeretteit nem gyászolja meg illő módon, az ősi törvényt sért meg, és joggal részesül környezetének megvetésében.
A nagykátai temetőben nyugvó, több mint száz hősi halottnak is, évek óta gyertyát gyújtanak a kötelességüket teljesítő városiak.
Kegyetlen a történelem. Ők az életűkkel bizonyították, hogy a szabadság, a nemzet függetlensége mindennél fontosabb.
Nekünk, nagykátaiaknak – igen, Neked és nekem is – csak egy szál gyertyával, egy esős, komor őszi estében megtett fázós sétával kell fizetnünk.
