A Nagy Háború, négy év szakadatlan öldöklés után véget ért.

"Október 24 -tõl 29-ig, négy nap alatt összeomlott, szétzüllött a világháború egyik legremekebb hadereje: az osztrák-magyar hadsereg".

A sorok írója, Somogyváry Gyula, avatott ember, végig küzdi a Nagy Háborút, mindig az elsõ vonalakban. A 29. gyalogezred - melyben nagykátaiak is szolgálnak - elõször az olasz fronton küzd, majd átdobják õket az orosz frontra. A háború vége ismét az olasz vonalban éri õket, a hírhedt Monte Grappán. Befejezõdött a háború. Mindenki özönlik hátra, irány a régen látott otthon, a vágyott család. A katonás rend felbomlik, ezredek minden fegyelem nélkül, mint gátját szakító ár, zúdulnak hazafelé. Távolodni, mielõbb távolodni a szenvedés színhelyétõl, a nyomorúságból, a frontvonal veszélyeitõl, az állandó ágyúzástól. Csak minél távolabb a vértõl, a széttépett embermaradványoktól, a lövészárok mocskától, az ellátatlanságtól, az éhezéstõl, a halál közelségétõl. Csak haza, mielõbb haza!

Itthon a hadsereget hivatalosan szétzavarják, eluralkodik a vörös káosz. Innen már egyenes az út az ország csonkolásáig, Trianonig.

Az elmúlt év szeptemberében a nagykátai tüzér csapat a Nagy Háború Dél-tiroli frontjának hadszínterein járt.