Nem sokat pihentek a babérjaikon a III. Kókai Kikelet szervezői. Alig ért véget az ismét csak pazarul sikerült tavaszköszöntő, összművészeti fesztiváljuk, neki gyürkőztek egy rendhagyó kókai húsvétnak.

De ha rendhagyó, amit Rácz Sándorék locsolkodás címén összehoztak, akkor legalább annyira hagyományteremtő is lehet ez a hagyományélesztő felvonulás.

Talán 40-60…éve ilyen lehetett a falusiak életöröme, Ember és Természet feltámadásának szertelen ünneplése. (És miért ne lehetne ilyen ismét? Miért kell elmenekülni az ünnepen?)

A kókai ötletgazdák toboroztak egy baráti-rokoni csapatot, és körbejárták lányaik, asszonyaik, szüleik házát, hogy néhány csepp kölnivíz mellett néhány vödör vízzel is  megöntözzék őket.

Persze, nem is a Kikeletesekről lenne szó, ha nem előzte volna meg egy alapos felkészülés az idei húsvétot. Versekkel, táncokkal, fogatos felvonulással, nótaszóval, zenekarral vidámították a szárítkozó lányokat-asszonyokat.

Szavaim szaporítása helyett Lantos Gyula remek képeit ajánlom figyelmükbe!

(A kókaik az ötletüket nem védték le! Lehet utánozni!)