A mai Nagyvárad területén volt a XIX. században egy Váradolaszi nevű település. Itt született 1809. október 10-én Flór Ferenc egy kereskedő család sarjaként.         

 

Basa László írása

Nagyváradon és Nagykárolyban végezte tanulmányait, majd 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára. 1833-ban sebészi, majd egy évvel később sebészi és szülészmesteri oklevelet szerzett. Különlegessége ennek a pályaindításnak, hogy az orvosi karon első volt, aki magyarul írta és védte meg disszertációját.

 

Felismerte, hogy a hazai pálya nem elégséges a látóköre bővítéséhez, s ezért 1833-34-ben Berlinben és Bécsben gyarapította tudását a sebészet és a szemészeti műtéttan területén. Rendkívüli fogékonyság jellemezte az új orvosi eljárások bevezetése iránt, melynek keretében az elsők között alkalmazta műtétjei során a kloroformos altatást.

 

Hazatérése után a pesti egyetem állatgyógyászati tanszékének tanársegéde lett. 1935-től a nagytekintélyű Stáhly Ignác sebészprofesszor tanársegéde. 1837-ben a Rókus Kórház tiszteletbeli, majd 1840-től annak osztályos főorvosa lett.

 

Bugát Pállal az orvosi ismeretek szélesebb körben való megismertetés szándékával 1831-től az „Orvosi Tár” c. folyóiratban az egységes orvosi „nevezéktan” elterjesztéséért is munkálkodott. 1833-tól már a lap társszerkesztője, ahol külföldről átvett és lefordított orvosi közlemények, valamint a rokon tudományok bemutatásával a szűken vett szakmai tájékoztatás mellett a népszerűsítő ismeretterjesztés egyik úttörőjének is tekinthetjük.

 

1838-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába fogadta Flór Ferencet. Amikor a pusztító jeges árvíz elöntötte a várost, csónakos csapatával sok életet mentett meg. Ez az élmény ösztönözte arra, hogy javaslatot tegyen a mentésügy megszervezésére. Könyvet írt a vízbe fúlt emberek felélesztéséről, illetve a vízből való mentés technikájáról. Közreműködött a Budapesti Királyi Orvosegyesület megalakításában, s az 1840-ben megszervezett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének kiadványát, a „Munkálatok”-at egészen 1848-ig Flór Ferenc szerkesztette. Elmondhatjuk, hogy tudományszervező, lapszerkesztői tevékenysége megbecsülést váltott ki kortársai szemében. A reformkor általános tudományos-és kulturális fellendülésének Mátray Gáborhoz hasonló mindenese volt Flór Ferenc.

 

1847-től Pest város tiszti főorvosa, valamint a Rókus Kórház igazgatója lett.

 

A forradalom győzelme után 1848 tavaszán az elsők között jelentkezett a nemzetőrségbe. Ősszel a szerveződő magyar honvédség katonaorvosi szolgálatánál kapott beosztást. Ebben a körben a honvédség egészségügyi szervezetének alapjait Stáhly Ignác rakta le. Ő hívta életre a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályát. Pesten hadiorvosi tanfolyamokat szervezett, létrehozta a katonakórházak láncolatát, s ebbe a szervezeti keretben nagytekintélyű, jól képzett orvosokat nyert meg a haza védelme ügyének szolgálatára.

 

Amikor a császáriak 1849. január 1-én bevonultak Pestre, a beteg Stáhly már nem tudta követni a Debrecenbe költözött Országos Honvédelmi Bizottmányt. A küszöbön álló tavaszi hadjárat előkészítése megkövetelte annak orvosi, egészségügyi hátterének megszervezését is. Kossuth és Mészáros Lázár úgy döntött, hogy erre a feladatra az őrnagyi rangban szolgáló Flór Ferencet nevezi ki. 1849. január 22-én alezredesi rangban ő lett a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke, vagyis ő volt a honvédség katonai egészségügyének irányítója.

 

A katonai egészségügyben nemzetközi viszonylatban is jelentős újításokat vezetett be. A hadisebészetben bevezették a kloroform alkalmazását. Ő szervezte meg a csaták helyszínéhez közel a tábori kórházak –közötte a nagykátai is- hálózatát, azok orvossal, eszközzel való ellátását, a front-és hátországi betegellátást. Nevéhez fűződik az újoncozás orvosi ellenőrzése, a harcokban rokkanttá vált katonák utókezelése. Kísérletet tett a műszer és gyógyszerhiánynak az országon belülről történő pótlására, a gyógyszerek és az orvosi műszerek hazai gyártására. Ő indítványozta, hogy a kormányzó nővérét, Kossuth Zsuzsannát országos főápolónővé nevezzék ki. Az 1849. április 16-án hivatalba lépett Kossuth Zsuzsanna végiglátogatta a hadikórházakat, s így fordult meg a nagykátai Keglevich-kastélyban működő kórodában is.

 

Flór Ferenc élete végéig Kossuth feltétlen híve volt, s ez a kölcsönös bizalom nyilvánult meg Kossuthnak abban a levelében, melyben Flór Ferencet a „legmagyarabb magyar orvosnak” nevezte. Elmondhatjuk, hogy Flór Ferenc személyes érdeme, hogy a tavaszi hadjárat megindulásakor a honvédség világviszonylatban is korszerű egészségügyi szolgálattal rendelkezett.

 

Flór Ferenc élete és munkássága régiónkban Nagykátához és Tápiószeléhez kapcsolódott a történelem egy bizonyos szakaszában. Amikor Kossuth közreműködésével 1849. április 5-én Nagykátán a Keglevich-kastélyban berendezésre került egy hadikórház, annak további működését hivatalból már Flór Ferenc felügyelte. Nézzük meg, hogy a levéltári források miként rögzítik ezt a tevékenységet.

 

1849. április 9-én Matavovszky Nándor főhadparancsnoksági törzsorvos Gödöllőn kelt levelében tesz jelentést Flór Ferencnek a nagykátai hadikórház állapotáról. Május 21-én Papp Károly főhadnagy, a kátai kórház katonai parancsnoka levélben számol be Flór Ferencnek a kórház számára érkezett adományokról. Ez a levél nyomtatásban is megjelent a „Közlöny” június 10-iki számában.

 

Nagy József, a nagykátai hadikórház orvos vezetője május 31-én Kossuth közbenjárását kéri, hogy őt Flór Ferenc főorvossá nevezze ki. Június 5-én Papp Károly tájékoztatja Flórt a kórházban ápolt betegek számáról, az egészségügyi intézmény ellátásáról. Ekkor már 32 beteg ellátásáról kellett gondoskodniuk. Június 15-én Nagy József elkészítette jelentését a kórház helyzetéről. Megállapítja, hogy a csatát követő napokban 398 sebesültet ápoltak, s „most azonban már a kórházban lévő betegek száma legfeljebb két hetek alatt tökéletessen elfogy.”

 

Flór Ferencnek egy Nagykátára írt leveléről –intézkedés a hadikórház megszüntetése érdekében- 1849. június 16-iki keltezéssel tudunk.:

 

„ A nagykátai kórházban létező kevés számú beteg iránt június 5-én kelt jelentésére a parancsnokságnak ezennel válaszoltatik: mihelyt a betegek egészségi veszélyeztetés nélkül szállíthatók lesznek, szállítassanak a gödöllői kórházba. A szállítás megkezdése előtt azonban a gödöllői térparancsnokság ez érdemben tudósítandó. A polgári orvosok a betegek átszállítása napjáig kapják ki fizetéseiket, s ekkor hivatalos működésüktől mentessenek fel; ha azonban továbbra is tábori szolgálatra ajánlkoznának, úgy a kórházban lévő katonai orvosokkal együtt alkalmazás és illetőleg beosztás végett az egészségi osztályhoz utasítassanak.

 

A kórházi szerek pontosan összerakva, és leltárral ellátva, biztos kíséret mellett a hadügyi gazdászati osztályhoz szállítandók.

 

A följelentet 10 rokkant vitéz az ottani főorvos által megvizsgálandó, s felvizsgálati jegyzékkel (három példányban) ellátva, Magyarország főhadparancsnokságához utasítandó.

 

Minden tett is innetúl teendő intézkedéseiről a hadügyminisztériumot értesíteni el ne mulassa.”

 

Amikor Görgey Artúrt a Szemere-kormány hadügyminiszterének kinevezték, átszervezte a minisztériumot. Flór Ferenc leváltásában két dolog játszhatott szerepet. Közismert volt Kossuth iránti tisztelete, s Kossuth Zsuzsanna kinevezését Görgey annak idején határozottan ellenezte. A helyébe kinevezett Lumniczer Sándor különben maga is kiváló orvos volt, noha nem rendelkezett Flór szervezőkészségével. Flór –aki ekkor már ezredes- a világosi fegyverletételig a tartalék hadtest –mely július 18-21. között Tápiószelén állomásozott- főorvosa lett.

 

Flór Ferenc 1849. augusztus végén már a pesti Új épület foglya volt. Másfél évi börtönre és állásvesztésre ítélték. Kiszabadulása után 1851 tavaszától Tápiószelére száműzték, ahol rendőri felügyelet alatt állt. Tápiószelén 12 évig gazdálkodással és a környék betegeinek gyógyításával foglalkozott. A hivatalos nyilvántartásban „Veszedelmes bűnöző” állt a neve mellett. 1857-től már rendőrségi engedéllyel időnként elhagyhatta Szelét.

 

Számunkra rendkívül izgalmas a szelei évek megismerése. Szelén két emberrel került szorosabb, mondhatnánk baráti kapcsolatba. A községi orvos Dr. Geszner Mihály volt, akiről tudjuk, hogy április 5-én Kossuth rendeletére került egy rövid időre a nagykátai hadikórházba. Geszner doktorral még a 30-as években a pesti egyetemen kerülhetett kapcsolatba, s a szelei száműzetés évei alatt mindvégig segítette akkor kegyvesztett kollégáját.

 

A másik kapcsolat Rákóczi János, Kossuth egykori titkára volt. Rákóczi János –kit Madách Imre bújtatott- besúgás révén került a császáriak kezére. Börtönbüntetése letöltése után szelei birtokára vonult vissza, mely közvetlen szomszédságban volt Flór Ferenc földjeivel. Helyileg ez a birtok Tápiószele ma Tápiószőlőshöz tartozó részén volt. A birtokon levő tanya ma már nem áll, helyének megállapítására további kutatások szükségesek.

 

1861-ben Flór Ferenc ismét Pest város főorvosa, a Rókus Kórház igazgatója lett. Ebben az évben jutott fővárosi álláshoz szelei barátja is: Rákóczi János Pest megye főjegyzőjévé választották. 

 

Flór Ferenc nagy erővel látott munkához, ám ekkor még a politikai helyzet nem kedvezett tervei megvalósításához. 1862-67 között ismét Tápiószelén tevékenykedett. Ne felejtsük: életének ebben a szakaszában már nem volt érvényben a kényszerlakhely kötelme, a praktizálástól való eltiltás. Magányát –melyet egyetlen gyermekének 1862-ben bekövetkezett halála súlyosbított- csak az odaadó barát, Geszner Mihály enyhítette.

 

A kiegyezés után harmadszor is ő lett a Rókus Kórház igazgatója, a főváros főorvosa. Figyelme és tevékenysége életének ebben a szakaszában a közegészségügy és az orvosi érdekvédelem irányába fordult. Őt tekintik a magyarországi közegészségügy egyik megteremtőjének. Szorgalmazta a vezetékes vízhálózat kiépítését.

 

1871. július 7-én a Szent Rókus Kórház előtt a Rákóczi úton közlekedő lóvasút halálra gázolta a kórház igazgatóját. A negyvennyolcas hagyományok egyik legkiválóbb őrzőjét, a magyar reformkor kimagasló egyéniségét, a magyar medincina korszerűsítésének legkiválóbb bajnokát veszítette el Flór Ferenc tragikus halálával a magyar orvostársadalom.

 

Nevét ma Kistarcsán középiskola, illetve a településen működő Pest Megyei Flór Ferenc Kórház viseli. 1992-ben a honvédelmi miniszter a katonai egészségügyben szolgálók jutalmazására Flór Ferenc-díjat alapított.

 

 

 

 

A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat Flór Ferenc születésének 200.évfordulóját felvette a megünnepelendő személyek listájára. Március 14-én a Kerepesi temetőben levő sírjánál katonai tiszteletadás mellett zajlott megemlékezésünk. 2009. április 5-én, a nagykátai hadikórház megalapítása 160. évfordulóján az egykori Keglevich-kastély –ahol ez a kórház működött- előtt a 21. tavaszi emlékhadjárat hivatalos programja részeként méltattuk érdemeit.

 

 

 

 

2009. október 2-án a Blaskovich Múzeum Baráti Köre a múzeum épületében Dr. Kapronczay Károlynak, Flór Ferenc életműve szakavatott feldolgozójának előadásával emlékezett az egykori szelei birtokosra. Bízzunk benne, hogy nem sokáig várat magára a jeles férfiú maradandóbb formában történő emlékállítása sem.

                                                                                                            Basa László