Aki látta Huszárik Zoltán Szinbádját, Latinovits felejthetetlen húsleves-kanalazását, az tudja, hogy egy jó ebédhez a pincérrel történő beszélgetés is hozzátartozik.
A nagykátai Tóth Péter egy különleges és a képek alapján igencsak látványos gasztronómiai-vendéglátói verseny győztese lett. Ajánlom figyelmükbe beszámolóját.
Tóth Péter nagykátai lakos vagyok, idén töltöm be a 23. életévemet. Az érettségi vizsgám után egy évvel 2007 őszén kezdtem meg tanulmányaimat a jászberényi Klapka György Szakközép- és Szakiskolában felszolgáló szakmacsoportban. A kezdetektől fogva elnyerte tetszésemet ez a szakma, hisz szélesebb körű tudásra lehet szert tenni, mint ahogy azt valaha is gondoltam volna, vagy egy szakmán kívüli vendég gondolná. A felszolgálás sokkal többől áll, mint hogy, - „idézném egy ismerősöm szavait" - három tányért bárki össze tud fogni".
Nos, némiképp igaza is van, bárki képes lehet erre. De a gasztronómia, az étel, ital és a hozzá kapcsolódó történelmi tudás már bonyolultabb ennél. Mondhatnám úgy is, hogy külön tudományággá nőtte ki magát. Tanulmányaim kezdetétől szerettem magam belevetni a különböző feladatokba és részt venni különböző rendezvényeken. Ennek a lehetőséget szakmai tanárom Bobák József teremtette meg az iskolánkban működő Gasztro klubbal, amelynek keretein belül számos eseményen vettem részt Jászberényben és Szolnokon a Főiskola Véndiák éttermében. (Olasz-, reneszánsz-, halász vadász est és még sorolhatnám). Mindezen eseményeknek köszönhetem, hogy magasabb szintre emelhettem tudásomat, és nyertem annyi önbizalmat is, hogy szakmai versenyeken is induljak.
Ez a verseny, amelyről most beszámolok a Pelikán Kupa Gasztronómiai Kiállítás és Verseny, ami mostanra már országos szintűvé nőtte ki magát, és az egyik legrangosabb megmérettetésnek számít. A rendezvényen végzett-, és tanuló szakács, cukrász és felszolgáló kategóriákban mérkőznek meg a versenyzők az ország minden pontjából – még határainkon túlról is – érkezve.
A verseny menete következő a felszolgálóknál. Egy asztali témát kell választani és hozzá megkomponálni az asztal képét, utalva a választott korra, eseményre, személyre színekben, díszítésben, ruházatban. Tervezni kell hozzá illő menükártyát is, amelyben szigorú szabályok szerint kell feltüntetni fantázia dúsan elnevezett ételeket és italokat.
Ezen a próbán másodszor indultam el. A tavalyi évben – osztálytársaimmal egy kis csapatot alkotva – Al Capone legendás asztalát terítettük meg és értük el az arany minősítést. Idei évben úgy gondoltam, március 20-án az V. Pelikán Kupán megpróbálkozok egyéni versenyzőként helytállni. Asztali témaként kézenfekvő megoldást kínált iskolánk névadójának, Klapka György születésének 190. évfordulója. Ezen a szálon indultam el és kezdtem meg az asztal megtervezését. Színeiben, külalakjában igazi magyaros hangulatot akartam létrehozni. Így lett az abrosz piros, a tányér fehér és a szalvéta zöld. De persze nem merült ennyiből ki a tudomány, ez csak töredékét adta az összképnek.
Hátra volt a menükártya is, melyben a következők szerepeltek: aperitif italként –
igaz magyar szokás szerint – Klapka Légió Eperpálinkája, levesként a Gulyáságyúban főzött vadnyúl raguleves, fásgaluskával, bagóca (zöldborsó) lövedékekkel, vagy éppen desszertként a Huszárok háromtöltelékes pitéje, rózsabarack kompóttal.
A menü megtervezésében, hangzatosabbá tételében szakmai tanárom nyújtott segítséget.
De még mindig nem voltam kész, hisz hátra volt egy bemutató – úgynevezett display asztal – megtervezése is, ahol a korhoz és személyhez illő tárgyakat vonultattam fel. Ehhez kértem segítséget a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapattól, név szerint Káplár Bélától, aki teljesen önzetlenül, idejét nem sajnálva állt rendelkezésemre. Így került kiállításra például a csapat zászlaja, Béla bá’ kardja, csákója, egy eredeti ágyú lövedék, vagy éppen egy kis ágyúmakett. Ezek után még mindig volt teendő, hisz a ruházatomat is meg kellett oldanom úgy, hogy én személy szerint díszlet ne legyek, hisz vagy pincér, vagy kiállított „díszhuszár” vagyok. Ehhez kaptam segítséget a nagykátai Fúvós Zenekartól, akiktől a Nagykáta címerrel ellátott szép, zsinóros egyenruhát kaptam. A tányérokat a jászberényi Hollóháza porcelánbolt ajánlotta fel. Mindezen összefogásnak köszönhetően készen álltam a versenyre, melyet március 20-án a Szolnoki Főiskola Tisza-ligeti Campusában rendeztek meg.
Mind a három szakmában, nagy számban érkeztek versenyzők és szebbnél szebb műveket alkottak. A felszolgáló diákok 20 asztalt felvonultató kavalkádja nehéz helyzetbe hozta a zsűrit és engem is elbizonytalanított, hogy van-e esélyem felvenni a versenyt ezekkel az asztalokkal és diákokkal. A művek zsűrizése délelőtt 9 órától 11 óráig tartott, majd megnyílt a kapu az érdeklődő közönség számára is. Ezrekben volt mérhető a látogatók száma. Délután 16 órakor került sor az eredményhirdetésre. Szerencsére, hosszú percek után kimondták a nevem és azt, hogy aranyéremmel díjazták a munkámat. Mérhetetlen örömmel vettem át az aranyérmet, kupát és oklevelet. Büszkén tértem haza és helyeztem el a díjakat az iskola tanéttermében, a másik kupa mellé.
Tóth Péter
