Basa László helytörténész beszámolója a kókai „Húsvéti huszár-várás Kókán” c. programról szól, és annak kapcsán a történelmi eseményt is megidézi.

A tavaszi emlékhadjárat katonai hagyományőrző programsorozat a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat javaslatára 2009-ben április 5-ét Kossuth-emléknappá nyilvánította. 1849. április 5-én érkezett Kossuth Jászberényből Nagykátára, s fordult meg a következő napokban Szentmártonkátán, Kókán, Dányban.

A Kossuth által érintett településeken, Kossuth-emlékhelyeken zajlott tehát április 5-én az emlékhadjárat programja. Egy évvel később ismét a szabadságharc politikai vezetője előtt tisztelegtek a hagyományőrzők és az őket fogadó települések, vagyis hagyománnyá érett a kezdeményezés.

 
A Szerző KÉPEI

         A négy állomás közül 2010-ben kiemelkedett Kóka község húsvét hétfői programja –ahol természetesen nem hanyagolták el az ilyenkor magától értetődő népszokásokat sem- , mely a Kossuth Falumúzeum felújítása utáni avatási ünnepséggel növelte a „leghívebb magyar” emléke ápolásának jelentőségét. A település népművelői „Húsvéti huszár-várás Kókán” címmel hirdették meg a történelmet és a népszokásokat ötvöző nap programját.

         Kóka a tápiómenti Kossuth-kultusz legrégebbi és legjelentősebb települése. Alapját az a történelmi tény képezi, hogy Kossuth 1849. április 6-án a kókai Margit-hegy tetején levő kápolna tövéből nézte a Gödöllő felé masírozó honvédseregek vonulását. Itt találkozott Görgey Artúr fővezérrel, s mindketten ittak egy kókai menyecske kínálására a domb lábánál fakadó forrás, a Bereg-kút vizéből. A Kossuth-korsó az 1998-ban megnyílt falumúzeum legféltettebb kincse. Az 1889-ben alakult kókai tűzoltó egyesület Eördög Kálmán főjegyző, parancsnok vezetésével az egyetlen egyenruhás, szervezett formában kiálló résztvevője volt Kossuth temetésének. Az alapító parancsnok emlékét fekete márványtábla is őrzi, s a temetésen viselt fejfedője ma a kókai tűzoltók vitrinjében látható.

         Kossuth nevét Kókán ma öt márványtáblán is olvashatjuk. Az első, a Margit-kápolna falán levő – hibás szövegű, meglehetősen szerény véset- avatására 1948. március 15-én került sor. 1975-ben a helyi kiszesek állítottak emléktáblát a temetőben. 1998-ban, a 150. évforduló kapcsán az általános iskola –mely ekkor vette fel a nagy magyar nevét- és a felavatott falumúzeum falát díszítette a Kossuth portréját is tartalmazó márványtábla, a gyömrői Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A nevezetes látogatás 150. évfordulóján, 1999-ben került elhelyezésre a Margit-hegyi kápolna falán a sorrendben ötödik Kossuth-emlék.

 A Kossuth Szövetség számos rendezvényének – országos tábor, tudományos emlékkonferencia, koszorúzás, stb.-  adott helyet a  település. Ebben a folyamatban jelentős volt Gavlik Istvánnak, a szövetség alapító elnökének a tevékenysége. Az ő javaslatára szervezték meg pl. a Kossuth-emlékhelyek első borfesztiválját 1999-ben. Ez a hagyományteremtés is életképesnek bizonyult, hiszen az idén 11. alkalommal rendezi meg ezt a programot Kóka.

         A nagykátai hagyományőrzők a 150. évforduló tájékán kapcsolódtak be a kókai emlékápolás folyamatába. Sok esetben szerveztek kirándulást a falumúzeumba, a Margit-hegyre, vettek részt a Kossuth Szövetség Kókát érintő programjaiban. Mindenkor sok szeretettel fogadta a kátai látogatókat Tóth József nyugállományú tanár, a falumúzeum létrehozója és állandó kalauza. Számunkra, akik 1994 óta ismerkedünk a Tápió mente múltjával, ezekben az években a tápiószelei Blakskovich-gyűjtemény mellett a Kókán berendezett falumúzeum jelentette a közelben levő MÚZEUMOT. 2002-ben a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat elhozta ide vándorkiállítását, melyet Kossuth születése 200. évfordulója alkalmából állítottunk össze.

 Ugyancsak ez a kerek évforduló indította el a csapatnak az emlékhadjáratban való részvételét. Kilencedik alkalommal tisztelegnek a Kossuth-zászlóalj gyermekkorú katonái a Margit-hegyen, ami azt jelenti, hogy e programban ők voltak a hadjárat legtöbbször Kókán szereplő résztvevői. A mindenkori április 5-iki tisztelgések során a gyerekek felkeresték a falumúzeum kiállításait, ahol mindig találtak új tárgyakat, képeket. Egy idő után –s erre különösen büszkék voltak- maguk is helyet kaptak a múzeum 48-as hagyományokat és az emlékápolást bemutató tablóin. Mindezek alapján azt hiszem, hogy a kedves olvasó is megérti, hogy a kátai gyerekek számára miért fontos és kedves ez a helyszín, miért vállalták szívesen az idei közreműködést is.

         2010. április 5-én szemerkélő esőben érkezett a Kossuth-emléknap harmadik állomására, Kókára a Kossuth-zászlóalj. Most az egyszer nem a minden kényelemmel ellátott művelődési ház volt fogadásunk helyszíne, hanem a templom mellett álló közösségi ház és falumúzeum. A falumúzeum felújításának befejezését követő avató ünnepségre Kossuth bronzba öntött arcmását tartalmazó márványtábla mellett az egyenruhás katonai hagyományőrzők tisztelgésével került sor. Gyuricza Anitának, a művelődési központ vezetőjének avató beszédéből idézek:

„…A múzeum anyagának összegyűjtésében kiemelkedő szerepe volt Tóth József tanár úrnak, aki a 80-as években Helytörténeti Szakkört indított a kókai Kossuth Lajos Általános Iskolában. A tanár úr kerékpáros túrák alkalmával ismertette meg a diákokkal a környékbeliek életéről szóló történeteket, és kezdték gyűjteni a múlt emlékeit őrző használati tárgyakat és gazdálkodási eszközöket . A diákokról átragadt a lelkesedés a szülőre, rokonokra, ismerősökre is, és hamarosan a falu apraja-nagyja részévé vált a gyűjtésnek. Másfél évtized alatt számottevő tárgyi anyagot sikerült összegyűjteni településünk múltjáról, melyek éveken át csak időszakos kiállításokon voltak megtekinthetők.

         1997-ben az akkori polgármester, Papp János, és a képviselő-testület méltónak találta a gyűjteményt arra, hogy különálló épületben biztosítsa annak elhelyezését…”

         A létrehozásban –mely járt ugyan némi vitával- a meghatározó szerepet játszó Tóth József tanár úr mellett ki kell emelni még Hanga Ferenc, Keczöl Lajos, Kellner János képviselők és Lantosné Pozsgai Anna jegyzőasszony szerepét.

Mik voltak a falumúzeum féltett kincsei, a kókai jellegzetességek ?

         „….A kókai Kossuth Falumúzeum a civil összefogás ékes példájaként 1998. március 15-én megnyitásra került. Hosszú idő után helyet kapott benne a Kossuth-korsó, a helyi óvodát megalapító Gróf Pálffy Pálné, született Károlyi Geraldine képe és használati tárgyai, a több mint 100 éves kókai tűzoltóság, a Dalárda, az Ipartestület életére utaló dokumentumok, fényképek, és a világháborúk hőseiről ránk maradt emlékek.

         Ezen felül –főleg helyi gyűjtésből származó- paraszti élet eszközei, bútorai, és gazdálkodási szerszámai. Valamint végül, de nem utolsó sorban mindenképp meg kell említeni a híres kókai gobelineket, a szőlőtermesztés és borkészítés eszközeit…”

A falumúzeum elmúlt 12 évéről a következőket mondta el beszédében Gyuricza Anita:

         „…A múzeum megnyitása óta eltelt 12 év alatt a gyűjtemény alapítója, Józsi bácsi számtalan időszakos kiállítást is rendezett, igazodva a történelmi évfordulókhoz és az országos aktualitásokhoz. 2008-ban, a „Reneszánsz év” keretében az OKM által kiírt „Tájházak a közösségért” c. pályázat eredményeként egy kulturális seregszemle és nyári tábor keretében reneszánsz-kori mesterség bemutatókat tartottunk a múzeumban. 2009 őszén a „Vendégváró Tájházak” c. pályázaton 200 e. Ft-ot nyertünk az épület felvizesedett és omladozó falainak a rendbetételére.

         Az elmúlt években az épület állapota miatt  már sok tárgy is megrongálódott, így a felújításhoz kapcsolódóan sajnos több dolgot selejteznünk kellett. Emellett a tájházak, múzeumok üzemeltetését felügyelő szervezetektől több ízben kaptunk iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a paraszti élet egyszerű, letisztult ízlésvilágát, és az új kiállítások esetében célszerű   figyelembe venni a tájházak legfontosabb jellemzőit, ismérveit. Ezért kértük segítségét helyi néprajzosunktól, Dr. Baksa Brigittától, akinek néprajzi témájú tankönyveiből számtalan iskolában oktatnak.

         Brigitta szabadidejében, időt és energiát nem sajnálva, lokálpatriotizmusból vállalta a gyűjtemény szakmai szempontok alapján történő elrendezését…”

         Egy megnyitó ünnepség nem nélkülözheti az alkotók, támogatók köszöntését sem:

„…Most pedig méltassuk azokat, akiknek a gyűjteményt köszönhetjük. Köztük elsősorban Tóth József tanár úrnak szeretnénk köszönetet mondani mindnyájunk nevében a több évtizedes, áldozatos munkájáért. Megbecsülésünk jeléül polgármesterünk, Juhász Ildikó köszönti Józsi bácsit. Nagyon jó egészséget, és még sok hosszú, aktív évet kívánunk, Józsi bácsinak és Ilonka néninek, és a továbbiakban is számítunk a munkájára!

         Kedves Vendégeink !

Mielőtt újra megnyitnánk a múzeum ajtaját a nyilvánosság előtt, kérem engedjék meg, hogy a felújításban való közreműködéséért köszönetet mondjak Gergely Attilának, Szántainé Bense Piroskának, Lackó Lászlónak és Újfalusi Imrének.

Köszönet a Magyarországi Tájházak Szövetsége, és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum támogatásáért és útmutatásáért, mely nélkül nem valósult volna meg a már oly időszerű és szükséges felújítás !

A kiállítás elkészítéséért pedig szeretnénk mindannyiunk nevében köszönetet mondani Dr. Baksa Brigittának. Büszkék vagyunk rá, hogy együtt dolgozhattunk Vele, és megnyugtató, hogy számíthatunk a segítségére ! Gratulálunk eredményeidhez, és további sok sikert kívánunk munkádhoz!…”

         Dr. Baksa Brigitta tanárnő a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet titkára, aki sok alkalommal volt jelen a nagykátai gyermekmozgalmi rendezvényeken. Gittának az idén megszerzett tudományos fokozata, a doktori címéhez a kátai hagyományőrzők nevében is gratulálunk!

         A jutalmak átadása után kerültek koszorúk a Kossuth-emléktábla alá. Juhász Ildikó polgármester és Tóth József múzeumalapító után a tavaszi emlékhadjárat szervezői –valamint a tágabb értelemben vett Kossuth-barátok- nevében Gavlik István, a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke és jómagam helyeztünk el koszorút.

         Az avatási ünnepséget megörökítette a Duna TV, mely műsor az adó „Gazdakör” c. műsorában került egy hét múlva sugárzásra. Mit is láthattak a kamera szemével öt földrész magyarjai?

         A homlokzatával a templomra néző parasztház első két helyisége az 1940-es évek hangulatát idézi. A konyhában a egy kókai parasztcsalád húsvétját idéző enteriőr kiállítás volt e napon látható. A belső szobában a hétköznapok háztartási- és a paraszti élet munkaeszközeit állították ki. A folyosón egy falba mélyesztett fülkében Kossuth-emlékek és relikviák láthatók, míg a keskeny folyosó végén egy un. Geraldine-sarokkal az óvoda alapítójára, a világháborúk hőseire, a kókai civil szervezetekre emlékeztető képekkel utaltak.

         A raktárban és a ház végén levő udvari színben a paraszti élet használati tárgyai láthatók. A szervezők a kiállítást hanganyaggal is bővítették. A Nyugdíjas Klub és néhány idősebb helybéli segítségével Terék József zeneszerző és előadó összegyűjtötte és a múzeum rendelkezésére bocsátotta az elmúlt 100 év legszebb népdalait Kókáról. A ház alatt levő borospince berendezése a közeljövőben várható.

         Mi lett a korábbi kiállítások hatalmas mennyiségű néprajzi és helytörténeti anyagával ? A tájházakra jellemző rendezési koncepció alapján ezen tárgyak nagy része raktárba került. A rendezők megígérték, hogy ezekből a tárgyakból, dokumentumokból a jövőben időszakos, tematikus kiállítások segítségével kaphatunk majd a településről az eddiginél is árnyaltabb képet. A fotókat, írásos dokumentumokat, a kókai civil élet páratlanul gazdag anyagát lapozók segítségével kívánják a műv.ház dolgozói bemutatni. Ígéretet kaptunk arra is, hogy a mai naphoz hasonlóan –amikor is a húsvéti népszokások felelevenítésére került sor- népszokások bemutatásával, felelevenítésével bővítik majd a ház „szolgáltatását”.

         A 22. Tavaszi Emlékhadjárat hivatalos programját képező hagyományos Margit-hegyi ünnepségen a Kossuth-zászlóalj katonái adták a keretet. A nagykátai hagyományőrzők ezt megelőzően a Rákóczi-emléktábla előtt II. Rákóczi Ferenc 1710-es utolsó tápiómenti látogatása –1710. március 23-  közelmúltban volt 300. évfordulójára emlékeztek.

         Gavlik István az 1849-es Kossuth-látogatás körülményeit elevenítette fel megemlékező beszédében. A katonai hagyományőrzők fegyveres tisztelgése közepette kerültek koszorúk az emléktábla alá, majd az egység díszmenetben vonult el Moháry Gyula (1827-1911) 48-as huszárkapitány sírja előtt.

A nap programját -természetesen egymástól nem elválasztva- a történelemre való emlékezés és a húsvéti hagyományok ápolásának felelevenítése határozta meg. Amikor a gyalogos honvédek megérkeztek a múzeumhoz, maguk is bekapcsolódtak az éppen már zajló programokba. A bejáratnál megsimogatták a ketrecbe zárt húsvéti bárány buksiját.  Oláh Pali –pardon: hadnagy úr! – vezetésével megtörtént a leányhonvédek meglocsolása, akik piros sztaniolba csomagolt csokoládétojással  „köszönték meg” a fiúk figyelmességét. Láttuk, amint a helybéli kisiskolások a színben tojásfestéssel tették próbára ügyességüket. Megcsodáltuk az égetett cukorból készült „Magyarország legnagyobb húsvéti tojása” elnevezésű alkalmi műalkotást.

 Visszaérkezve a Margit-hegyről, egyértelműen már a húsvéti népszokások vitték a prímet a délutáni órákban. A reggel Nagykátáról Szentmártonkátára lovagló huszárok valamikor dél körül érkeztek meg Kókára. Molnár János és társai lovaikat félkörben karéjozva a templom előtt rögtönöztek bemutatót. A „huszárkórus” katonadalokkal, verbunkos tánccal kedveskedett a szépszámú közönségnek.

Alkalmi versmondók előadásában locsolkodó-verseket hallottunk, majd „Sündi és barátai” húzták a talpalávalót. Alkalmas pillanatban előkerültek a piciny vödröcskék, s a legénypalánták elől visongva menekült –vagy legalább is úgy tett- a fehérnép. A talicskára helyezett, grillázsból készült tojást kis kalapáccsal törték darabokra: kapott belőle minden jelenlévő. Egy alkalmi sátorban a falumúzeum mögött már reggel óta üzemelt a huszárkonyha. A kókai lencsegulyást elsőnek a katonai hagyományőrzők kóstolták meg, s a huszárok mellé kortyolgatták a 400 éves hagyománnyal bíró helyi borkultúra termékeit.

A rossz idő ellenére jól sikerült a húsvéti „huszár-várás” és vendéglátás, amit a katonai hagyományőrzők nevében ez úton köszönünk meg a szervezőknek. Jó példa volt ez a nap arra, hogy a történelem és a néprajz egymástól nem elválaszthatatlanok, a múlt hagyományainak ápolásában nagyszerűen vegyíthetők eszközeik. A honvédek és huszárok 3 óra körül vonultak tovább a Kossuth-emléknap utolsó állomására, Dányba.

A galéria első 14 felvétele 2008-ban és 09-ben készült, míg a többi kép 2010. április 5-én.

                                                                                              Basa László

                                                                                 katonai hagyományőrző százados