Évfordulók, rendezvények, könyvbemutatók a magyar-lengyel barátság jegyében  Basa László írása

         A nagykátai magyar-lengyel barátság ápolói számára programokban, eseményekben igencsak gazdag volt a 2010-es esztendő március-április hava. Mindezen történések ismertetését most csokorba kötve adjuk át – egy kicsit gondolva az utókorra is – magyar és lengyel barátainknak.

Jóleső érzéssel idéztük fel 2000 márciusát, amikor egy hivatalban levő lengyel nagykövet első ízben tett látogatást Nagykátán. Egy nagyköveti látogatásnak előzménye is van. Egy ilyen szintű vendég egy folyamatot elismerve, évek óta tartó kitartó munka előtti tisztelet jegyében vizitál ilyenkor egy településen.

 1998-tól pezsdült fel az újkori magyar-lengyel barátság a Tápió menti kisvárosban. A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat által ünnepélyes keretek között lengyel barátaink jelenlétében meghirdetett országos emlékőrző felhívása volt talán a rajt. Ezt követőleg lettünk állandó vendégei a nagykövetség és a magyarországi lengyelség programjainak, kapcsolódtunk be a barátság ápolásának országos folyamatába. Ennek a tevékenységnek kezdettől fogva támogatója volt Zenon Tarnowski konzul, aki sok-sok alkalommal jött el Nagykátára. Amikor 1999-ben a Mátray iskola falán felavatásra került a lengyelek 1849-es és 1939-es nagykátai látogatásának-tartózkodásának emléket állító márványtábla, akkor is a konzul úr képviselte egy küldöttség élén a lengyel népet.

         1999-ben emlékeztek az 1939-es „lengyel szeptember” 60. évfordulójára. A Lengyel Köztársaság akkor hivatalban levő nagykövete –ki korábban újságíró volt- szívén viselte az évforduló ügyét. Grzegorz Lubczyk a konzul úron keresztül, valamint a magyar és lengyel sajtóban megjelent tudósításokból értesült arról, hogy Nagykátán milyen intenzitású barátsági mozgalom zajlik. Amikor úgy döntött, hogy ellátogat a Mátray iskolába, azt nem a csapat meghívása –amiért igaztalanul vádolták a gyermekközösséget az „illetékesek”- , hanem egy több hónapon keresztül tartó folyamat állomásaként tette. Lubczyk nagykövet a lengyel nép köszönetét tolmácsolva látogatta végig a legjelentősebb lengyel katonai és polgári menekülttáboroknak helyet adó településeket.

 A 2000. március 14-én történt nagykátai ünnepség keretében népes lengyel küldöttség foglalt helyet a Mátray iskola udvarán. A nagykövet úr Nagykáta városának és négy helyi polgárnak a követség kitüntetését, a 60. évfordulóra készített emlékérmét adományozta.

         A látogatás alkalmával sikerült összegyűjtenünk a két nép barátságának 150 éves dokumentumait. Az egy tantermet megtöltő kiállítást természetesen megtekintették lengyel vendégeink is. A követi látogatásról az MTV „Rondó” c. nemzetiségi magazinja egy fél órás összeállítást sugárzott. A tavaly sorra került második nagyköveti látogatás, Joanna Stempinska vendégül látása hasonló folyamat részeként szerveződött.

         A nagykövet úr nem sokkal később megválván a diplomáciától, minden idejét az 1939-45 közötti magyarországi lengyel menekültek története kutatásának szentelte. Több általa írt könyvben tett említést Nagykátáról. A 2000-ben megjelent „Menekült-rapszódia”-ban pl. láthatjuk azt a felvételt, mely a március 14-iki látogatása során készült.

         A napokban szép kiállítású meghívót kézbesített a posta a nagykátai lengyelbarátoknak. A Budapesti Történeti Múzeumban 2010. április 21-én Krystyna Lubczyk és Grzegorz Lubczyk „Emlékezés. Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946” című albumának ünnepélyes bemutatójára került sor. A könyvbemutató tiszteletbeli védnökei Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnökök voltak.

         A múzeum un. barokk udvarán a vendégeket Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője köszöntötte. A közelmúltban elhunyt lengyel államelnök és kísérete tragédiájára egy perces néma felállással emlékeztünk.

         Cséby Géza író, műfordító, a könyvbemutató moderátora Dr. Jeszenszky Géza történészt, az Antall-kormány egykori külügyminiszterét kérte fel a történelmi háttér felvázolására. A könyvben szereplő történelmi személyiségek leszármazói egymás után léptek a mikrofonhoz, s egy-egy epizód felvillantásával idézték fel az embermentés felemelően szép pillanatait.

         A könyvbemutató végén a nagykövet úr tiszteletpéldányokat nyújtott át. A vaskos, szépen kivitelezett kötetet megkapta Gallai Istvánné, Manci néni is. Most pedig ismerkedjünk meg az album nagykátai vonatkozásaival.

         Nagykáta, valamint Sülysáp, Szentmártonkáta, Tápiószele, Tápiógyörgye neve már a könyv színes borítóján olvasható. Ezen tápiómenti településeken volt 1939-40-ben lengyel menekülttábor. Az idézett településnevek több oldalon is olvasatók, míg 2 fénykép közvetlenül Nagykátáról került az albumba. A magyar és lengyel nyelvű kiadványt Lengyelországban a varsói Rytm Könyvkiadó forgalmazta 2009-ben. Magyarországi partnere a Széphalom Könyvműhely volt, kinek vezetője, Mezey Katalin igazgatónő ugyancsak méltatta a vállalkozást.

         A könyv egyik fejezete „Ők 220-an” címet viseli. Idézek a bevezető gondolatokból: „Bátor önkéntesek serege. Különféle módon segítették önzetlenül a menekülteket. A korábban megnevezetteken kívül felkutattuk még 220 olyan személy nevét, akik rászolgáltak a hálás emlékezetre. Tudjuk azonban, hogy nem százával, de ezrével akadtak ilyen magyarok.”  Ebben a névsorban találjuk a nagykátai Gallai Istvánnét, aki gyermekkora óta elkötelezettje a magyar-lengyel barátságnak.

         2008 őszén Konrad Sutarski múzeumigazgató és Molnár János múzeológus látogattak Nagykátára. A magyar-lengyel barátság tárgyi emlékeire voltak kíváncsiak. Felhívtuk vendégeink figyelmét a tápiószelei emlékhelyekre is, mely folyamat végül Szelén a 2009-es nagyköveti látogatáshoz vezetett.

Az egész napos látogatás nyomát véltük felfedezni egy 2009-ben megjelent jubileumi kiadványban. A Bem József Magyarországi Lengyel Kulturális Egyesület két nyelven megjelent kiadványa „Honfitársak nyomában. Lengyel menekültek sírjai magyarországi temetőkben, a II. világháború időszakából 1939-1945” címet viseli. Józef Poprawski lengyel katona sírját, a kátai lengyel emlékhelyeket és a barátsági mozgalmat két oldalon tárgyalja a könyv. A nagykátai vonatkozású felvételek száma 6 db. A hátsó borítón látjuk a sülysápi római katolikus Kisboldogasszony templomban található kétnyelvű emléktábla képét. A „Sladami rodaków” lengyel címet viselő kötet megtalálható a nagykátai könyvtárban is.

 Mindkét könyvbemutatóról hírt adott a negyedévente megjelenő „Glos Polonii”, a magyarországi Bem József Kulturális Egyesület folyóirata. A lengyel nyelven íródott újságnak –melyben az elmúlt évek során többször olvashattunk a nagykátai rendezvényekről tudósítást- 2010. márciusában jelent meg a 100. lapszáma. Ebből az alkalomból gratulálunk az egyesület és a szerkesztőség minden tagjának!

A napokban újabb két, magyar és lengyel nyelven olvasható kötettel gyarapodott az a sorozat, mely egy országos-nemzetközi kitekintés keretében említi a nagykátai és a tápiómenti lengyel vonatkozású emlékhelyeket, emlékápolást. Miután mindkét kiadvány csak korlátozott mennyiségű fotót, dokumentumot tudott kishazánk területéről, a Tápió mentéről közölni, adódik az ebből levonható következtetés: célszerű lenne az érintett települések összefogásával a régió 1939-es szerepét a helyben készült képek-dokumentumok segítségével részletesen feldolgozni.

Amikor számba vesszük az áprilisi lengyel vonatkozású híreinket, abban a szmolenszki tragédia mellett volt egy minket közvetlenebbül is érintő haláleset: Jerzy Kochanowski április 5-én elhunyt. Jurek több esetben volt vendégünk,  koszorúzott a Mátray iskola falán levő emléktáblánál, írt rólunk a lengyel sajtó hasábjain. A Bem Egyesületnek négyszer töltötte be az alelnöki tisztét, társalapítója volt az 1970-ben indult „Glos Polonii” folyóiratnak. A szerkesztőség tagjaként  a napokban megjelent jubileumi számban éppen ő írta meg a centenáriumi visszatekintőt , a Dunakeszi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökeként, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviselőjeként szolgálta a két nép barátságát. Jerzy Kochanowski 58 évet élt. Temetésének napján, április 16-án a Kossuth-csapat Nagykátán tartott róla megemlékezést. Jurek barátunk nyugodj békében, emlékedet megőrizzük!

         A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat katonai hagyományőrzőiből alakult Kossuth-zászlóalj résztvevője volt a 22. Tavaszi Emlékhadjáratnak. A hadjárat programjában ebben az évben is megtaláltuk  módját annak, hogy 1848/49 lengyel hősei, a lengyel légió vezetői és katonái emléke előtt tisztelegjünk. Március 13-án a Fiumei úti temetőben katonai tiszteletadással adóztunk Mieczyslav Woroniecki ezredes emlékének. Petőfi barátja Tápiószelén tartózkodott néhány napig 1949. júliusában.

                   Április 3-án Jászberényben  a Józef Wysocki szálláshelyét jelölő emléktáblánál vettünk részt a koszorúzásban. Április 6-án Isaszegen több helyszínen is közreműködtünk a lengyel emlékhelyeknél tett tiszteletadásnak. Díszőrséget álltak a diákok az isaszegi falumúzeum falán elhelyezett márványtábla, Domszky Pálnak, a magyar-lengyel barátság legendás alakjának az emlékhelyén. A Katonapallagon, az ismeretlen lengyel kapitány síremlékénél ugyancsak a mi hagyományőrzőink emelték tisztelgésre a fegyvert. A hatvani, tápióbicskei, isaszegi csatáknak –melyekben fontos szerepet játszott a lengyel légió- emléket állító hadijátékokban a Máté Endre vezette Vysocki-légió katonai hagyományőrzőivel együtt vettünk részt .

Április 22-én Szentmártonkátán került sor a „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalom soros megemlékezésére. Mint az ünnepség felkért szónoka elmondtam, hogy 300 éve, 1710. februárjában II. Rákóczi Ferenc szentmártonkátai és nagykátai táborozása során a két település vendégei voltak a fejedelem kíséretében lévő, a Jan Grundeczki tábornok vezette lengyel segédcsapatok katonái is. Amikor az ünnepségre elvittük a fehér-piros lengyel zászlót, azt a 300 éves tápiómenti magyar-lengyel kapcsolatok előtti tisztelgés jegyében tettük. A sokáig 1849-et tekintő kiindulási pont így módosult 1710-re.

         Április 16-án, Nagykáta város II. világháborús emlékművénél a gyászszalaggal átkötött lengyel lobogó előtt emlékeztünk a 70 éve bekövetkezett katyni mészárlás áldozataira, a szmolenszki tragédia halottaira, az aznap eltemetett Jerzy Kochanowski barátunkra.

         A magyar-lengyel barátság ápolásának évfordulói, megemlékezései és ünnepségei, a maradandó értéket képviselő könyvek megjelenései bővítették a nagykátai diákkorú hagyományőrzők tavaszi programját. Ebben a két nép barátságát nem elvont fogalomként kezeltük, hanem azt az aktualitásra alapozott rendezvényekkel tettük élővé.

                                                                                                                 Basa László