Július 10-ére tűztük ki az aratás időpontját ez a nap az összefogás napja is lett a KALÁSZ Csoportunk életében.

Aratóünnepünk célja: a kétkezi munka becsületének bemutatása a mai fiatalságnak, a régi hagyományos aratás felelevenítése.

Bár erre a napra is rekkenő hőséget jósoltak az időjósok ez sem vette kedvünket, hisz a szervezés már hónapok óta folyt. Mint hajdanán a kora hajnali órákban gyülekeztek az aratók a Hagyományőrző Ház portáján, igaz a vállalkozó még nem túl sok, de a lelkesedés határtalan. Volt itt dédpapától a frissen ballagott általános iskolás diákig, aki vállalta a kemény munkát. Lovas kocsi vitte az aratókat a rozstáblához - joggal hangzik el a kérdés, hogy-hogy rozs és miért nem búza, azért mert ennek a magján kívül a szárát is fel lehet használni aratókoszorú és díszek készítésre, és a kicsépelt zsúpból szakajtó és különféle használati tárgyak készíthetők - itt kőkemény munka vette kezdetét. Elöl haladtak a kaszások, őket követték a marokszedők és végezetül a kévekötők. 

Szabályos rend szerint kezdődött a munka, de az idő előrehaladtával egyre több tevékenység cserélt gazdát. Kötötte a kötelet, aki éppen jobban elsajátította ezt, kaszált az is, aki mindent ki akart próbálni, szedte a markot kinek éppen csak ez maradt, hogy minél előbb végezzünk. Dőlt a gabona, fogyott az aratnivaló, sokasodtak a kész gabona keresztek közben gyűlt az anyag a Katolikus Rádió műsorvezetőjének a riportjához is. Pirultak az arcok, karok a hőségben, por lepte a ruhákat, kendőket, a toklász csípte a fáradt aratókat, ennek ellenére déli harangszóra kész lett minden. Mire a fáradt ”aratóbanda” visszakocsikázott a Hagyományőrző Házba addigra a szorgos asszonyi kezek és fiatal lányok terített asztallal és finom ebéddel várták a munkában megfáradtakat. A jóízűen elfogyasztott ebéd után népdalokat énekelve, citeraszót hallgatva, pihenték ki az aratók és a segítőik a nap fáradalmait.
 

Az ünnep hangulata, a résztvevők lelkesedése arra bíztat és ösztönöz minket, hogy hagyománnyá tegyük ezt az eseményt.

A jövőre nézve erőt ad, hogy már vannak jelentkezők, akik bíztatnak bennünket, vigyük tovább és őrizzük ezt a szép hagyományt.

                                                                       Lisóczki Tünde

                                                                 Hagyományőrző Ház

                                                                    programszervezője