A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat a 300 éve zajlott Rákóczi-szabadságharc tiszteletére szervezi emlékőrző programját, a „Rákócz-évek a Tápió mentén” mozgalmát. Az elmúlt nyolc évben sokat tettünk azért, hogy a kuruc-történelem aktuális helyi évfordulóira felhívjuk a régió településeinek figyelmét.    Basa László írása         

         Jászberény és Nagykáta kuruc-kori történelmében közös az, hogy a nagyságos fejedelemnek a két településen tett látogatásai történetiségükben szorosan összefüggenek. 1704-ben Rákóczi Berényből érkezett Nagykátára, s 1710-ben –Nagykátán és Szentmártonkátán zajló- mintegy két hetes táborozás  után –rövid ceglédi kitérő után- érkezett ismét a jászok fővárosába. 1710.február 23-tól március 24-ig tartott a fejedelem berényi tartózkodása, melynek emlékét megörökítendő avattak emléktáblát szomszédaink 2010. július 15-én.

         Rákóczi mindkét tápiómenti térségben tett látogatását feldolgoztuk, ennek ellenére maradandó emléket ennek a jelentős eseménynek –mely több régiós települést is érintett-  egyedül 2004-ben Szentmártonkátán állítottak. Nézzük meg, hogy miként sáfárkodott ezzel a történelmi örökséggel a szomszédvár, Jászberény.

         Aki Nagykáta felől érkezik Berénybe, nem sokkal a vasúti sorompó után jobboldalt- az egykori tejüzem előtt- talál egy szerény terméskövet, rajta egy márványtáblát a következő szöveggel: „Rákóczi fája. II. Rákóczi Ferenc fejedelem jászberényi látogatásainak emlékére. A kivágott eredeti emlékfa helyett. 2005. október”. Valamikor itt egy, a hagyomány szerint 400 évesre datált korú vadalmafa állt, melyet a helybeliek Rákóczi fájának neveztek. A néphagyomány szerint  Rákóczi ültette ezt a fát, míg mások azt a hiedelmet erősítették, hogy a fejedelem lovát kötötte a fához. A harmadik verzió szerint a fa alatt levő évszázados kőkereszt –a Koncsik-kereszt- előtt mondott imát a szabadságharc vezére. Ami viszont mindenképpen tény:  a Nagykátára vezető úton többször is áthaladt, s így valószínűleg láthatta a fát.

A Szerző K É P E I

         1966-ban egy vihar során a fa egy nagy ága letört, s „balesetveszélyre” való hivatkozással a fát kivágták. Az alatta álló keresztet lebontották, mely sokáig hevert a főplébánia udvarán, míg végül 2000-ben a Nagytemplom mellett újból felállították. Az együttes harmadik darabja, a „csengettyű” néven ismert fa harangláb ma a Kossuth út-Temető u. találkozásánál látható. A városvédők által 2005-ben állított emlékkő mögé egy facsemetét ültettek. A Jász Múzeumban több, a Rákóczi-szabadságharc idejéből származó tárgy található: libertások, vasláda, serleg, két kehelytartó a nagysárosi Rákóczi-kastély kápolnájából. A városháza üléstermében látható Than Mórnak a fejedelmet ábrázoló festménye.

         Besenyi Vendel helytörténész a „Berényi Kármentő” 2010. júliusi számában megjelent írásában dolgozta fel a berényi táblaavatás történeti előzményeit. Legkorábban a múzeumalapító Sipos Orbán vetette fel az emlékállítás gondolatát. Városvezetők, egyházi méltóságok, helytörténészek vitatkoztak az elmúlt évszázadok során arról, hogy az 1710-es huzamosabb fejedelmi tartózkodás mely házban történhetett.

 A kört szűkítve jutottak arra a megállapításra, hogy Rákóczi háza a mai OTP (zöld ház) épülettömbje helyén lehetett. Ezen a területen állt Déryné szülőháza, melynél ma a nagy színésznő emléke előtt márványtáblával megjelölt helyen hajthatunk fejet. Erre a területre elsőként Gyurka József a Jászkunság 1860-as évek végi egyik számában javasolt emléktáblát. 1906-ban, Rákóczi hamvainak hazahozatala évében kapott új nevet három berényi utca, s született meg a máig használt Bercsényi út, Thököly utca, Rákóczi út elnevezés.

         2010-ben volt az emlékállítás első kezdeményezésének 140. évfordulója, s a látogatás –nem mellékesen ugyancsak kerek dátuma- 300 éves jubileuma mellett a város készült a Város-és Faluvédők XXIX. Országos Találkozójára is. Miután az 1995-ben megtartott első berényi városvédő konferenciát is egy szoboravatással tették emlékezetessé –a volt szovjet hősi emlékmű helyén felállított korsós lány szobra-, a városvédők és Jászberény vezetői úgy gondolták, hogy ez az alkalom lehetőség egy régi adósság törlesztésére, egyúttal az országos jelentőségű tanácskozás rangjának emelésére.

         Az önkormányzat Városfejlesztési Bizottsága három alkalommal tárgyalta a polgármester és a városvédő egyesület beadványát. A tábla elkészítésére Máté György szobrászművész –több alkotása látható Berényben- kapott megbízást. (Ő készítette 1989-ben a nagykátai Mátray Gábor iskola névfelvétele alkalmából a névadó portréját, melynek egy példányát pár éve helyezték el Mátray Gábornak a Fiumei úti sírkertben levő síremlékén.)

         Hová kerüljön az emléktábla, hiszen a korabeli épület már nem áll. Az egykori Neuberger, Hentaller, Erdős család tulajdonában levő területen ma modern középületek találhatók. Az alkotó és a Jász Múzeum igazgatója, dr. H. Bathó Edit tettek javaslatot arra, hogy a tábla a közeli Jászkürt Fogadó falára kerüljön. Kétségtelen, hogy ezen a térségen az 1731-ben épült fogadó  a legrégebbi építmény. Az épület 164 évig szolgált fogadóként.

         A városvédő találkozó résztvevőinek a nagy melegben megtartott városnézése után 17.30 órai kezdettel került sor a táblaavató ünnepségre. A tárogató hangja, Bolla János –a városvédő egyesület elnöke- kuruc dalokat bemutató kis műsora után Besenyi Vendel helytörténész beszédét hallgathattuk meg. A „Redemptió”-ban és a „Berényi Kármentő”-ben számos Rákóczi-témájú írása nyomán a helybéliek sokat tudnak városuk kuruc-kori történelméről. Táblaavató beszéde tulajdonképpen rövid összefoglalója volt a korábban publikált tanulmányoknak.

         Dr. Gedei József polgármester közreműködésével megtörtént az emlékjel leleplezése, majd egyházi áldást, beszentelést kapott az emlékmű. 1989 óta különben ez volt a 42. emléktábla Jászberényben, mely tény egy fejlett lokálpatrióta érzés bizonyítéka. A koszorúzók között ott láttuk Móczár Béla nyugállományú tüzér alezredest, a nagykátai Kossuth-csapat tiszteletbeli tagját is. Az alezredes úr egyik felmenője, Móczár Péter kuruc katonaként szolgálta a fejedelmet, így ez a gesztus az utódok, a leszármazók tisztelgését is szolgálta. A nagykátai diákkorú katonai hagyományőrzők 2011. április 3-án helyeznek el majd koszorút az emléktáblánál. A 23. Tavaszi Emlékhadjárat, Jászberény Város Napja keretében egyúttal a „Rákóczi-évek…” mozgalom zárásaként is teszik tiszteletüket Rákóczi emléke előtt.

                                                                                                              Basa László